INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Három évig éltem egy óceánjárón teljes luxusban - ez volt az oka, hogy végül eljöttem”

Három évig lakott a világ legnagyobb lakóhajóján egy volt New York-i jogász, aki azt hitte, hogy a Föld körbehajózása lesz élete nagy kalandja.

Megosztom
Link másolása

Lynn Krominga 2011-ben úgy döntött, hogy végre bepótolja mindazt, amit az évtizedeken át tartó rohanásban elszalasztott. Korábban a Revlon jogi főtanácsosaként New Yorkban élte a nemzetközi üzletemberek szokásos életét: állandóan utazott, de sosem volt ideje igazán felfedezni a világot.

Aztán egy nap olvasott egy hajóról, amely folyamatosan körbejárta a Földet, és amelyen luxuslakásokat lehetett vásárolni. A The World nevű, folyamatosan cirkáló óceánjáró nemcsak a világ nehezen megközelíthető részeibe ígért bejutást, hanem expedíciókat, a National Geographic tudósainak előadásait, és privát túrákat világhírű múzeumokban.

Krominga beszállt egy próbahét erejéig, és azonnal eldöntötte: eladja a New York-i lakását, és átnyergel erre a teljesen új életformára.

A választása egy 180 négyzetméteres, két hálószobás „kabinra” esett. Három éven át lakott a tengeren – most pedig elmesélte, miért hagyta végül ott mindezt.

Luxusélet a hullámokon

A hajón mindenki gazdag volt, de sokan, mint ő maga, saját erejükből érték el a vagyonukat. Nem a pénzről beszélgettek, hanem az utazás iránti közös szenvedélyről.

A hajón lévő luxuskabin nappalija

A The World egyik legnagyobb vonzereje az volt, hogy rendkívül exkluzív helyekre juthattak be. Volt, hogy egy szomszédja a Földközi-tengeren saját jachtján rendezett partit, ami napokig a hajó mellett futott.

Mindennapok a hajón

A hétköznapok szerinte leginkább egy elegáns otthon mindennapjaihoz hasonlítottak. Étkezés a lakásban szobaszervizzel, privát vacsorapartik a fedélzet séfjeivel, illetve különböző éttermek – például egy Michelin-csillagra is érdemes hely a hajón.

Esténként helyi zenészek léptek fel a hajó bárjaiban, vagy privát partik zajlottak az apartmanokban. Volt karaoke bár is – nem is akármilyen népszerűséggel –, illetve a fedélzet végében három kültéri pihenő, ahol csillagok alatt lehetett éjszakázni komornyikszolgálattal.

A személyzetet úgy jellemezte, hogy minden lakót név szerint ismertek, és pontosan tudták, ki kér kenyeret az asztalra és ki nem, ki milyen italt fogyaszt rendszeresen,

vagy hogy ki kér kevesebb sót az ételébe.

Ha valaki beteg lett, az sem volt gond: a hajón egy, a Cleveland Clinic-hez kapcsolt egészségügyi központ működött, egészen a sürgős esetek ellátására is felkészülve.

Új partok felfedezése

Krominga szerint a legjobb az volt, amikor reggelente új kikötőben ébredtek. A lakók közösen döntöttek, hány napot töltenek a szárazföldön, majd este visszatértek a hajóra, hogy másnap új helyen keljenek fel.

A lakosztály étkezője

A kikötőkben a hajó concierge-csapata különböző programokat szervezett: például expedíciókat Grönlandon, Madagaszkáron vagy az Antarktiszon, nem ritkán National Geographic szakértők vezetésével. A hagyományos hajós klausztrofóbiáról szó sem volt – tette hozzá –, mert egy-egy helyen akár hetekig is elidőzhettek.

Ha valaki elfáradt, maradhatott a hajón: volt teljes méretű teniszpálya, golf-szimulátor, szépségszalon, edzőterem személyi edzőkkel, könyvtár és különböző klubok is.

Történelem testközelből

Az élményei közül a legkülönlegesebbnek azt tartotta, amikor Szentpéterváron egy helyi lakó szervezésében privát látogatást tehettek a Hermitage Múzeumban. Órákig bolyonghattak szabadon a termek között, más látogatók nélkül.

Japán körutazásuk során találkozhattak egy nagaszaki atomtámadás túlélőjével is, aki személyes részletekkel mesélte el a bombázás napját, és azt, hogyan váltak kirekesztetté a sugárzás túlélői. Amerikaiként ez elég szokatlan élmény lehetett.

Észak-Vietnamban meglepve tapasztalták, milyen barátságosan fogadták őket - ez szintén meglepte őt az amerikai történelmet ismerve.

A hanoi börtönmúzeumban a helyi idegenvezető felajánlotta, hogy átugorják a hivatalos narratívát, de végül mindenki meghallgatta, összevetve a korábbi amerikai történetekkel.

Kambodzsában Krominga meglátogatta a hírhedt „killing fields” helyszínét, ami annyira megrázó volt számára, hogy másnap már nem volt ereje Angkor Wat meglátogatásához. Ehelyett egy hosszú dzsungeltúrán vett részt, ahol egy kis iskolában angolt tanuló gyerekekre bukkant. Véletlen lehetett?

Kalózok és rakéták között

A hajóút kevésbé romantikus részei között említette, hogy a Vörös-tengeren, a Bab el-Mandeb szorosban haladva egyszer segítséget kellett hívniuk, mert a jemeni partokról rakétát lőttek ki az előttük haladó hajóra. A lakókat ilyenkor órákra a hajó belső részébe irányították biztonsági okokból.

A lakosztály hálószobája

Máskor a szomáliai partok mentén felfegyverzett kommandósok kísérték őket, a hajó fedélzetén pedig fémkatonákat állítottak fel elrettentésként.

Az Antarktisz felfedezése

Az Antarktisz körüli öthetes expedíciót emelte ki élete egyik csúcspontjaként:

amerikai kutatóállomások látogatása, pingvinek között sétálás, és gleccsertúrák színesítették a programot. Karácsonyt és szilvesztert is a jégmezőkön ünnepelték.

Dél-Georgia szigetén, Ernest Shackleton híres sírjánál járt, amikor egy hatalmas fóka rátámadt, és két férfi mentette meg.

A varázs szertefoszlása

Ahogy teltek az évek, Krominga észrevette, hogy megváltozott a fedélzeti élet: már nem a világpolitika és a történelem témái domináltak a beszélgetésekben, hanem az, hogy ki milyen aerobik órára jár, milyen esküvőt rendez a hajón.

A korábbi tudományos előadásokat felváltották a divatbemutatók és gardróbrendezési tanácsok. „Nem akartam, hogy a The World Álomhajóvá váljon”

– mondta, hozzátéve, hogy ennél többet erről nem is szeretne elárulni.

Végül eladta a luxuslakását, és visszaköltözött New Yorkba. Mint mondta: bár a varázs elmúlt, az emlékek örökre megmaradtak – még ha nem is mindegyiket meséli el szívesen. Mert van, ami jobb, ha a The World fedélzetén marad.

Via People


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása