Jellegzetes hangját nem lehet elfelejteni, Kudlik Júlia egész lényével bele tudott égni a nézők szívébe, nem véletlen, hogy egy egész ország számára évtizedeken át volt ő a Kudlikjuli. Amikor először szólalt meg a képernyőn, apukájával együtt az egész vállalat őt nézte:

De én ezt soha nem így fogtam fel. Senki nem hiszi el, hogy én egy ugyanolyan ember voltam, vagyok, s a hátralévő kis időre még maradok is, mint az olvasók közül bárki. Nekem ez a munka jutott. Negyven évig egy rideg technikai eszközön keresztül próbáltam meg családtag lenni, ott ültem a szobák sarkában, ha úgy tetszik. Mert a múlt század utolsó harmadában mi, televíziósok valamennyien családtagnak számítottunk. S megpróbáltunk valamifajta értéket létrehozni, és azt átadni a nézőknek” - mesélte egy közönségtalálkozón Komáromban Bödők Gergőnek.

Az is kiderült, minek köszönheti kellemes hangját, amit egy időre el is veszített: „...gyerekkoromban kivették a mandulámat, és a műtét során megsértették a hangszálaimat. Ezért nagyon sokáig mutáló fiúhangom volt. Később elkezdett kitisztulni. Akkor meg volt egy autóbalesetünk, egy kanyarban nekimentünk az oszlopnak, a torkommal nekiestem a csuklómnak, a fejemmel levertem a visszapillantót, és amíg néztem, hogy a férjemmel mi történt, eltörtem az orromat.

Amikor arra kértek, hogy újra szólaljak meg, nem mertem. Ekkor jött egy ápoló, belém szúrt egy injekciós tűt, én pedig felordítottam. Kiderült, van hangom.”

Bár már jócskán nyugdíjas korú, 79 éves, az idő múlását inkább ajándéknak tekinti, mint átoknak, annak ellenére, hogy egyedül él, megözvegyülve:

„A fiatalság a lélek állapota, és semmi köze az évek számához. Egyesek öregszenek, mások éretté válnak. Esetemben az életkor csupán egy szám.

Az évek során pedig szépen lassan, fokozatosan kell kibontani, hogy ne szaggassuk össze a csomagolóanyagot. Minden e világi mulandó, és azt se felejtsük el, hogy öregségünket – amely szintén ajándék és feladat is egyben – fiatalon alapozzuk meg. Fontos a belső béke, a test harmóniája és leginkább önmagunk elfogadása.

Azt olvastam valahol, hogy az ember akkor kezd megöregedni, amikor reggel cél nélkül ébred, és este remény nélkül fekszik le. Én azt mondom, hogy szeretettel és humorral kell élni az életet! A szeretet a megértéséhez, a humor pedig az elviseléséhez kell.”