Évtizedekig tagadta a belga király, de a DNS-teszt lebuktatta: hercegnő lett az eltitkolt lányából
Él ma Európában egy nő, aki nem a születése pillanatában, hanem bírósági tárgyalóteremben lett hercegnő.
Ráadásul akkor, amikor már elmúlt 50 éves.
Delphine belga hercegnő sztorija nem Disney-mese, hanem kőkemény jogi dráma, ami valósággal megrázta Belgiumban a közvéleményt.
A nő 1968-ban született Delphine Boël néven, és évtizedekig úgy élt, mint egy tehetős civil, aki a kortárs művészetben találta meg a karrierútját. Mindeközben édesanyja, Sybille de Selys Longchamps bárónő mindvégig kitartott amellett, hogy Delphine apja nem más, mint Belgium akkori uralkodója, II. Albert király.
Ám a 2000-es évek elején Delphine a tettek mezejére lépett. Kimerítő jogi küzdelembe kezdett, hogy hivatalosan is elismertesse a biológiai apja személyét. Az ügy Belgium egyik legnagyobb port kavart történetévé vált – írta a Le Vif –, mert a monarchiát övező titkolózást és a régóta védett hagyományokat kérdőjelezte meg.
A királyi ház persze foggal-körömmel küzdött, de a bíróság hajthatatlan volt: 2018-ban kötelezte II. Albertet a DNS-mintavételre, amit egy darabig még húzott-halasztott, mígnem napi 5000 eurós bírságot lengettek be neki. „Egyáltalán nem tündérmese volt, hanem egy rémálom” – nyilatkozta később Delphine a procedúráról.
Ezzel a pillanattal Delphine Boëlből hivatalosan is Belgium hercegnője lett. Megkapta a királyi címet, a Saxe-Coburg nevet és ugyanazt a jogi státuszt, mint féltestvérei. De aki azt hiszi, hogy ezzel beköltözött a palotába, és elkezdett protokoll-eseményekre járni, az nagyot téved.
A belga miniszterelnök egyértelművé tette, hogy Delphine-nek nincsenek hivatalos állami feladatai.
Neki azonban nem is ez volt a célja.
– mondta egy interjúban, jelezve, hogy a harc az identitásáról szólt, nem a kiváltságokról.
Delphine hercegnő elsősorban művész. Már jóval a cím elnyerése előtt is elismert szobrász és absztrakt alkotó volt, akinek munkái gyakran feszegették a személyazonosság, a titkok és a hovatartozás kérdéseit. Ez a kettősség – a királyi vér és a független művészi pálya – csúcsosodik ki a címerében.
Miután hercegnő lett, belga heraldikai szakértőkkel közösen tervezte meg, és saját művészeti motívumait is belecsempészte. Ezzel ő lett az a modern királyi személy, akinek a címere nemcsak egy történelmi jelkép, hanem egy kortárs műalkotás is. A története pedig messze túlmutat egy családi viszályon: megmutatta, hogy a 21. században már egy monarchia sem lehet érinthetetlen...
Via Le Vif