„Imádom a magányt. Ha magányos lehetnék, a világ legboldogabb embere lennék” – Rácz Jenő őszintén beszélt arról, miért feszélyezi, ha vendégek mennek hozzá
„Imádom a magányt. Ha magányos lehetnék, a világ legboldogabb embere lennék” – állítja Rácz Jenő, a vendéglátás csúcsán pörgő szakember, akinek az a munkája, hogy mások jól érezzék magukat. Aztán kiderül, hogy valójában a csendben talál otthonra. A Michelin-csillagos séf a Lelkizünk? című podcastben tálalt ki arról, hogyan védi a privát szféráját a folyamatos társasági nyomással szemben.
Aki ismeri Rácz Jenőt, az egy Michelin-csillagos séfet, több étterem tulajdonosát, az RTL népszerű arcát látja, egy férjet és édesapát. A szakmai mindennapok zaját azonban tudatosan ellensúlyozza a magánélet csendjével, ami nem afféle úri hobbi, hanem kőkemény mentális védekezés.
Akkor szeretek beszélni, amikor érzem, hogy beszélni kell, de feleslegesen nem szeretek csacsogni” – magyarázza a séf.
Ez a fajta csend-fétis a leghétköznapibb helyzetekben is megmutatkozik, például a feleségével való kapcsolatában. Az ismerkedésük elején a hallgatása még komoly félreértésekhez vezetett.
– idézi fel. Mára ez a közös hallgatás a kapcsolatuk egyik alapköve lett.
Ha pedig ennyire alapvető a csend, logikus, hogy az otthoni vendéglátás már nem fér bele a képbe.
Rácz Jenő otthona szentély, nem a meló folytatása. A gondolat, hogy a saját házában is vendégeket kelljen fogadnia, szorongással tölti el.
– sóhajt fel. Ennek a hozzáállásnak a leglátványosabb szimbóluma a tizenkét fős étkezőasztaluk, ami leginkább csak díszlet. „Pont azért vettem, hogy oda majd le fogunk ülni, de mindig egyedül ülünk ott.”
De ez a távolságtartás nem valami úrhatnám allűr, sokkal inkább a szakmai terhelés tudatos ellensúlyozása.
– ecseteli a helyzetet, ami után érthető, miért van szüksége otthon a zajmentes regenerálódásra. A magány számára nem menekülés, hanem egyfajta önismereti gyakorlat, a feltöltődés elengedhetetlen eszköze.
– fejti ki. Azt is hozzáteszi, hogy ez a magány ciklikus: egy hosszabb elvonulás után újra vágyik a társas kapcsolatokra. „Ha két hétre elmennék külföldre, úgy térnék vissza, hogy kifejezetten vágyom arra, hogy emberekkel legyek kapcsolatban újra. Ez az önismerethez szükséges tisztulás.” Rácz Jenő vallomása tehát nem a vendégek vagy az emberek elleni hadüzenet, hanem egy kőkemény határhúzás a mentális egészség érdekében egy olyan világban, ami folyamatos jelenlétet követel.
Via Blikk
