Fény derült Vágó István végső nyughelyére
Mivel a család nem akart nyilvános sírhelyet, így végül saját otthonuk kertjében nyugszik a népszerű kvízmester.
Egy éve hunyt el Vágó István, az ország kvízmestere, a legnépszerűbb tudásalapú műsorok házigazdája. Családja most elárulta, hogy nem szerettek volna nyilvános sírhelyet a magyar televíziózás legendájának.
A Blikk információi szerint a több évtizedig a házaspár otthonául szolgáló ház kertje lett a műsorvezető végső nyughelye, éppen ezért a család sosem válik meg az ingatlantól.
„István nagyon szerette ezt a házat, minden egyes zegzugához kapcsolódtak emlékei, szinte az egész életüket ott élték le Judittal. Amikor elment, a család úgy döntött, semmiképpen sem lesz olyan nyughelye, ahova bárki csak úgy odamehet, ezért döntötték el, hogy a saját kertjükben búcsúznak el tőle végleg.
Sírhelye nincs, mivel István egyébként sem hitt a túlvilági létben, mindenki tudta, mennyire elutasított mindenféle spiritualitást, így alapvetően az ő kívánságát teljesítették azzal, hogy nem gondolták túl a temetést. A kertben van a nyughelye” – mesélte a lapnak egy ismerős.
Éppen ezért nem nagyszabású temetésről, csak egy nyilvános búcsúztatóról készültek képek tavaly tavasszal. Erről Vágó fia korábban így nyilatkozott: „Egy érzelmi kavalkád volt az egész délután. Egyrészt természetesen nagyon fájdalmas volt, hiszen még mindig próbáljuk anyuval együtt felfogni azt, hogy apu nincs többé. Közben pedig nagyon feltöltődtünk attól a sok szeretettől, amit kaptunk a barátoktól: megható volt látni, mennyi embernek jelentett nagyon sokat”.
„Sem Juditnak, sem a fiának esze ágában sincs eladni az otthont, amelyben a házaspár, a család hosszú évtizedeket töltött el együtt. Úgy döntöttek, inkább felújítják és új életet lehelnek bele, ezzel is jelképezve azt, hogy István halálával új időszámítás kezdődött mindannyiuk számára”
– mesélte egy ismerős a Blikknek.
A Best Magazinnak nemrég a kvízmester özvegye nyilatkozott. Mint mondta: „Soha nem gondoltam volna, hogy a barátok ennyire szeretnek minket, engem. Miután Isti elment, még inkább itt vannak velem, mellettem, óvnak, féltenek, vigyáznak rám, nem hagynak magamra”. Hozzátette:
„Az ünnepek István nélkül nehezek. Év végén úgy gondoltam, nem utazom a megszokott csapattal sehova, ne feszengjenek miattam a többiek. De nem hagyták, hogy így legyen, jöttek értem, vittek.”
