Divatbűnök negyven felett – a 7 ruhadarab, amitől slamposnak és ízléstelennek tűnsz
Divatdiktátorok, köztük Tim Gunn, állították össze a tiltólistát a 40 feletti nőknek. A cél, hogy elkerüljék azokat a darabokat, amik optikailag öregítenek vagy slamposítanak.
„A melegítőnadrág a vereség jele.” Karl Lagerfeld legendás, kíméletlen mondata ma is úgy vág a levegőbe, mint egy éles szabóolló. A Chanel néhai cárja ezzel a tőmondattal foglalta össze mindazt, amit a divatszakma legfelső körei gondolnak a stílus és a kényelem harcáról, különösen egy bizonyos kor felett. Mert amíg egy huszonévesen a melegítő laza vagányság, addig negyvenen túl, a „diktátorok” szerint, már inkább a feladás csendes beismerése.
A mai útmutatások már kevésbé szólnak a születési anyakönyvi kivonatról, és sokkal inkább a józan észről és a tükörről. A Project Runway mentora, Tim Gunn szerint az egész öltözködés három alappilléren nyugszik, kortól függetlenül.
„A jó öltözködés a sziluettről, az arányokról és a fazonról szól” – szögezte le egy interjúban. Ha ez a hármas nincs harmóniában, akkor jönnek a bajok.
A legkeményebb, szinte egyöntetű tiltás egy olyan ruhadarabot ér, ami évtizedek óta ott lapul a szekrények mélyén: a capri nadrágot. Tim Gunn egyenesen hadat üzent a bokalengős fazonnak:
„Kérem, kerüljék a boka felett végződő nadrágokatt – mindig tiltólistás bármely nőnél.” Az ok prózai: ez a hossz optikailag elvágja a lábszárat a legszélesebb pontján, ezzel összenyomja az alakot és rövidíti a lábakat. Lényegében egy önkéntes merénylet a saját sziluettünk ellen.
Lagerfeld melegítőihez visszatérve, a szakma nem lett elnézőbb azóta sem. A „What Not To Wear” című műsor egykori házigazdája, Clinton Kelly egy fokkal megengedőbb, de a lényegen nem változtat. Elismeri, hogy a városi ingázáshoz kell egy váltócipő, de van egy kikötése: „Rajongok a cserecipőért, csak ne legyen edzőcipő.” Vagyis a kényelmes balerina vagy egy lapos talpú csizma még belefér, de az edzőtermi futócipő az utcán felejtve ugyanolyan üzenetet hordoz, mint a melegítő: feladtad.
A túlzások elkerülése egy másik kritikus pont. A stylistok szerint a negyvenes évek nem a feltűnésről szólnak. Bár a haspóló visszatért, sokak szerint önmagában viselve „a húszas évek eleje után nem igazán megfelelő”.
Mielőtt bárki kidobná a haspólóját, a szakértők hozzáteszik a megoldást: egy magas derekú nadrággal és egy blézerrel kombinálva a dolog „működhet”. Az alacsony derekú farmer szintén a trükkös viseletek közé tartozik, mert a legtöbb szakértő szerint előnytelenül vágja ketté az alakot.
A „túl sok” kategóriájába esik a logómánia és a ruhák szaggatása is. Joseph Katz stylist szerint a túlzásba vitt, feltűnő márkajelzések könnyen olcsó hatást keltenek, a kifinomultság ellenségei. Ugyanez igaz a szándékosan szaggatott farmerekre: egy-két diszkrét szakadás még beleférhet, de a szitává lőtt hatás inkább a tinédzserlázadás kelléke, mint egy érett nő ruhatárának darabja.
A miniszoknya kérdése már megosztóbb. A francia Vogue egykori főszerkesztője, a stílusikon Carine Roitfeld hatvan felett vonta meg a saját határát.
„Én a miniszoknyával végeztem – mindennek megvan az ideje” – jelentette ki. Tim Gunn viszont egy másik ruhadarabbal szemben nem ennyire elnéző. Szerinte a kertésznadrág viselése tinédzserkor után bűn.
„Ha valaki 16 fölött van, ne is gondoljon a kertésznadrágra. Egyáltalán nem előnyös!” – mondta sommásan.
A konkrét darabokon túl van egy sokkal fontosabb, átfogóbb elv, amit a punk nagyasszonya, Vivienne Westwood fogalmazott meg a legfrappánsabban: „Vegyél kevesebbet. Válassz jól. Hordd sokáig.” A gardrób negyven felett már nem a fast fashion darabok halmozásáról szól, hanem a minőségi, időtálló alapdarabokról, amelyek évekig hű társaink lehetnek.
Az utóbbi években a diktatórikus hang is sokat finomodott, bár Tim Gunn még mindig erősen fogalmazott, amikor arra a kérdésre, hogy egy 52 éves nőnek „nem kéne-e már slamposan öltöznie”, rávágta: „Nem, soha. Erre nincs mentség.”
