INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Harsányi Gábor: „A mai rohanó világban én mindent követek, mert minden érdekel”

Harsányi Gábor szerepeivel belopta magát a nézők millióinak szívébe. A 79 éves színész legendának a napokban is színházi fellépése volt, mert vallja: nincs megállás.

Megosztom
Link másolása

Harsányi Gábor elképesztően energikus, sugárzik belőle az aktivitás. A színész elárulta, hogy ebben nagy munka van, hiszen próbál fitten és egészségesen élni, ahogyan ő fogalmazta „egyben tartani” magát:

„A magas életkorom miatt elég ijesztő amit már látok magam körül, hogy a pályatársaim sorra elmennek az életből. Sokan titkolják a betegségüket, nem mondják el, és egyszer csak nem hívnak többé. Ha egyszer elromlik egy alkatrész bennünk, ami nem cserélhető, akkor lehet nincs tovább.”

Fekete öves karatés, minden nap edz

„Minden reggel beállok a zuhany alá, hideg-meleg vízzel kezdem a napot, ez ébreszti fel a fizikumomat. Ha ez meg van, akkor már bírom a többit..”

Egy forgatáson - a Fiúk a térről - kellett megtanulnia karatézni 1968-ban. Fiatal pályatársaival együtt, mint Bujtor István, Huszti Péter, Kovács István, Darvas Iván egy verekedési jelenethez kaptak leckéket egy karatemestertől. Harsányi Gábor akkor szeretett bele ebbe a sportba.

„A karate az életem része, bár én nem megyek a tatamira verekedni, hanem az úgynevezett katákat, formagyakorlatokat végzem.

Ezek több szempontból is jók, mert elősegíti a befelé fordulást, az elfogadást, az alázatot, és nyugalmat ad. Minden nap egy órát edzek, ma már ennyi elég nekem.”

„Minden nap egy órát edzek, ma már ennyi elég nekem”

Elárulta, hogy pechére a váratlan helyzetek miatt mindig izgulós volt, és ilyenkor az egekbe szökik  a vérnyomása. Ezért gyakran a fellépései előtt is használta a karatés légzőgyakorlatokat. Meggyőződése, hogy ez az energia ami kialakul benne ilyenkor, szétterjed a nézőtéren és a színpadon, ami sokban hozzájárul ahhoz, hogy a közönséget le tudja kötni.

„Azt figyeltem meg, hogy azok a színészek akik izgulnak, jobban rákapcsolódnak a közönségre. Segít az alakításban, és az átalakulásban is hasznos dolog.”

A szerepek befolyásolták az életét

„Több száz tévés filmben és rengeteg színdarabban szerepeltem, nagyon sok örökre a szívemben maradt. A szerepeim nem változtattak meg, de befolyásolták az életemet, hiszen boldoggá tettek, és további sikerekre, szép dolgokra ösztönöztek. Számtalan jelenet megmaradt bennem, ahogy felvettük, ahogyan történtek dolgok. Például a korábban említett Fiúk a térről-ben, Bujtor Istvánnal volt egy pofozkodós jelentem. Pista a testvéremet alakította, pékek voltunk. A jelentben meg kellett vernie, ezért lekevert egy hatalmas pofont. Nekem a jelenetben elő kellett kapnom a vita hevében dühösen egy kést és egy lisztes zsákba kellett belevágnom.

Ez balul sült el, mert a kés a combomba pattant. Emlékszem ekkor már nagyon fáradt voltam, mert vagy ötször vettük fel a pofozós jelenetet, ami élesben ment. El lehet képzelni, amint a Bujtor a hatalmas kezével lekevert egyet.

Mindenesetre a  forgatás a baleset miatt leállt, szerencsére megúsztam pár öltéssel.”

„A színpadi szerelem is ilyen maradandó szép emlék – mondja Harsányi Gábor. - A fiatal színészek, ha szerelmespárt játszanak általában szerelembe esnek. A kapcsolatuk forróbb lesz, ez gyakran megesik. Ezért is veszélyes színésszel házasodni” - mondja nevetve. - „Például imádtam Almási Évát, akit nagyon megszerettem egy darabban, szerencsére a férje, Balázsovits Lajos ezt nem vette zokon, különleges házasság volt az övék.”

Így folytatta az emlékezést az idős művész:

„Túl szerény vagyok, nem voltak sztárallűrjeim, ma már tudom, hogy ez hiba volt.

Ezen a pályán sokkal rámenősebbnek kell lenni, többet kellett volna magamat promotálni. Sajnos ez nekem sohasem ment,

én túlzottan szerény ember vagyok, pedig rengeteg sikert elértem. Mindig nagyon élveztem és elismertem a kollégáim tehetségét, én csak így tudok játszani.”

Híres filmjei és díjai önmagukért beszélnek

Harsányi Gábor legismertebb filmjei a Palacsintás király, az Egy óra múlva itt vagyok, a Bors, a Jó estét nyár, jó estét szerelem, a Linda, az Angyalbőrben és még sorolhatnánk, megannyi színpadi és szinkronszerep amiért díjak sokaságát kapta meg. Magyar Filmkritikusok Díja (1973), Jászai Mari-díj (1973), SZOT-díj (1975), Jászai Mari-díj (1987), Magyarország Érdemes Művésze díj (2011), Budapestért díj (2016), a Magyar Érdemrend tiszti keresztje (2018), Kossuth-díj (2021).

 

Gyereket nem jó ötlet a forgatásra vinni

„A feleségem képzőművész, 50 éve élünk együtt, nagyon szerencsés a házasságunk. A színészi pálya nagyon göröngyös, ebben folyamatosan kell egy támogató háttér. A családot nem egyszerű megoldani. Három gyerekünk van, mindenben támogattam őket, nagyszerűen helytállnak az életben.

A színész szombat-vasárnap nincs otthon, mert szórakoztatni megy. Ha meg otthon van az a baj, mert gyakorol, elmélyül, szeret kikapcsolni, szinte magának él. Nehéz jól összeegyeztetni ezen a pályán a családot.

Van aki azt mondja: vagy család, vagy karrier. Van ebben igazság, de mégis a család egy tartóerő, ami értékes és hosszútávon biztonságosabb is.

Háromból két gyermekével

Én szerettem úgy dolgozni, hogy van családom, de akkor tudok teljesen elmerülni a feladatomban mégis, ha magamban vagyok. Ha nagy ritkán elvittem a gyerekeimet a forgatásra, az egyik szemem mindig rajtuk volt. Szerintem nem jó ötlet, mert elvonja a figyelem egy részét.”

Szállóige lett, az Egy óra múlva itt vagyok!

„A színház és a színművészet, a mindenkori jelennek a művészete. Amint vége a darabnak, talán egy emlék lesz, aztán elmosódik, eltűnik. Amiről nem készül felvétel, film, az nincs is. Sajnos a mai gyerekeknek a Bodrogi Gyuszi a Süsü, a sárkány, a Sinkovics Imre a Törpapával maradt fenn. Engem a Palacsintás királlyal, vagy a Láng Vincével azonosítanak be.

Híres szerepeinek egyike: Láng Vince, az Egy óra múlva itt vagyok című sorozatból
A mai világgal lépést kell tartani. Ha nem, úgy lemaradsz, el is feküdhetsz az út mellett. Állandóan figyelni kell a fiatalságot, az új dolgokat. Még akkor is, ha az ember közvetlenül nem tud beleavatkozni.”

Szóba került a mesterséges intelligencia is: „Elképesztő dolgokra képes az AI, de szerintem nem fogja megszüntetni a hús-vér embert, mert a szeme üres. Az is jelent valamit, amit nem tudunk belőle kiolvasni, azt, hogy nincs benne a lélek. Bár tagadhatatlan, hogy nagyon sok mindenre jó, például újra felidézhető vele Michael Jackson koncertje, ami hologrammal készült.

Aztán itt van a TikTok jelenség, ami szerintem figyelmeztetés egy mai művésznek. Azt üzeni, hogy a gondolatokat minél tömörebben kell előadni. Az ötleteket, történéseket, röviden kell vágni, hangulatokban kell tartani, úgy hogy az egész mondanivaló összeérjen egyben, világosan szóljon. Szerintem ez nagyon izgalmas, valami ilyesmi kell a színművészetben is a játékhoz.”

Ha most azt hinnénk, hogy mindezt a gyerekeitől, vagy a fiataloktól hallja csak, tévednénk. Harsányi Gábor maga is követi ezeket az alkalmazásokat:

„A mai rohanó világban én mindent követek, mert minden érdekel. Nem lehet elhanyagolni a történéseket, nem szabad megsértődni, sem betokosodni. Nem szabad elismerni, hogy megöregedtem. Az kiülne az ember arcára, ha valaki már egy öreg bácsi. Még nem akarok elmenni nyugodni” – mondja nevetve. - „Tehát itt vagyok és figyelem a világot, ami nagyon érdekes, mindig rácsodálkozom.”

Alkot és tervezi a jövőt

Ha kérhetne valamit a jó tündértől, nem gondolkodna sokat:

„Mivel maximalista vagyok, ha lehet, azt kérném a sorstól, hogy az off Broadway darabjaim bekerüljenek a kőszínházba.

Életem forgatókönyvéből is szeretnék még egy filmet. Valamint megírtam a folytatását, a Jó estét nyár jó estét szerelemnek. Ebben  a főszereplő 40 év elteltével tér vissza, kijön a börtönből és belecsöppen a XXI. század digitális világába. A főszerepet saját magam játszanám el, a forgatókönyv is elkészült hozzá. Ha ezek közül valamelyik megvalósulna még, akkor örökké boldog leszek.”

Harsányi Gábor tehát nem pihen, tele van tervekkel. Most jelent meg legújabb könyve, a Fecsegő Kulisszák. Ez tartja most izgalomban, és a sok kedves üzenet, amivel Facebook rajongói körbe veszik.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása