Tíz éve még minden más volt? Ezért lett 2016 az „utolsó békeév”, amit most tömegek sírnak vissza
Emlékszel még a Mannequin Challenge-re vagy a Pokémon Go-lázra?
A jelenség azonban több puszta divathullámnál: egyfajta kollektív hangulatjelentés arról, miért érezzük ma annyira másnak a világot.
A nosztalgia mögött elsősorban két nagy, közös töréspont áll.
A lezárás és az egészségügyi helyzet pedig alapjaiban változtatta meg az életmódunkat.
2016 ehhez képest egy stabilabbnak megélt, „utolsó békeév” jellegű referenciaponttá vált.
Ezzel párhuzamosan a világ is érezhetően „hangosabb” lett.
A hírfogyasztás állandó krízis-üzemmódba kapcsolt, ami felerősítette az érzést, hogy „régen nyugisabb volt”.
mielőtt a hírfolyamokat eluralta a politikai bulvár, a düh- és felháborodás vezérelt tartalom és reklámokra optimalizált tartalmak.
„Amikor nehezebb eldönteni, mi igaz, mi manipuláció, a világ 'kevésbé normálisnak' tűnik, még akkor is, ha a mindennapok sok elemében nincs drámai változás” – magyarázza a jelenséget a pszichológia.
A kollektív okok mellett személyes tényezők is szerepet játszanak. Stresszes időszakok után az agyunk hajlamos a „rózsaszín szemüveggel visszanézni”, amikor a múlt rendezettebbnek tűnik, a kellemetlen részletek pedig elkopnak. Sokaknál 2016 egybeesett azzal az életszakasszal, amikor még tanultak, frissen kezdtek dolgozni, vagy egyszerűen kevesebb felelősségük volt. A „normális” valójában gyakran „számomra kiszámítható”-t jelent.
– mutatnak rá a szakértők a közösségi megerősítés hatására.
De miért pont 2016, és miért nem 2014 vagy 2018? Az év elég közel van ahhoz, hogy sokan élénken emlékezzenek rá, de elég távol ahhoz, hogy az azóta felhalmozódott feszültségek kontrasztot adjanak. Emellett erős kulturális „időbélyegként” működik, jellegzetes zenei és internetes emlékekkel. A jelenség politikai olvasata is létezik: míg egyesek szerint a nosztalgia elfedi az év valós feszültségeit, például a Brexitet vagy az amerikai elnökválasztást, mások úgy vélik, a 2016 utáni platformszabályozások és a médiába vetett bizalom csökkenése is hozzájárult a „régi szép idők” iránti vágyhoz.
A „2016 volt az utolsó normális év” tehát többnyire csak egy kollektív érzést fejez ki.
