INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Csonka Liberta: „Én inkább csinálni akartam az életet, mint gondolkodni rajta”

Csonka Liberta a „kutyizmus” kutatója, legfőképpen filozófiai szempontból. Kutatásával szeretné megragadni azt a jelenséget, amely élet- és társadalom formáló jelen korunkban: a kutyát.

Megosztom
Link másolása

Csonka Liberta filozófus, kutató és két kisgyermek édesanyja, aki a kutyájának köszönhetően csöppent a filozófia világába. A fiatal anya az emberek és kutyák közötti kapcsolatot vizsgálja filozófiai szemszögből, mert hisz abban, hogy ez a kapcsolat egy jobb, minőségi életet adhat számunkra. De vajon mit szólnak ehhez a tudományos élet képviselői? Milyen kihívásokkal találkozik egy női filozófus a munkája során? És egyáltalán hogyan él ma egy filozófus? Többek között ezekről kérdeztük Csonka Libertát.

- Muszáj rákérdeznem a nevedre. Liberta – érdekes név, sosem hallottam róla.

- Talán azért, mert ezt a nevet 2022-ben regisztráltattam, én adtam magamnak. Eredetileg a nevem Berta volt, de a filozófusi lét arra inspirált, hogy megváltoztassam a keresztnevem. A „Liberta” szabadságot jelent, ez jobban kifejezi azt, ahogy gondolkodok. Elvégre egy filozófus folyton keresi a választ arra is, hogy mi a szabadság.

- Ma kétgyermekes édesanya vagy. Mi inspirált arra, hogy komolyabban is foglalkozz a filozófia tudományával?

- Angol szakon végeztem a bölcsészkaron, ahol sok filozófia órára is bejártam, mert érdekelt.  Boros János, az egyik tanárom, most pedig témavezetőm, mondta is, hogy akár doktorálhatnék is filozófiából, de nekem eszem ágában sem volt. Nem akartam elvonultan, magányosan élni, arról nem is beszélve, hogy nem tudtam, hogyan lehetne megélni filozófusként.

Én inkább csinálni akartam az életet, mint gondolkodni rajta.

Már tíz éve vezettem egy civil szervezetet, ami a kutyák érdekképviseletével foglalkozott (EB OVO Egyesület), amikor újra előkerült a filozófia.

Ahogy nap mint nap figyeltem az ember-állat kapcsolatokat, feltűnt, hogy minden kutyatartó egyben filozófus is. Ezen felbuzdulva elkezdtem kutatni a XXI. századi állattartói magatartás gondolkodásbeli előzményeit társadalmunkban.

- Doktorálni fogsz a kutyatartás filozófiájából?

- Ez a célom. Hiszek abban, hogy a kutyatartókat megváltoztatja az állat, és az életük ezzel új értelmet nyer. Ezzel foglalkozom ma filozófusként, miközben tanítok az egyetemen és a Filozófiai Kávéház Mozgalom aktív részese vagyok. Ez egy nyitott közösség, ahol a tudományág iránt nyitott emberek találkozhatnak, miközben olyan kérdésekre keressük a választ, amik mindannyiunk életét érintik.

- Mesélj még a kutyatartás filozófiájáról. Mi ágyaz meg ennek a tudományos felvetésnek?

- A kutyatartók életmódja sok hasonlóságot mutat az antik filozófiai gondolkodásmóddal. Ugyanis a kutyás életmód választása megváltoztatja az ember értékrendjét, az élethez való viszonyát, és mélyebb emberi szabadságot ad számára. A kutya kiránt minket a modern élet láncolataiból, és visszavezet egyfajta erényes életmódhoz.

Az antik cinikus filozófia az erényes életet tűzte ki célul, úgy gondolom, hogy korunk cinikusai a kutyatartók.

A cinizmus egyébként egy ógörög szó, és a jelentése: kutyaszerű. Azt is fontos tudni, hogy egy kutya az életünk részeként folyamatos figyelmet, jelenlétet igényel, ami közelebb visz minket a lényeges kérdésekhez. Ezt biztosan megértik a kutyások.

- Mások is támogatják a kutatásodat?

- Nagyon sok támogatást kaptam a szakmában. Engem mindig nyitottság és elfogadás vett körül a filozófia világában. Persze meg kell hagyni, hogy sokak számára újszerű az, hogy egy nő a kutya és az ember kapcsolatát kutatja filozófiai szemszögből. Rengeteget tanulok a kollégáktól és óriási lelkesedéssel végzem a kutatásom, és remélem, hogy a doktori dolgozatom alkalmas lesz elgondolkodtatni sokakat arról, hogy a filozófia képessé teszi az embereket arra, hogy a figyelmüket a lényeges dolgokra fordítsa, és így egy jobb, értékesebb életet éljenek.

Ugyanis a figyelmünket ma nagyon könnyű elterelni, pedig a figyelem az egyik legnagyobb értékünk.

A filozófia eszköze lehet annak, hogy tudatosítsuk magunkban a figyelem irányításának fontosságát, hogy ne hagyjuk, hogy külső impulzusok elvonják a figyelmünket a lényegestől.

- Gyereknevelés, tanítás, kutyatartás mellett mikor van időd a tudományos kutatásra?

- Hajnalban, amikor a gyerekek még alszanak. Máskor nem lenne időm az írásra, ezért én minden reggel négy és hat óra között elvonulok, hogy tudjak haladni a doktori dolgozatommal úgy, hogy az ne menjen a családra szánt idő rovására.

Egy filozófust nem úgy kell elképzelni, mint aki csak ül és megállás nélkül folyton gondolkodik a nagy kérdéseken.

Az én napjaim a gyerekekkel, a kutyámmal, a családommal, az egyetemi hallgatókkal és a kollégákkal telnek.

-  Miért olyan fontos a filozófia manapság? Hogy lehet, hogy több ezer év után is sokan foglalkoznak ezzel az elméleti tudománnyal?

- A filozófia lehetőséget ad számunkra, hogy más szemszögből lássuk önmagunkat és az életünket. A filozófia segít, hogy elgondolkodjunk, mi az, ami igazán értékes és megfelelő döntéseket hozzunk az életünkben. Ha többen felismerjük ezt, akkor egy olyan világban élhetünk, ahol a figyelem és a tudatosság értékek. Ebben segíthet az is, ha kutyások vagyunk…


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása