Könnyek között, magyar dalokkal kísérték utolsó útjára Kálloy Molnár Pétert
Megrendítő csend és magyar dalok kíséretében gyűlt össze a tömeg a Fiumei úti sírkert ravatalozójánál, ahol ma délben vettek végső búcsút Kálloy Molnár Pétertől. A december elején elhunyt színművész temetésére a család kérésének megfelelően nemcsak a szűk rokonság, hanem a pályatársak és a tisztelők is eljöhettek, így a szertartás kezdetére teljesen megtelt a helyszín.
A Bors Online beszámolója szerint a gyászolók a ravatalozó előtt, koszorúk és mécsesek gyűrűjében várták a kezdést, miközben a háttérben Fenyő Miklós Az Angyalok földjén című dala szólt.
A búcsúztató egyik legmeghatóbb pillanata Rudolf Péter beszéde volt. A Vígszínház igazgatója a mikrofonhoz lépve személyes hangvételben, a közös emlékeket felidézve köszönt el barátjától és kollégájától. „Unikális fickó voltál, akit nem tudott hová tenni a szakma” – fogalmazott beszédében Rudolf Péter, aki a veszteség felfoghatatlanságáról is beszélt.
„Nem tudom felfogni, senki nem tudja” – tette hozzá, majd Ady Endre soraival zárta gondolatait: „Szeretném, ha szeretnének.” . irta a Blikk.
A szertartáson felszólalt a színész régi barátja, Gáspár András is, aki nem hivatalos búcsúbeszéddel, hanem baráti gondolatokkal készült, valamint Hajdu Steve is megosztotta emlékeit a jelenlévőkkel.
A Jászai Mari-díjas színművész december 1-jén, életének 56. évében hunyt el, miután szervezete feladta a harcot a súlyos betegséggel szemben. A halál oka hasnyálmirigyrák volt, amelyet tavasszal diagnosztizáltak nála.
A család mindvégig a színész mellett volt, reménykedve a felépülésben. Anyósa, Dallos Szilvia a tragédia után elmondta, hogy az utolsó pillanatig fogták a kezét a kórházban, és bíztak a gyógyulásban. „Azt hittük, van visszaút” – mondta a gyászoló családtag.
Kapitány Iván rendező a halálhír után úgy fogalmazott, furcsa látni a most áradó szeretetet és méltatást, mert „jó lett volna, ha inkább az életében megkapja” ezt az elismerést. Őszinte részvétünk a gyászoló családnak, barátoknak, ismerősöknek.