Steiner Kristóf: A gnocchi, ami nem csak attól finom, hogy benne van a két kezed munkája
Barlanglakások, trulli házak, sok-sok tészta, egy kis pizza, a csapból is ömlő prosecco és egy felejthetetlen, paradicsomszószban pancsoló gnocchi. Idén tavasszal újra megtöltöttük a kisbuszunkat kalandvággyal, és két bőrönddel, majd elindultunk Methanából, Görögország vulkanikus félszigetéről, egyenesen Olaszország csizmájának sarkáig: Pugliába.
Ez már a nyolcadik év, hogy Nimi és én Bencze Vikivel – alias Vikitalia – közösen szervezünk gasztro-túrákat, amelyek nemcsak a gyomrot, de a lelket is jóllakatják.
A magyar és nemzetközi vendégeinkkel Locorotondo városka mesebeli kúp tetejű házaiban laktunk – ezek a trullik évszázados pásztorszállások, amelyeket új életre keltettek az olaszok – romantikából, hagyományőrzésből, szeretetből.
Az utazás is része a varázslatnak – vezetni imádok, így ahogy átszeltük Görögországot déltől egészen Albánia határáig, majd komppal érkeztünk Olaszországba, és elvezettem Brindisiből a két héten át otthonunkká váló szállásig, egy percet sem panaszkodtam, sőt, újra és újra hálát adtam, hogy a világ ennyire gyönyörű. És hogy az intuíciómra hallgatok, akkor is, ha GPS is másfelé mutat. A reptéren találkoztunk vendégeinkkel, akiknek nagy részét már évek óta ismerjük - ismerjük egymás szívének rezdüléseit is, szinte család vagyunk.
Persze új utazók is érkeztek - és hamar megtalálták a helyüket a mi kis közösségünkben. A hetünk alatt ellátogattunk Bariba, ahol nénikék kézzel gyúrják a tésztát az utcán – tőlem se áll távol a konyhai performansz, de amit ők csinálnak, az színtiszta varázslat. Materában Piaggio tuk-tukkal jártuk be a sziklába vájt otthonokat. Polignano a Mare-ben hajóztunk, Monopoliban elmerültünk a régi városfalak közt. És minden héten három főzőkurzust tartottunk - voltak konyhatündérek, és konyhából menekülők is, mi pedig egyformán szeretjük őket.
Volt közös bor-illatolás is – mi nem iszunk, de az aromák magukkal rántottak, és pont olyan volt, mintha mi is becsiccsentettünk volna. Az éttermek közt akadt házi koszt - a Radici Monopoliban, street food - a Flower Burger Bariban, egy vihar előtti estén, és fine dining - Burro Salato - egy francia-olasz házaspár csodálatos kis éttermében.
Ám mielőtt megosztanám a receptet, egy (mostantól már nem is) titkos infó: jövő májusban újra találkozunk – irány Toszkána!
Ahol minden kezdődött – Toszkánába. Ezúttal is két turnussal – egy magyar és egy nemzetközi csapattal. Megint főzünk, eszünk, nevetünk, sírunk, táncolunk, tanulunk, és gyógyulunk abból, ahogyan egy őrülten rohanó világ rendre átrobog rajtunk. Addig is lassíts le, és próbáld ki ezt a gnocchi receptet otthon, és idézd fel vele egy itáliai vakáció minden zamatos emlékét.
Vegán gnocchi paradicsomszósszal (4-6 főre)
Hozzávalók a gnocchihoz:
500 g vegyes gyökérzöldség (pl. burgonya, édesburgonya, sárgarépa)
150–200 g Eden Premium gluténmentes nokedli lisztkeverék
1 teáskanál só
frissen őrölt bors
aprított friss zöldfűszerek (pl. kakukkfű, oregánó, bazsalikom)
Paradicsomszószhoz:
1 fej vöröshagyma, finomra vágva
2 gerezd fokhagyma
2-3 evőkanál olívaolaj
400 g passzírozott paradicsom
só, bors, friss menta
Tálaláshoz:
egy marék pirított dió durvára törve
friss bazsalikomlevelek
extra szűz olívaolaj (Vikinek és nekem, akik forrón szeretjük, sok-sok csilivel)
Elkészítés:
Először hagymát és fokhagymát dinsztelünk – nem sietünk, megvárjuk, míg aranybarnára karamellizálódnak. Mint amikor végre lelassulunk, megérkezünk… önmagunkhoz és a tengerhez.
Amikor már mézesen illatoznak, kettévesszük őket: egy részük a szószhoz kerül, egy részük a gnocchit gazdagítja. Ahogy mi is megosztjuk figyelmünket – befelé figyelünk, miközben Puglia utcáit járjuk.
A gyökérzöldségeket megpucoljuk – mintha saját, feleslegessé vált rétegeinket hántanánk le. Ami már nem szolgál, mehet. Marad a lényeg.
A zöldségeket felkockázzuk, puhára főzzük, majd krémesre törjük. Lisztet keverünk hozzá (kb. 200-250 g Eden Premium nokedli lisztet, vagy más, akár gluténmentes keveréket), tudva, hogy a keverék sosem lesz tökéletes – mint ahogy mi is megmaradunk individuumoknak a csoportban is - mégis kapcsolódunk. Mélyen.
Sóval, borssal és friss, aprított fűszernövényekkel (pl.menta) ízesítjük – így tesszük izgalmassá az együtt töltött napokat is.
A tésztát hosszú csíkokká sodorjuk – akár egy esti beszélgetés, ami nem akar véget érni. Aztán kis darabokra vágjuk – apró falatnyi emlékek, amelyeket örökre megőrzünk.
Miközben pihennek, elkészítjük a szószt:
csak paradicsom, olívaolaj, só, bors, egy kis fokhagyma és a korábban félretett dinsztelt hagyma. Mert a legjobb dolgok néha a legegyszerűbbek.
A gnocchikat forrásban lévő sós vízbe dobjuk – amikor felúsznak, mint ahogy mi lebegünk a napsütötte tengeren, tudjuk: készen állnak.
Összeforgatjuk őket a szósszal, meglocsoljuk olívaolajjal, megszórjuk durvára tört dióval vagy mandulával, és friss bazsalikomlevelekkel koronázzuk meg – mert megérdemeljük.
Köszönjük, Vikitalia – a proseccós koccintásokat, a szenvedélyt, és a stílust.
Köszönjük vendégeinknek, akik velünk tartottak! További receptekért és infókért kukkantsatok be a szakácskönyveinkbe, vagy nézzetek körül az Instagramon: @kristofandnimi
Ci vediamo presto – találkozunk jövőre Toszkánában!
