„A hatalmas vagyon nem szabadságot, hanem gondot jelentene” – Horváth Charlie elmondta, miért nem vágyik a pénz felhalmozására
Miközben az ország fele azon pörög, hogyan lehetne végre elég pénzt összekaparni egy téli wellness hétvégére vagy legalább egy új konyhaszékre, Horváth Charlie bedobja a követ a pénzügyi tanácsok állóvizébe.
– írja a story.hu. A Liszt-díjas művész az Én és a pénz című műsorban fejtette ki, hogy ha mégis rászakadna a főnyeremény, a nagy részét simán továbbpasszolná: eladakozná, zenei iskolába fektetné, vagy szétosztaná a zenész kollégái között.
Charlie életfilozófiája valahol Seneca mellé férne a polcra.
Szerinte a folyamatos gyűjtögetés és vagyontárgyak – ingatlanok, hotelek – felhalmozása csak újabb aggodalmakat szül, és értetlenül áll azelőtt, aki ebben látja a boldogságot. Ez a szemlélet nem a levegőből jött: a Külső Váci úton, egy szükséglakásban nőtt fel a testvéreivel, és már tizennégy-tizenöt évesen beírta a naplójába, hogy neki a kis szobája pont elég. Úgy tűnik, ez a gondolkodásmód azóta sem kopott meg.
Persze nem volt ez mindig így.
Az 1977-es Fejlövés című filmért kapott ötszázezer forintos gázsijából simán vehetett volna egy telket, ami ma már százmilliókat érne. Ő azonban máshogy döntött: az egész összeget hangszerekre, szaxofonra, trombitára, erősítőre és gitárra verte el. A józan ész és a felelősség csak később, a családalapítással érkezett meg az életébe.
A stabil alapokat végül a külföldön töltött másfél évtized teremtette meg, az ott keresett pénzből tudta megvenni a magyarországi otthonát. A pénzügyi egyensúly kialakításában néhai felesége, Katika is segítette, aki iparművészként és keramikusként hozott rendszert és kiszámíthatóságot a mindennapokba. Charlie szerint a pénz kérdése végső soron nem is a számokról szól, hanem a belső arányérzékről. Arról, hogy ki mennyit akar, és főleg: miért.
Via Story