INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Mit kapna a fejére Elon Musk, ha nőként próbálna ugyanígy élni: 14 gyerekkel 4 pasitól?

Mi lenne, ha Elon Musk nő lenne? Ugyanaz a technoguru agy, ugyanaz a 14 gyerek, ugyanaz a világmegváltó tempó – csak épp szoknyában. A rakéta talán így is felszállna, de a közvélemény előbb kérdezné meg, ki vigyáz a gyerekekre, mint hogy gratulálna a Mars-misszióhoz.

Megosztom
Link másolása

Most képzeld el azt a pillanatot, amikor valami isteni csoda folytán nőként eléred, hogy az Egyesült Államok elnökével legyen egy megbeszélésed, csakhogy nem tudod kire hagyni a gyerekedet. Mit szólna hozzá a világ, ha anyaként kiskosztümben a 4 éves fiaddal együtt lépnél be ebbe a szentélybe?

Ki hinné el, hogy komoly és mélyreható tárgyalásokat tudsz folytatni a világ sorsáról, miközben az orrot túró gyereked (felháborító, micsoda anya vagy, hogy nem tudtad erről a gusztustalan dologról lenevelni) ott bohóckodik az elnöki íróasztal mellett?

Elon Musk neve mára egybeforrt a technológiai forradalommal: rakétákat küld az űrbe, elektromos autókat tol a világ alá, mesterséges intelligenciát fejleszt, közben épp a Mars kolonizálását (vagy terraformálását) tervezi, csak úgy mellékesen. Olyan figura, akit vagy zseniként ünnepelnek, vagy a világ legnagyobb trolljaként utálnak — középút nincs. A politikai véleménye és személyisége erősen megosztó, a víziói nagyra törők, néha előbb beszél, csak aztán gondolkodik, de azt senki nem vitatja el tőle, hogy a modern kor egyik legmeghatározóbb, legmerészebb fantáziájú vállalkozója.

Ha elképzeljük, hogy Elon Musk nőként, mondjuk Ella Musk néven éri el ugyanazokat az eredményeket, számos kérdés merül fel a megítélésével kapcsolatban:

Ella 14 gyereket vállalt 4 különböző apától, miközben a világ leginnovatívabb vállalatait vezeti? Vajon hogyan reagálna erre a közvélemény?

A valóságban a női vezetők gyakran szembesülnek durva kritikával, ha mások úgy ítélik meg, hogy a családi életük és a karrierjük között nem megfelelő az egyensúly. Egy nő, aki több gyereket nevel és közben sikeres karriert épít, gyakran találkozik azzal a vélekedéssel, hogy nem tudja megfelelően ellátni egyik szerepét sem. Viszont a férfi vezetők esetében a nagy család mindig pozitívumként jelenik meg, a stabilitás és a felelősségvállalás jeleként.

Elon Musk a nagy család mellett űrprogramokat futtat, autóipart reformál, mesterséges intelligenciát nevel, és minden második héten új világmegváltó ötlettel borítja fel a Twittert (vagy X-et).

Vajon ha nő lenne, akkor is zseninek tartanánk? Vagy inkább rossz anyának, hisztérikus karrieristának, megbízhatatlan befektetésnek?

Kutatások szerint a munkavállalók 64%-a szívesebben dolgozik olyan vezetővel, akinek van gyereke, és 58%-uk előnyben részesíti a többgyerekes vezetőket. Ugyanakkor a válaszadók 61%-a úgy véli, hogy a nőknek nehezebb sikeres karriert kiépíteniük, mint a férfiaknak. Ez azt mutatja, hogy bár a családos vezetők általában pozitív megítélés alá esnek, a nők esetében a család és a karrier összeegyeztetése még mindig kihívást jelent a társadalmi elvárások miatt.

A nő, ha túl sokat akar

Van az a kimondatlan társadalmi szabály, amit a nők már egészen fiatalon megtanulnak: ne akarj túl sokat egyszerre.

Választhatsz, de csak egyet. Családot vagy karriert. Gyereket vagy ambíciót. Boldog magánéletet vagy vezetői munkát.

Ha egyszerre akarod mindet, akkor jön a hátad mögött suttogás, hogy önző vagy, rossz anya vagy, túlhajszolt, fáradt.

A történelem és a jelen is tele van olyan nőkkel, akik merészeltek sokat akarni, és ennek meg is fizették az árát. Marissa Mayer, a Yahoo egykori vezérigazgatója például három héttel a szülés után már újra dolgozott – a fél világ kiakadt rajta. Sheryl Sandberg, a Facebook korábbi második embere, aki Lean In könyvében arra biztatta a nőket, hogy ne hátráljanak meg ambícióik elől, azóta is megosztó figura: egyszerre feminista példakép és vállalati keményvonalas, akit sokan ridegnek tartanak.

És akkor képzeljük el Elon Muskot, nőként, ahogy 14 gyerekkel, rakétaprojektekkel, mesterséges intelligencia-felügyelettel és elektromosautó-birodalommal zsonglőrködik egyszerre. Mégis mit hallanánk róla? „Minek neki ennyi gyerek, ha úgysem tud velük rendesen foglalkozni?” „Miért nem maradt otthon inkább kettővel, és csinált egy aranyos startupot, valami applikációt babáknak?” „Miért tolja így magát? Ez már nem egészséges.”

A férfiak esetében a túl sok gyakran imponáló. A nőknél a túl sok az konkrétan túl sok. Az ambíció nőben veszélyes tulajdonság. Férfiban erény.

Musk nőként nem lenne csodált vezér, csak egy nehezen kezelhető, határokat nem ismerő, kontrollmániás maca. Már ha egyáltalán odaengednék a rakéták közelébe.

Az anyaság szentsége

Az anyaság szentsége az egyik legmakacsabb társadalmi elvárás, amit a nők nyakába akasztanak. A jó anya nem vágyik többre, nem hagyja otthon (vagy bölcsiben) a gyereket egy fontos meeting kedvéért,

nem viszi magával a munkahelyére, nem épít karriert, ha az elvonja az energiáit a pelenkázástól. A jó anya háttérbe húzódik, áldozatot hoz,

és amikor dolgoznia kell, azt csendben teszi és hálás, hogy egyáltalán megengedik neki.

Képzeljük el, ha Musk nő lenne, és valamelyik rakétakilövés előtt a karján egy totyogóval sétálgatna a floridai kilövőállás betonja mellett. Az internet három perc alatt szétszedné: „Hogy lehet ilyen felelőtlen?”. Minden egyes nyilvános szereplése után jönnének a kérdések:

„Ki vigyáz most a gyerekekre?”, „Hogy tudsz ilyen stresszes munkát végezni, miközben a legkisebb még bölcsis?”, „Nem érzed, hogy elhanyagolod őket?”

A képek bejárnák a világot, a kommentek tele lennének megszégyenítéssel, közéleti pszichoanalízissel.

De Elon Musknál ez nem téma. Ő férfi. Neki lehet gyereke - mellesleg. A gyerek gondozása nem az ő terhe, hanem maximum egy PR-eszköz, ha szükség van rá. És bizony ezzel az eszközzel manapság él is rendesen, amióta a kis X-et a nyakában hurcimbálja, bárhová megy. Ha Musk egy rakétaindítás után beül valahová vacsorázni az új csajával, senki nem kérdezi meg, hogy most ki van otthon a hároméves picivel. Egy nő esetében ez főcím lenne.

Szociológiai kutatások rendre kimutatják, hogy a dolgozó nők körében jóval nagyobb a bűntudat aránya, mint a férfiakéban, különösen, ha kisgyermekes anyákról van szó.

Az amerikai Pew Research Center egy korábbi kutatása szerint a nők 41%-a érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyerekeivel, míg ez az arány a férfiaknál mindössze 16%. Nem azért, mert a férfiak nem törődnek a gyerekeikkel – hanem mert a társadalom nem várja el tőlük, hogy főállásban apák legyenek.

A nő, aki nem teljes állásban anya, gyanús. A férfi, aki nem teljes állásban apa, normális.

A férfi, akinek szabad hibázni

Elon Musk arról is híres, hogy rendszeresen mond hajmeresztő dolgokat. Megszokhattuk már: hol a Dogecoin-t pumpálja, hol bejelenti, hogy robotokat fog gyártani, hol meg azt tweeteli, hogy az emberiségnek egy több bolygón élő fajjá és űrhajós civilizációvá kell válnia.

Ha nőként nyilatkozná, hogy „a mesterséges intelligencia potenciálisan veszélyesebb, mint az atombombák”, az internet egésze egyszerre tenné nevetségessé és kezelné őt fenyegetésként.

Egy nő, aki hangosan vizionál, az hisztérikus, instabil, irracionális. Egy férfi ugyanezért karizmatikus, szokatlan, kreatív.

A gender bias, vagyis a nemek szerinti torz megítélés a tech világban is kőkemény. A női alapítók startupjai jóval kevesebb befektetést kapnak, mint a férfiaké – még akkor is, ha az ötlet vagy a terv jobb. A különbség ötszörös. A Harvard Business Review kutatása szerint a pitch-meetingeken a férfi alapítókat jövőbeli lehetőségekről kérdezik, a nőket viszont a kockázatokról. És igen, jön a legendás kérdés: „Tervez-e gyereket?” vagy „Hogyan oldja meg a családot, ha a cég skálázódik?”

Elizabeth Holmes, a Theranos bukott alapítója persze csaló volt, de a történetéből médiaikont gyártott a világ – és nem a zsenit, hanem az ördögi manipulátort emelve ki.

Amikor férfiak buktak el hasonló módon, a „kockázatos innovátor” narratíva dominált.

Egy nőnek nem csak jónak kell lennie. Tökéletesnek kell lennie. Mert ha egyszer hibázik, akkor az nem zsenialitás többé, hanem alkalmatlanság.

Az üvegplafon felér a Marsig

A techvilágban a női jelenlét statisztikái úgy néznek ki, mintha még mindig 1998-at írnánk. Egy 2023-as McKinsey & LeanIn.org jelentés szerint

a technológiai cégeknél a vezető pozíciók 28%-át töltik be nők, de ha felsővezetői szintre lépünk, ez az arány 18%-ra zuhan. CEO-ként pedig alig 10 százalék marad.

A mesterséges intelligencia, gépi tanulás és kockázati tőke területén a női vezetők aránya még ennél is alacsonyabb.

Ha Musk nő lenne, 14 gyerekkel, aligha kapott volna kockázati tőkét. Már 3 gyerek is vörös zászló lenne a befektetők szemében – de 14? Viccnek is rossz. A férfi, aki ennyi gyereket nevel, sokat bír, a nő, aki ennyit vállal, felelőtlen.

A Harvard Business School kutatásai szerint a férfiakat az ambíciójuk miatt jutalmazzák: „van víziója, vezető alkat”. Ugyanez a tulajdonság nőknél visszatetszést kelt: „túl erőszakos”, „versengő”, „nem tud csapatban dolgozni”. A „vezető nő” a nyelvben is külön kategória – a férfiak meg csak vezetők.

És ha Ella Musk tényleg kilőné az első embert a Marsra? A Twitter nem ünnepelné. Inkább arról szólnának a posztok, hogy „Remélem, legalább hazatelefonált, mielőtt heteket töltött az új generációs hajtóművel.”

A Mars lehet, hogy közelebb van, mint a társadalmi egyenlőség. Az üvegplafon pedig simán felér az űrbe is.

A patriarchális csodavállalkozó

A tech messiás archetípusa férfiakra van szabva. A világ egyszerűen jobban elviseli, sőt, ünnepli azt,

ha egy férfi kockázatot vállal, nagyot álmodik, összevissza beszél, közben rengeteg pénzt éget el, alkalmazottakat tesz tönkre, és újra meg újra bejelenti, hogy holnapra feltalálja a jövőt.

A társadalom nemcsak elfogadja ezt a viselkedést, hanem romantizálja is.

Elon Musk az egyik legismertebb figurája ennek a toposznak. A világ Elon Musk őrült zsenijét szórakoztatónak tartja. Még ha nem is ért egyet vele, akkor is egyfajta modern kori műsorszámként kezeli. Ha furcsán öltözik, ha fura nevet ad a gyerekének, ha összevissza tweetel – ez mind csak az ő brandje.

De Musk nőként ugyanezért egyáltalán nem számítana kultfigurának, sokkal inkább befektetési kockázatnak.

Egy nő, aki furcsán viselkedik, irracionálisnak, megbízhatatlannak, sőt: mentálisan instabilnak látszik. Ugyanaz a viselkedés, ami Muskot ikonikus karakterré emeli, női verzóját kiszorítaná a boardroom ajtajából.

A női vállalkozók számára nincs tér a zsenialitás fura formáira.

Egy nő legyen helyes. Legyen kompromisszumképes, empatikus, kiegyensúlyozott. Maximum racionális, aki elfogadj a saját (mások által köréje épített) korlátait.

Ne legyen túl hangos, túl karizmatikus, túl sok. Ha Elon Musk férfiként tech messiás, akkor nőként legfeljebb figyelmeztető példa lehetne a világ szemében. Egy hormonális PR katasztrófa.

Pedig az univerzum túl nagy ahhoz, hogy csak férfiaknak legyen hely benne. Túl komplex ahhoz, hogy csak az egyik nem nézhessen a csillagok közé.

Talán itt lenne az idő, hogy elképzeljük azt a pillanatot, amikor az elnöki Ovális irodába belibben egy csinos nő, de nem azért, hogy szivart kínáljon az elnöknek, hanem megtárgyalni egy komplex, a világ sorsát is befolyásoló problémát. És közben ott van vele az egyik gyereke is. Mondjuk amelyik kicsit taknyos, és nem mehet aznap oviba. Majd ezért a gyerek-dologért ugyanazt az ovációt kapja, mint ami néhány hete Elon Musknak jutott.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása