Karácsonyi készülődés közben pillantunk be három magyar család meghitt adventi emlékei közé. Mesélnek arról, hogy mi minden kerül majd az ünnepi asztalra és hogy milyen hagyományok szerint töltik majd az ünnepeket.

Portugáliában a tengerparti séta is része az ünnepnek

Duncsák Krisztina több mint 15 éve él Portugáliában, ahol idegenvezetőként és esküvőszervezőként is dolgozik. Jól ismeri a portugál karácsonyi szokásokat, mégis magyar karácsonyuk lesz.

- Hogyan készülődik Portugália az ünnepekre?

- A karácsony, itt Lisszabonban általában kellemes őszvégi időjárásban telik, 15-16 fokban, ezért a portugálok nagy erőfeszítéseket tesznek, hogy megidézzék a karácsony hangulatát. Lisszabon utcái már november végén ünnepi díszbe öltöznek. A város különleges karácsonyi dekorációiról híres, a hagyományos üvegdíszek csillogása varázslatos látványt nyújt. Az utcák fényárban úsznak, a terek és sugárutak színes fényfüzérekben pompáznak, és a város fő karácsonyfája is mindig lenyűgöző látvány.

A karácsonyi vásárok a helyiek és a turisták körében is rendkívül népszerűek. Ezeken a hangulatos eseményeken az emberek nemcsak ajándékokat vásárolnak, hanem forralt bort vagy a híres portugál „ginjinha”-t, azaz meggylikőrt is kóstolgatják, ez különösen izgalmas, mivel csokoládé pohárban kínálják. A vásárokban olcsón kézműves termékek is kaphatók, amelyeket sokan szívesen választanak ajándéknak.

- Van valami klasszikusan portugál szokás?

- Portugáliában a karácsony régiónként eltérő szokásokkal tarkított. Északon például a városok főterein hatalmas tüzeket raknak, és az emberek esténként összegyűlnek, hogy közösen ünnepeljenek. Az otthoni karácsonyfát a legtöbb portugál család már november végén feldíszíti, így mi is. Érdekes, hogy itt a Mikulás, vagy ahogy nevezik, „Pai Natal” - Karácsony Apa - csak december 24-én este érkezik, nem úgy, mint Magyarországon, ahol december 6-án jön. A portugál családok bőkezűen ünnepelnek, az ajándékok mennyisége sokszor meglepően gazdag. Ennek egyik oka, hogy Portugáliában 14 havi fizetés jár évente, így az emberek nem sajnálják a pénzt karácsonyi ajándékokra.

Portugália nemzeti hagyományos étele, a „bacalhau” – azaz a sózott, szárított tőkehal – a karácsonyi ünnepek egyik főszereplője. A tőkehal szinte minden karácsonyi vacsorán ott van, és olyan népszerű, hogy sokan ezt adják szépen becsomagolva ajándékba is, mivel egy kiló ára akár 25 euró is lehet, igazán különleges meglepetésnek számít.

A menüben a tőkehal mellett a polip is szerepel, amely szintén elengedhetetlen része a hagyományos vacsorának. A portugálok híresek arról, hogy édesszájúak, karácsonykor különösen nagy figyelmet fordítanak a desszertekre. Az ünnepi asztal dísze a „bolo rei” (király kalács), amely aszalt, cukrozott gyümölcsökkel van gazdagon díszítve. Ennek létezik egy „bolo rainha” (királynő kalácsa) változata is, amelyet inkább magvakkal készítenek el.

A különféle fánkok, például a „filhós” és a „sonhos” (álmok) szintén népszerűek. Ezek az édes, olajban sült tészták szinte minden portugál család karácsonyi asztalán megtalálhatók. Manapság egyre többen rendelnek előre kész ételeket az ünnepekre. Az üzletekben december 24-én hosszú asztalokon sorakoznak a becsomagolt fogások, amelyek névre szólóan várják a vásárlókat.

- Milyen karácsonyotok lesz?

- Mi a magyaros hagyományokat tartjuk, kárpátaljai csorba levest készítünk és lesz beigli is, de a legfontosabb, hogy együtt legyünk.

Ilyenkor egyik legnagyobb örömünk, hogy végre nyugodtan beszélgethetünk, mert egész évben mindenki sokat dolgozik és rohan.

December 25-én a portugál családok, akárcsak Magyarországon, egymást látogatják, sokan emiatt még külföldről is hazautaznak, hogy együtt lehessenek. Egy különleges hagyomány is kapcsolódik ehhez a naphoz: sokan a tengerpartra mennek egy közös sétára.

A portugál karácsony egyszerre őrzi a hagyományokat és idomul a modern életvitelhez is. Szerintem ez a legizgalmasabb a portugál életstílusban, hogy rugalmas más kultúrákhoz, érezni a lendületes, nyüzsgő életvitelt még karácsonykor is, itt nem áll meg az élet egy percre sem.

 

„A karácsonyfánkra mindig házi szaloncukrot tettünk”

Székely Csilla, népi bútorfestő iparművész, lakberendező, Székelyudvarhelyen nőtt fel, minden számára fontos tárgyat és főleg emléket elhozott magával, amikor Gödre átköltözött. Karácsonyi emlékeit eleveníti fel advent készülődés közben.

- Milyen emlékek jutnak eszedbe a karácsonyról?

- Karácsony közeledtével mindig előkerülnek a gyermekkori emlékek és a régi, szívünknek oly kedves hagyományok. Nekem, mint Székelyudvarhelyen felnőtt népművésznek, a karácsony különösen fontos, hiszen ilyenkor nemcsak az otthonunkat, de a lelkünket is ünneplőbe öltöztetjük. Amikor Erdélyből Gödre költöztem,

Erdélyben, ahol a családi hagyományok mélyen gyökereznek, a karácsony számunkra nem csupán egy nap volt, hanem egy egész időszak, amely Szent András napjától Vízkeresztig tart. A hosszú adventi időszak tele van várakozással, hittel és sok-sok közös munkával.

ami igazi esemény volt édesanyám szülőfalujában, mert Erdélyben a karácsonyi asztalon főleg a sültek fogynak. Hajnalban kezdtünk, és estére minden elkészült: hurka, kolbász, töpörtyű, minden, ami az ünnepi asztalra került majd. Gyerekként sajnáltam a disznót, de mindenkinek meg volt benne a dolga, még nekünk kisebbeknek is segíteni kellett.

Nagyon élénken él bennem a Mikulás napi kötődés, amikor kiraktuk a cipőket az ajtóba ajándékokért, és a Luca-nap is, ami gyakorta már kiveszett a hagyományból. Falun elkészítették a Luca székét, ami annyi faragott darabból kellett legyen, ahány nap volt még karácsonyig.

– ez persze a gyermeki fantázia számára különösen izgalmas volt.

Elmaradhatatlan volt a házban a nagytakarítás, és az, hogy karácsony előtt mindig böjtölőre fogtuk magunkat, ezt ma is tartjuk. Mert ez nemcsak a testnek, hanem a léleknek is felkészülést jelent.

- Milyen volt a szenteste?

- Erdélyben a szentestéink mindig különlegesek volt. Az egész családunk, több generáció egy udvarban élt, így az ünneplés igazán bensőséges és közösségi volt. Délután elmentünk a templomi betlehemes játékra, és mire hazaértünk, már ragyogott a karácsonyfa – természetesen saját készítésű házi szaloncukorral díszítve. Ennek az ízét máig fel tudom idézni: egyszerű, mégis tökéletes édesség, amelyben benne volt a nagymamám keze munkája és szeretete.

Egy hatalmas karácsonyfánk volt, ami általában a nagynénémnél lett felállítva, így amikor csengettek a vacsora után, hogy megjött a Jézuska, egyszerre tódult be a szobába az összes gyerek.

A karácsony egy nagy családi összejövetel volt régen a falun, ilyenkor volt a pihenő időszak a földeken. Karácsony után jött az István és a János nap is, így a jó hangulat tovább megmaradt.

- Ma is a székely hagyományaitok alapján készülődtök?

- Igen a legtöbb hagyományunkat ugyan úgy megtartjuk, mint a régi időkben, hogyan is lehetne másképp? Csak disznót nem vágunk. Bár már Gödön élek, a szívemben továbbra is ott van Erdély.

A karácsony előtti nagytakarítás és az otthon feldíszítése most is az ünnepi készülődés része. Az ajtónkra mindig kerül egy kis „Isten hozott” tábla, amit saját kezűleg festek, a bejáratot pedig fenyőágakkal és piros bogyós díszekkel ékesítem. A közös sütés hagyománya is megmaradt.

amely a családunk egyik legkedvesebb süteménye. Ennek a receptjét még az anyósom tanította meg nekünk, és ma már az egyik lányom viszi tovább az elkészítésének a hagyományát.

Ahogyan régen, ma is készítünk minden családtagnak egy-egy kedvenc süteményt, hogy az ünnepi tál igazán különleges és gazdag legyen.

- Milyen volt gyerekként az advent Erdélyben?

- Erdélyben a tél igazi mesevilág volt a gyerekkoromban.

és a közeli domboldalakon pedig síelni. Akkoriban nem voltak felvonók, így vagy tíz kilométert is gyalogoltunk a hóban, a léceket a vállunkon cipelve. Ez ma már csak egy szép emlék, de síelni a gyerekeimet is megtanítottuk, ezért a mai napig minden télen beiktatjuk a családdal a sítúránkat. Ilyenkor újra átélem azt a gyermekkori örömöt, amelyeket Erdélyben szereztem, ezek ma is meghatározzák, minden apró részletben a gyökereim erejét.

 

Cseh hagyomány Szenteste az össznépi mesefilmnézés

Blahut Erzsébet már több, mint húsz éve él Prágában, ahol idegenvezetőként dolgozik. A cseh főváros szerinte karácsonykor egy varázslatos mesebirodalommá változik.

- Hogyan hangolódtok a karácsonyra?

- Prága téli különlegességei a feldíszített karácsonyi villamosok, amiből hét darab közlekedik a városban keresztül-kasul, és a hideg ellenére is népszerű moldvai sétahajókázás, amely valóságos mesehelyszínné varázsolják a helyet. A város főbb részein most is a karácsonyi vásároké a főszerep, idén is a legnépszerűbbek a szeszes mézpárlatok, például a Medovina, amit egy kupicával a forró teába tesznek. Tudni illik, hogy a csehek a világelsők a sörivásban, és ebben téli hideg sem állítja meg őket – mondja nevetve Erzsébet.

Ez a szokásuk nagyon meglepett amikor idekerültem Prágába. Csehországban szokásosan adventkor elkezdik vetíteni a híres cseh klasszikus mesefilmeket, egymás után mennek főműsoridőben a tévében, szinte minden hír eltörpül emellett.

Minden évben, december 24-én este mutatják be az év új mesefilmjét a nemzeti tévében. Ezt minden család izgatottan várja. Ez a kedves hagyomány már évtizedek óta töretlen Csehországban, és bár én eleinte nem voltam lelkes mesenéző, később, főleg amikor már jobban beszéltem a cseh nyelvet, nagyon megszerettem.

- Igaz, hogy vánoční cukroví nélkül nincs karácsonykor?

- Az biztos, hogy karácsonyi sütemények készítése nagyon nagy hangsúlyt kap a cseh háziasszonyok körében. Itt mindenki elkészíti a saját süteményeit az ünnepre.

Vánoční cukrovínak hívják ezeket a sütiket, és a recepteket generációkon keresztül adják át egymásnak a családok. Ezek az apró, pici sütemények, elengedhetetlen szereplői a karácsonynak, valóban enélkül nem lenne igazi az ünnep.

Általában tízfélét szoktunk családonként készíteni. November közepén elkezdjük megsütni őket, mert minél tovább állnak annál finomabbak.

Már az én dobozaim is kint várakoznak a teraszon, bár kissé el vagyok maradva, de karácsonyra mind meg lesz.

A karácsony ünneplése egyébként hasonlóan történik, mint a magyar hagyományokban. December 24-én feldíszítik a fenyőfát, és a cseh karácsonyi vacsora is rántott ponty krumpli salátával. A pontyokat sokszor élve vásárolják a piacokon, és otthon egy kád vízben tartják addig, amíg el nem készítik, úgy mint régen otthon nálunk is. Vacsora után pedig almát vágnak fel ahányan vannak, az egészség és összetartozás szimbólumaként.

A cseheknél az ajándékokat Szenteste a Jézuska (Ježíšek) hozza. Az ajándékok kiosztására vacsora után kerül sor. A csengettyűvel jelzik, hogy megérkezett, és mindenki nagy örömére az ajándékok kibontása megkezdődhet.

A cseh karácsony tele van hagyományokkal, jóslásokkal és ünnepi finomságokkal, ami a Szenteste köré épül. A csehek számára is a legfontosabb a családdal együtt eltöltött idő és az ünnepi szertartások, népi babonák amikből sokat megőriztek, amelyek különlegessé teszik az ünnepet. A cseh nép nagyon összetartó, szeretik a biztonságot, amit a hagyományaik adnak és azt mondják, hogy a kellemes dolgokon nem akarnak változtatni – mondja búcsúzóul Erzsébet.