INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„A ló hátán ülve két szívem van” – a legfiatalabb női zsoké nem a győzelmet, a pillanatot élvezi

Gönczi Rebeka egy férfiak dominálta világban lett sikeres, 25 éves korára több, mint 100 győzelem van a háta mögött. Számára a lovak jelentik a hobbit, a munkát és a kikapcsolódást is.

Megosztom
Link másolása

Ahogy Gönczi Rebeka gondolkodik a lovakról, az több önsegítő könyvet is megtöltene. Ezek a különleges és gyönyörű állatok az ő számára messze többet jelentenek, mint a versenysport eszközei, vagy mint a lóversenyfogadás befutói.

- A lovak alázatra tanítanak. A legkisebb agresszivitást is érzékelik, hamar megtanítják az embert arra, hogy durvasággal, erőszakos viselkedéssel nem lehet elérni semmit. Akkor képes jól együttműködni lovas és a lova, ha egymásra hangolódnak.

A ló hátán ülve úgy érzem, hogy két szívem van, egy bennem, a bőröm alatt, egy másik pedig a testemen kívül, ez a ló szíve.

Aki ezt megtapasztalja, megtanul egy új szeretetformát, és az embereket is jobban fogja szeretni. A lovaknál nincsenek ünnepnapok, nincsenek hétvégék, a lovakkal mindennap kell foglalkozni, és aki foglalkozik velük, hamar rájön, hogy nem az 'én' az első, hanem sok más fontos feladat. Az 'én' sokadik helyen van, és ez így van jól, mert csak akkor tudunk alázattal nézni egy másik élőlényre, ha nem mi akarunk lenni az első helyen.

- Mindig is magától értetődő volt számodra, hogy versenylovas leszel?

- Édesanyám négyéves koromban elvitt egy lovas táborba, és teljesen magával ragadott ez a világ. Akkor és ott megszerettem a lovak jellemét. Majd elkezdtem egy lovasiskolát, és már nemcsak nyáron, hanem az év minden részében ott voltam a lovak körül. Egyre többet, egyre gyakrabban lovagoltam, és egy napon odaálltam édesanyám elé, hogy én komolyan gondolom a lovaglást, szívesen foglalkoznék vele profi szinten is. Innentől kezdve minden egyes napon lóhátra ültem, viszont még mindig csak egy hobbi volt számomra, amit az iskola mellett csináltam. Aztán kaptam egy lehetőséget, és elindulhattam életem első vágtáján, majd sorra következtek az újabb megmérettetések.

Nem könnyű nőként boldogulni ebben a férfiak uralta sportban

- Csakhogy több, mint másfél évtizednyi lovaglás után 2019-ben súlyos balesetet szenvedtél.

- Korábban is volt balesetem, eltört a vállam, az ujjam, az orrom, és az is előfordult, hogy megrúgott a saját lovam. De 2019 szeptembere más volt, komoly sérüléseket szereztem, ez volt az első igazán nagy balesetem, és őszintén bízom abban, hogy az utolsó is.

Egy Red nevű lovon ültem, amikor vele együtt felborultam, a részletekre nem emlékszem, mert súlyos agyrázkódást szenvedtem és a koponyám is sérült.

Három csigolyám tört el, és egy bordám megzúzódott. A baleset után egy hónapig kaptam vérhígító injekciót minden egyes nap és gerincmerevítőt kellett viselnem, hogy beforrjanak a repedések és a törések a testemen. Nehéz időszak volt, amin csak tovább rontott, hogy az egyetemen szorgalmi időszak volt. Épp elég nehéz volt szembesülni azzal, hogy jó ideig nem galoppozhatok, amikor az egyetem is kérdésessé vált, borzasztóan éreztem magam. De közben tudtam, hogy a lovaglás az életem, hogy szükségem van rá, tehát folytattam. Egyetlen kérdést tettem fel magamnak: félelemmel fogok visszaülni a ló hátára? Ha félek, akkor nincs értelme tovább küzdeni. Ha nem félek, akkor ott a helyem a pályán.

- Féltél?

- Gond nélkül visszaültem a lóra. Ez a baleset bebizonyította, hogy valóban a versenylovaglás az életem. A sérülésem után rájöttem arra, hogy nem a siker hajszolása a cél, hanem hogy megéljem a pillanatokat és élvezzem a lovas sportot.

„Mi inkább ráhangolódunk a lóra, és a saját gyengéd eszközeinkkel bírjuk jobb teljesítményre.”

- Milyen kihívásokkal szembesülsz ebben a férfiak által uralt sportban?

- Több akadályba ütköztem a nemem miatt,

sokan máig úgy gondolják, hogy egy nő sosem lehet igazán sikeres zsoké.

Holott azt tapasztalom, hogy sokkal könnyebben tudok kapcsolódni a lovakhoz, miközben eszembe sem jut, hogy erővel ösztönözzem gyorsabb tempóra az állatot, mint sok férfi. Mi inkább ráhangolódunk a lóra, és a saját gyengéd eszközeinkkel bírjuk jobb teljesítményre. Talán ezért hozunk egyre jobb eredményeket versenylovasokként. Büszke vagyok rá, hogy a galoppozás egyre népszerűbb a nők körében is, és évről évre többen csatlakoznak. Ugyanakkor nehéz feladat kivívni a férfi zsokék tiszteletét, pedig mi is ugyanúgy sokat dolgozunk az eredményekért. Egy versenylovas sosem engedheti el magát, hiszen a testsúly megőrzése döntő jelentőséggel bír a versenyek alatt. Akinek mondjuk 50 kilogramm a versenysúlya, annak mindent meg kell tennie azért, hogy a verseny napján is pontosan ennyit nyomjon, a cél érdekében a megmérettetés előtti napokban rengeteg csalánteát iszunk, hogy kihajtsa a vizet, valamint rendszeresen szaunázunk.

Velem már előfordult, hogy 2,5 kilót adtam le szombatról vasárnapra csak a szaunázással.

Ezenkívül heti ötször járok futóedzésre és heti egyszer személyi edzésre. A mentális felkészülés egyénenként változhat, ami engem illet, általában a lovam eredményeit és a pályát tanulmányozom, illetve próbálok választ keresni a korábbi hibákra, hogy javíthassak rajtuk.

„Bosszantó, amikor a verseny előtt megjegyzéseket kapok”

- A versenyeken a fogadások miatt nagy a tét. Versenyzőként mennyit érzékelsz abból, hogy fogadnak a lovadra?

- Valójában próbálom kizárni ezt a tényezőt, de bosszantó, hogy amikor verseny előtt kimegyek a pályára,

a közönségtől különböző megjegyzéseket kapok, például hogy nehogy el merjed rontani, mert rád fogadtam.

Vagy megkérdezik tőlem, hogy mi lesz az eredmény, mire én csak annyit mondok: bárcsak tudnám. De a gyerekek szurkolása egészen más, valódi feltöltődést jelent számomra, amikor futam előtt látom, hogy rám mosolyognak.

- Saját lóval indulsz?

- Nincs lovam, de sok lovon ültem már, és sokan nagyon közel kerültek a szívemhez, többet úgy szerettem, mintha az enyém lenne, de van egy, akit különösen a sajátomnak érzek. Ennek a lónak az anyukájával versenyeztem. Majd másfél éves korában bérbe vettük, és nemrég elkezdtünk együtt dolgozni. Van bennünk valami közös, ugyanis csikó korában a ménesben szerzett egy sérülést, és hosszú rehabilitációra volt szüksége a felépüléshez, akárcsak nekem a baleset után. Izgatott vagyok, ha eszembe jut ez a ló, remélem, hogy lesznek közös sikereink.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása