„Az apám kábé kétéves koromig rám sem nézett” – Rácz Jenő elárulta, van egy eltitkolt féltestvére, aki egy hónappal idősebb nála
Rácz Jenő, a gasztronómia szigorú őrmestere, aki egy félresikerült mártásért is képes verbális kivégzést tartani a konyhában, most a Lelkizünk? különkiadásában mutatta meg, hogy a kemény páncél alatt azért ott dobog egy sebzett szív is.
A Puskás-Dallos Peti által vezényelt, tesztoszteronnal dúsított szeánszon a megszokott hölgykoszorú helyett ezúttal férfiak ültek össze, hogy bebizonyítsák: ők is tudnak a múltról merengeni, miközben
„Ezt senki nem tudja, de nekem van egy féltestvérem, aki egy hónappal idősebb nálam” – dobta be a közösbe Rácz, és aki nem bukott meg matekból általánosban, annak azonnal összeállt a kép: a papa nem éppen a monogámia mintaképeként funkcionált abban az időszakban. A séf nem is ködösített a biológiát illetően:
„Ez azt jelenti, ugye, hogy az apámnak már volt egy meglévő kapcsolata, az anyámmal is volt egy kapcsolata, és gyakorlatilag két nő teherbe esett az apámtól, majdnem ugyanabban az időben.”
„Hozzáteszem, sajnos én abban a pillanatban a rövidebbet húztam, mert az apám kábé kétéves koromig rám sem nézett” – vallotta be a séf, és ez az a pont, ahol a macsó álarc végleg leolvad. Bár a felszínen ma már szent a béke, és a viszonyuk látszólag rendezett – ahogy azt a 24.hu tegnap megírta –, a tudatalatti azért nem felejt, és a számlát még mindig benyújtja néha.
„Valójában azért büntethetem, mert nem bocsátottam meg neki” – elemezte magát meglepő nyíltsággal. Hozzátette a lényeget is, ami a korai kötődés híveinek zene füleiknek: „Ezért mondom azt, hogy hiába egy gyerek nem tud beszélni kétéves koráig, az első pillanat nagyon fontos.”
A teljes beszélgetést itt nézhetitek meg:
És ha már a traumák feldolgozásánál tartunk, a séf természetesen
„Emlékszem, Kamilla születésénél komplikációk voltak, császármetszés volt, és én voltam az első ember, akivel találkozott” – mesélte, és a kép, ahogy a kisbaba az ő mellkasán nyugszik meg, elég erős kontrasztot alkot a saját, apahiányos indításával. „Az én mellkasomon pihent meg, még köhögte fel a magzatvizet, és szép lassan megnyugodott.”
