„Anya, ne sírj, már minden rendben lesz” - így vigasztalta Tóth Gabit a kislánya a kórházban
„Ültem a kis erőtlenül fekvő teste mellett, mindenhonnan valami zsinór lógott ki a paplan alól, pár néma könnycseppet engedtem magamnak…” – írta az énekesnő a blogjában.
Nem elég a házfelújítás és a költözés, Tóth Gabiéknak egy gyerekbetegséggel is meg kellett küzdeniük.
A kislányuk ugyanis kórházba került, miután furcsán kezdte venni a levegőt. Az énekesnő egy blogb ejegyzésben írta le, mi történt, és azt, hogy miylen érzések kavarogtak benne.
"Kicsivel több mint egy héttel ezelőtt Hanni náthás lett. Ez még nem is ijesztett meg az elején, hiszen több betegségen vagyunk túl együtt, tudjuk a protokollt. Az azonban már aggasztott, hogy 2-3 nap után sem enyhültek a tünetek, sőt, Hanni elkezdte furcsán venni a levegőt. Bárkinek beszéltem róla, hogy érzem, valami nincs rendben, mindenki nyugtatgatott és a hipochondriámra fogták a túlzott aggódást. De nem nyugodtam meg, mert ismerem a lányomat, szó szerint ismerem minden lélegzetvételét, és a zsigereimben éreztem, hogy ez már nem csak egy kis nátha"
- írta a blogbejegyzésben Tóth Gabi.
"A covid óta van otthon véroxigénszint-mérőnk, így hirtelen felindulásból megmértem a szaturációját és azt hittem, rosszul látok. Azt rögtön tudtam, hogy ez az érték nem jó. Nagyon nem!"
- figyelmeztetett az énekesnő. A szaturáció miatt szakembertől kért tanácsot Tóth Gabi, és amikor az volt a válasz, hogy kórházba kell vinnie, nem is késlekedett.
"Jelenleg már 5. napja vagyunk a Bethesda gyermekkórházban, és még mindig nehéz szívvel írom ezeket a sorokat"
- írta az énekesnő.
"Ezek a napok a teljes kétségbeesésben teltek. Volt, hogy Hanni kihányta az antibiotikumot, máskor meg annyi ereje sem volt, hogy felüljön az ágyban. Tartottam a gyenge kis testét, és minden idegszálammal arra koncentráltam, hogy én erős maradjak, mert most nem omolhatok össze, én nem gyengülhetek el. Aztán a 3. napon én is elkaptam valami vírust, így átkerültünk egy kétágyas szobába"
- folytatta Tóth Gabi.
"Nagyon hiányzott a családom, és az, hogy végre jól kisírhassam magam. Hanni előtt sokáig sikerült visszatartani a sírást, hiszen őt nem ijeszthetem meg, de egyszer előfordult, hogy amikor ültem a kis erőtlenül fekvő teste mellett, mindenhonnan valami zsinór lógott ki a paplan alól, azt hittem, hogy nem látja és pár néma könnycseppet engedtem magamnak… és képzeljétek, rosszul hittem. Még így is felemelte a kis kezét és megsimogatta az arcomat. Az én kicsi babám most is figyel, és ahogy írom ezeket a sorokat, elérzékenyültem. Persze rögtön kiszúrta. Tudjátok, mit mondott? Anya, ne sírj, már minden rendben lesz."
A blogbejegyzést az énekesnő egy megszívlelendő jótanáccsal zárta, ami minden szülőnek szól:
"Végül újra kérlek titeket: mindig hallgassatok az anyai ösztöneitekre! Akkor is, ha az eszetek mást mond. Akkor is, ha senki nem figyel, akkor is, ha mosolyognak rajta. Ne hagyd, hogy eltántorítsanak! Ne érdekeljen, mi lenne a logikus. Engem sem érdekelt! Szembe szálltam minden érvvel. És milyen jól tettem!"
