„Kis híján nővé operáltak, mert depressziós voltam” - meghökkentő történet a kilátástalanságról
A középkori festményeken a pokol egy ritka undorító hely, ahol patás, gonosz ördögök válogatott módszerekkel kínozzák a bűnösöket. A valóságban a pokol teljesen máshogy nézhet ki. Például egy normális lakás is lehet, benne a házastárs, és még valami. Félelem, gyanakvás, agresszió, mindez állandóan, vagy kis megszakításokkal váltakozva. És nem a bűnösök szenvednek. Legalábbis Sascha Bailey esetében biztosan nem. A világhírű fotós, David Bailey (ő fotózta Diana hercegnőt de a Rolling Stones-t is) fiaként korábban el sem tudta képzelni, hogy az életben gonosz dolgok is történhetnek. Ezért volt védtelen. Aztán a kiúttalanság és bántalmazás hatásra súlyosan depressziós lett. Sascha olyan kétségbeesett volt, hogy azt fontolgatta, véget vet az életének.
Ezek szerint a 29 éves, művészeti kurátorként dolgozó férfi egy életen át azt érezte, hogy rossz testbe született?
Azt állítja, hogy nem. Az a gondolat, hogy nővé operáltassa magát, akkor kezdett körvonalazódni benne, amikor egy nehéz és bonyolult házasságban élt, ami miatt olyan mély depresszióba esett, hogy még az ágyból is alig tudott kikelni. Egyetlen menekülésként az öngyilkosság jutott eszébe. Az interneten barangolva egy netes chat-szobába keveredett, ahol azt javasolták neki, hogy inkább operáltassa át magát nővé.
- mesélte DailyMailnek. - Azt gondoltam, hogy ha ezt bevállalom, az mindent megváltoztathat, teljesen új emberré válhatok.”
Sascha annyira meg volt győződve arról, hogy ez a helyes út, hogy nem is akart tovább várni. Hogy felgyorsítsa a folyamatot, felkeresett egy magánorvost, aki minden további nélkül megerősítette őt abban, hogy rossz testbe született, hogy transznemű, és rögtön fel is írta neki a női hormonokat, amelyekre ahhoz volt szüksége, hogy később női testben élhessen tovább.
Aztán közbejött valami. Szerelmes lett. Új partnere, a 32 éves fotós Lucy Brown visszarántotta őt az életét megváltoztató és - most már úgy gondolja - az életét tönkretevő beavatkozástól. Ha azt mondjuk, hogy mélységesen hálás, az enyhe kifejezés. Valójában hatalmas megkönnyebbülést érez, és ez az oka annak, hogy rendkívüli nyíltsággal beszél erről a durván személyes témáról. Eltökélt szándéka ugyanis, hogy tapasztalatait megossza a világgal, és azokkal, akik esetleg hasonló cipőben járnak, mint ő.
„Úgy érzem, óriási probléma a nemi diszfória túldiagnosztizálása - mondja Sascha. - Nyilvánvaló, hogy egyesek számára ez egy nagyon valós, nagyon súlyos probléma, de
és erről a változásról azt gondolják, hogy majd mindent megold az életükben. Hogy ennek az új személynek nem lesznek meg a régi problémái, vagy nem kell megfelelnie a régi társadalmi elvárásoknak. De persze ez nem teljesen igaz.”
Sascha tudja, hogy azzal, hogy ilyen nyíltan beszél, rosszindulatú támadások célpontjává válhat. „De azt senki sem mondhatja, hogy nem saját tapasztalatból mondom mindezt. Csak arról beszélek, amit ismerek” - állítja szomorúan.
Sascha jómódú családban nőtt fel. Édesapja, a híres fotós Lady Dianán túl a legszebb színésznőket és modelleket fényképezte, sőt, Catherine Deneuve hét éven át a felesége is volt (egészen addig, míg a szép színésznő teherbe nem esett Marcello Mastroiannitól, de ez egy másik írás témája). A már 86 éves David Bailey portfóliója tehát rendkívül izgalmas divat-, royal- és sztár-portrékból áll.
Sascha Bailey családjával. Szülei és bátyja, Fenton társaságábanSascha édesanyja szintén Catherine - de ő a fotós negyedik felesége, Catherine Dyer - szintén híres modell. A fiú idősebb testvéreivel, Fentonnal és Palomával együtt bohém és kiváltságos körülmények között nőtt fel London és a család vidéki birtoka között ingázva. Szeretetben éltek, ma is rendkívül közel állnak egymáshoz.
- meséli a lapnak, és boldogan emlékezik vissza még a hétköznapokra is, melyek során a legnagyobb sztárok voltak bejáratosak hozzájuk.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Sascha magániskolába járt, mert kiderült, hogy diszlexiás. A londoni speciális iskolát 16 évesen fejezte be. Egy éven belül (mert örökölte édesanyja törékeny alkatát és szép hajszínét), már le is szerződtette őt egy neves divatcég. Modell lett.
„Lázadó korszakomat éltem, és szabad akartam lenni, a saját dolgaimat akartam csinálni” - mondja.
19 évesen aláírt egy több hónapos japán szerződést. Nagyon jól érezte magát Tokióban, és miután visszatért Londonba, egy közös barátján keresztül találkozott Mimi Nishikawa japán ügyvédnővel. A nő 20 évvel volt idősebb nála, de ez nem volt akadály, szinte azonnali egymásba szerettek.
„Vonzó és elbűvölő volt, és egyszerűen összejöttünk - idézi fel most, 10 évvel később a megismerkedésük körülményeit. - Azt hiszem, mindketten egy kicsit magányosak voltunk, és talán emiatt egymásra találtunk.”
A korkülönbségről így nyilatkozott: „Néhányan felhúzták rá a szemöldöküket, de őszintén szólva ez a része a dolognak nekem soha nem volt érdekes, és most sem az.”
A kapcsolat mindenesetre elképesztő gyorsasággal bontakozott ki: három hónapon belül a pár már az anyakönyvvezető előtt állt, mindössze két tanú - Sascha legjobb barátja és Mimi szobatársa - jelenlétében, a barátok és a család aggályai ellenére.
Feleségével, a 20 évvel idősebb Mimivel tíz évig élt együtt.„Rengetegen mondták, hogy ez a házasság rossz ötlet, de amikor az ember ilyen zónában van, akkor nem látja ezt át - mondja. -
A házasság eleinte elég boldog volt, a pár a kelet-londoni Whitechapelben telepedett le. Idővel azonban egyre mérgezőbbé vált a helyzet.
„Eljutottunk arra a pontra, amikor már elég szörnyű volt - mondja. - Rengeteg probléma merült fel, ráadásul Mimi nem is volt túl kedves” - így fogalmaz egy angol úr.
Sascha egyre boldogtalanabbá és elszigeteltebbé vált, már nem tudott megbízni senkiben, a családjában és a barátaiban sem.
A házassága hiába volt rossz, a fiúban nem merült fel a válás gondolata. Ehelyett 2019 végén azt javasolta a feleségének, hogy költözzenek Japánba, hogy új életet kezdhessenek. Hátha ott minden jobb lesz. Tokió külvárosában telepedtek le, de hiába a környezetváltozás, a dolgok csak tovább romlottak. Ő még elszigeteltebb lett, a helyzet pedig egyre tarthatatlanabb.
Sascha ott, Tokióban kezdett bele a tranzícióba. 2022 szeptemberére ugyanis annyira boldogtalan volt, hogy nem látta már értelmét az életének, nem látott kiutat, jövőt, és komolyan azt fontolgatta, hogy öngyilkos lesz.
„Írtam egy üzenetet - árulta el. - Még mindig megvan a telefonomon. Az utolsó pillanatban meggondoltam magam. Ezután hosszú ideig ki sem tudtam kelni az ágyból.”
Ekkor, a depressziója legmélyén kezdett megérni benne a nemváltoztatás gondolata. „Ez az ötlet egyre csak nőtt és nőtt. Úgy éreztem, ez a módja annak, hogy ne kelljen megölnöm magam, hanem valaki mássá váljak.”
Menekülőútnak érezte kilátástalan helyzetéből. Ez a meggyőződése egyre csak erősödött azokban az internetes chatszobákban, amelyeket elég gyakran látogatott. Ezekben a tranzícióról úgy beszéltek, mint egy új életre szóló jegyről.
- fogalmazott Sascha. Miután 2022 szeptemberének vége felé meghozta a döntést, hosszú idő után először végre felszabadultnak érezte magát: „Amikor eldöntöttem, hogy transz vagyok, nagyszerűen kezdtem érezni magam, mert úgy voltam vele, hogy végre egy értelmes cél felé haladok, valami elérhető felé. Ha ezt az utat követem - szedem a hormonokat, elvégeztetem a műtétet -, akkor eljutok majd oda, ahová kell. Amikor az ember annyira elveszett, mint én voltam, ez megváltoztatja a játékszabályokat.”
Elment egy japán magánklinikára, ott találkozott egy pszichiáterrel, aki transzneműként „diagnosztizálta”.
„Tíz percig tartott az egész - mondja. - Ő küldött el egy sebészhez, és kaptam egy doboz HRT (hormonpótló terápia) tapaszt, majd útnak indított. Sosem szerettem a félmunkát, így a tervem az volt, hogy elég keményen nekilátok és teljesen átműttetem magam” - mondja.
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Elképzelte, hogy szoborszerű szőke szépséggé válik csodálatos idomokkal és hosszú szőke hajjal. „Hoztam a teljes Barbie-klisét - ahogy most fogalmaz, és hozzáteszi: - Valójában van egyfajta irónia ebben; nem menő ragaszkodni a sztereotípiákhoz, hacsak nem vagy transznemű.”
Talán a sors keze, a karma vagy mi játszott közre, de a házasságában a döntése után hirtelen elfajultak a dolgok, és ez megakadályozta abban, hogy eljusson a műtétekig. A klinika felkeresése után pár nappal Sascha Londonba menekült.
„Őszintén úgy éreztem, hogy ha nem jövök el, valami katasztrofális dolog fog történni velem - mondja. - Úgyhogy eljöttem.
A szüleinél keresett menedéket, és azt mondja, hogy ők, valamint mindenki, akit ismert, hihetetlenül támogatta, amikor elárulta, hogy azt tervezi, nővé operáltatja magát. „A végletekig támogattak. Anyukám eleinte egy kicsit zavarodott volt, de határozottan mellém állt, ahogy a bátyám is, és a nővérem is szuperül támogatott - mondja. - Ez egyfelől csodálatos, de úgy érzem, hogy ilyenkor ott van a háttérben egy másik dolog - szinte olyan, mintha a társadalom pisztolyt tartana a fejedhez: Ha nem támogatod a dolgot, akkor transzfób vagy; nincs középút.”
Sascha terveit aztán az egészségügyi rendszer működése lassította le. Addig nem kezdte el a hormonterápiát, amíg nem tudta biztosan, hogy az otthoni egészségbiztosítási rendszerben hozzájut-e majd a második havi adagjához. Csakhogy Angliában sem könnyű bejutni egy orvoshoz, nehezen tudott időpontot szerezni. Hazaérkezésekor úgy nézett ki, mint a poszt második kepén. Egy évvel később már újra saját magára hasonlított:
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
„Úgyhogy azt hiszem, mondhatjuk, hogy az NHS lassúsága megmentett engem” - mondja mosolyogva. Hazatérése után, a támogató családdal a háta mögött több ideje volt átgondolni a helyzetét. Rájött, hogy a nemi identitásának megváltoztatása nem fogja megoldani a belső problémáit. Pszichológushoz kezdett járni.
Azt mondja, két dologra jött rá: „Az egyik, hogy valójában nem tudom, milyen érzés nőnek lenni, mert sosem voltam az, így az, hogy kimondjam: "Ó, nőnek érzem magam", abszurd. A második dolog, amire rájöttem, hogy nem kell megváltoztatnom a külsőmet attól, hogy belülről úgy érzem magam, mintha nő lennék. Csak meg kell békélnem vele.”
Mindez nem volt könnyű. Miután egyszer már átjárta az, amit ő „nemi eufóriának" nevez - vagyis az az érzés, hogy a depressziójára van kézenfekvő, külső „megoldás” -, most szembe kellett néznie a valósággal.
- mondja. Bár már sokkal jobban érzi magát, bevallása szerint még mindig eléggé elveszett.
„Bármilyen traumatikus élménnyel való megküzdés időbe telik - mondja. -
De a családtól és a barátoktól kap időt arra, hogy nyalogassa a sebeit. „Jelenleg a szüleimmel élek, és ők nagyon megértőek” - mondja. Ahogy új párja, Lucy Brown is, aki szeretetteljes, nem ítélkező támogatást nyújt neki. „Lucy sok szempontból megmentette az életemet - mondja. - Ő egy fantasztikus ember.”
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Saschának újra vannak tervei. Hamarosan önálló lakásba költöznek és egy művészeti kiállítás kurátora lesz.
„Hála Istennek, hogy nem kezdtem el szedni a hormonokat, mert azzal már néhány hónapon belül a meddőséget kockáztatod, és a gondolat, hogy nem lehet gyerekem, elviselhetetlen. És ez rávilágít arra a tényre is, hogy 15 és 16 éves gyerekeket kérünk, hogy maguk döntsenek arról, akarnak-e majd később gyereket, és ez egyszerűen nem helyes.”
Sascha tudja, hogy az ő sztorija nagy visszhangot keltett az Egyesült Királyságban, ahol egyre több fiatalnál diagnosztizálják a transzneműséget. Elismeri, hogy a tapasztalatai csak a társadalom egy része számára elérhető dolgokra vonatkoznak, ahol, ha van pénzed, akkor túl sok kérdés nélkül megvalósíthatod az álmaidat.
„Azt hiszem, ha később visszatekintünk majd ezekre az időkre, meg fogunk döbbenni azon, ami jelenleg történik. Teret és időt kellene hagynunk az embereknek, hogy felfedezzék, mi van az érzéseik mélyén, mielőtt a végleges döntést meghozzák és az orvosi megoldást választják.”
Azt is reméli, hogy az ő története erőt adhat azoknak, akik hasonló problémával küzdenek: „Nekem is van még mit tennem. De mindazok után, amin keresztülmentem, nagyon boldog vagyok, hogy itt lehetek és újraépíthetem az életem.”
