Mi történt? Titokban kiengedték a börtönből Galambos Lajost: „A két fiam, István és Lala jött értem”
Még néhány napja is arról volt szó, hogy nem szabadulhat előbb a trombitaművész. Mi jött közbe?
A jól értesültek arról beszéltek már hetek óta, hogy hiába minden, nem fogják szabadon engedni Galambos Lajost a nyáron, végig le kell ülnie a számára kiszabott időt, a 3 és fél évet. Valami mégis közbejött, mert a Blikk arról számolt be, hogy már otthon, szerettei körében tölti mindennapjait.
A legnagyobb titokban, hajnali négykor nyílt ki a börtön ajtaja, és léphetett ki a szabadba Lajcsi:
„A reintegrációs kérelem minden feltétele adott volt, ám valamiért első fokon a bíróság nem látta biztosítottnak a társadalmi életbe való fokozatos visszatérésemet, ezért volt szükség egy újabb, kibővített beadványra. Erről aztán nem egy bíró, hanem egy bírói tanács döntött, szerencsémre kedvezően.
Amikor közölte velem a bv., hogy 14 hónap után kiengednek, szívemben-lelkemben elérzékenyültem,
de nem mutattam ezt ki. Aztán, amikor magam maradtam, akkor kiszakadt belőlem minden, amit elfojtottam az elmúlt hónapokban. Furcsamód, a következő pillanatban aztán megijedtem, hiszen 432 napon keresztül fix program szerint éltem az életemet: fél ötkor keltem, meghatározott időben reggeliztem, ebédeltem, megadott időben jártam orvosi vizsgálatra. Most viszont az "ismeretlenbe", a "bizonytalanba" kellett kijönnöm...”
Persze a jóhoz könnyen hozzászokik az ember, pláne, ha végre láthatja imádott gyerekeit, és szabadon megölelheti őket, Galambos Lajost velük kapcsolatban egy nagyon komoly sok érte: „A két fiam, István és Lala jött értem, otthon pedig várt minket a kislányom, Bogika. Sok mindenről lemaradtam az életükben, hiszen két hete volt Lala diplomaosztója külföldön, Bogika tervezői karrierje pedig igencsak beindult” - nyilatkozta a zenész. De nem ez sokkolta leginkább:
„Azt láttam rajtuk, hogy nagyon önállóak lettek az elmúlt időszakban. Amikor elköszöntünk egymástól 14 hónappal ezelőtt, a gyermekeimet öleltem meg, most viszont már kész felnőttek ültek ott velem.”
