„Egy jó nagy kártérítési pert” indít Vasvári Vivien férje Molnár Áron ellen
Szó szerint komoly hullámokat vetett a közösségi médiában Molnár Áron legújabb videója, amelyben Vasvári Vivient parodizálta és élesen bírálta.
írta meg a HVG.
A konfliktus gyökere Vasvári korábbi videója, amelyben az influenszer az Ukrajna uniós csatlakozásával kapcsolatos aggodalmait osztotta meg követőivel. Bár hangsúlyozta, hogy nem ért a politikához, mégis úgy érezte, meg kell szólalnia:
Molnár Áron paródiában reagált a videóra:
„Ez most tényleg komoly? Hogy ez b*szta ki a biztosítékot nálad? [...] A Fidesz kreált egy hazugságot, hogy elterelje a figyelmet a valós problémákról az országban, és
A színész többek között azt is felvetette, hogy Vasvári vajon kiállna-e a cenzúratörvény, a gyermekvédelem ügye mellett/ ellen is, illetve figyelmébe ajánlotta a honi kórházak állapotát is.
A videó gyorsan terjedt, és a válasz sem késett. Vasvári férje, Bodnár Zsigmond saját videóban vette védelmébe feleségét:
„Ez nem politikáról szól. Ez arról szól, hogy
- mondta el, bár itt biztos nem arra gondol, hogy a nem hatgyermekes anyákat és azokat, akik nem feleségek, meg lehetne alázni.
Bodnár szerint Molnár akciója túlmegy a kritika és a paródia határain, és súlyosan megsértette felesége emberi méltóságát.
„A feleségem soha az életben nem kapott egy forintot sem politikai pártoktól. Pontosan abból keresi a pénzét, amiből valószínűleg te is.
A vállalkozó hozzátette, hogy ő maga is független, saját erejéből épített fel egy sikeres vállalkozást, és meglepőnek tartja, hogy Molnár – akinek munkásságát amúgy elismeri – ilyen módon lépte át az „emberség határát”.
A vita végén Bodnár beszélgetésre hívta Molnárt, egyúttal bejelentette:
[...] És tudod mit? Lehet, hogy nem fogok nyerni. De ha egy forintot is nyerek ezen a kártérítési peren, megígérem, hogy a háromszorosát fogjuk a Vivivel alapítványoknak, kórházaknak adni a nyilvánosság előtt.”
A vita tehát immár jogi síkra terelődhet, a közélet és a közösségi média határvidékén pedig újra felmerül a kérdés: meddig tart a véleménynyilvánítás szabadsága – és hol kezdődik a személyes támadás?