Schell Judit: Nem az fájt, hogy elváltunk, hanem hogy a gyerekeim nem tudnak családban felnőni
Schell Judit neve nemcsak a magyar színház- és filmszeretők számára ismerős, hanem azoknak is, akik figyelik, hogyan változik meg egy ember belül a szerepein, sikerein, és válságain túl. Kadarkai Endre Nőszintén című műsorában őszintén beszélt a színházhoz fűződő viszonyáról, az anyaságról, a válásról, és a belső csendről, amit a saját életközepi válsága hozott el számára.
Schell Judit fiatalon, 21 évesen lett anya. Bár a kapcsolat nem maradt tartós, soha nem kételkedett abban, hogy vállalja a gyermekét. Akkoriban ez még nem számított ritkaságnak, és ő sem látta drámának, sokkal inkább az élet természetes részének.
Egyedülálló anyaként azonban hamar szembesült a valósággal huszonévesen az ember könnyedebben veszi a nehézségeket, szűkös lehetőségek, gyerekbetegségek, színházi próbák - mindez egyszerre.
Ahogy telt az idő, egyre világosabb lett számára: a színház iránti szenvedély nem jelent feltétlen alávetettséget. A szereposztások körüli versengés, a büfébeszélgetések és a folyamatos bizonyításvágy egyre kevésbé vonzották.
A válás után mélypont volt, de nem a klasszikus értelemben.
A válást nem hibáztatással élte meg, hanem felelősséggel. A hétköznapok működtek. A gyereknevelés, a munka, a rutin szépen elviszi a napot. De egy idő után megfeledkezünk a másikról és arról, hogy a kapcsolat is igényel energiát. Azt hisszük, hogy egy kapcsolat magától működik, de nem. Nem működik magától semmi.
„A válás soha nem csak az egyik ember hibája. Lehet mutogatni, de a felelősség közös. Én is felfogtam, min kellett volna változtatnom.”
A külföld nem menekülés volt, hanem tudatos döntés. Spanyolországban éltek egy évig. Judit nem dolgozott, nem próbált, nem szerepelt – szándékosan.
Iskolába vitte a gyereket, főzött, sportolt, kagylót vásárolt a piacon. Egyszerű élet – mégis felszabadító.
A belső csend a hazatérést követően érkezett meg. Úgy véli, hogy fontos, hogy az ember tudja uralni a bizonytalanságot, erőt ad.
Majd egy újabb bátor döntés, a társulati létből, a szabadűszói lét irányába és egy önálló est megalkotása felé.
Egész pályája során fontos volt számára a tartás, nemcsak testben, hanem lélekben is. Ebben nagy szerepe volt a nagymamája tanácsainak és a táncnak, ami egész fiatalon megtanította: hogyan kell egyenes háttal élni szó szerint és átvitt értelemben is.
„A nézők szeretnek férfias férfiakat és nőies nőket látni a színpadon.”
A nőiesség számára nem eszköz, hanem alapállapot. Példaképei között említette Udvaros Dorottyát és Básti Julit, nemcsak a tehetségük, hanem a méltóságteljes női jelenlétük miatt.
Viszonylag ritka, hogy a család és a színház egyszerre tud nagy eredményességgel működni. Voltak, akik nem vállaltak családot, és utólag azt mondták: nem érte meg. Ugyanakkor nagyon szubjektív az, hogy ki milyen indokok alapján vállal és nem vállal gyermeket.
Schell Judit számára az életében előforduló válság nem pusztulást, hanem átrendeződés hozott. A felszínesség és a menekülés helyett egy mély csendes változás jött az életébe.
