SZTÁR
A Rovatból

Osvárt Andrea: „Itthon soha nem kaptam meg azt az elismerést, amire vágytam”

Osvárt Andrea nemzetközileg elismert magyar színésznő, hosszú évek óta dolgozik azon, hogy a külföldi munkaadók között is megállja a helyét. Mára egy különleges művésznőnek számít szerte a világon.

Megosztom
Link másolása

Osvárt Andrea több mint húsz éve építi karrierjét külföldön, ahol nemcsak a nyelvi akadályokat küzdötte le, de tehetségével és kitartásával a nemzetközi színtéren is elismerést szerzett. A színésznő mesélt a külföldi karrier építésének nehézségeiről, az elképzelhetetlen különbségekről, valamint arról, hogyan találta meg lelki egyensúlyát ebben a kihívásokkal teli szakmában.

- Magáért beszél, hogy egy teljesen más kultúrában, idegen nyelven és környezetben sikerült elérned a szakmai elismerést. Most hogy emlékszel vissza az indulásra? Nehéz volt?

- Valóban egy hatalmas lépés volt, amikor külföldre költöztem. 2003-ban, amikor Olaszország felé vettem az irányt, tele voltam lelkesedéssel és persze naivitással, de huszonnégy éves voltam, és a fiatalság vakmerőségével mentem előre. Az első pillanatokban talán nem is fogtam fel teljesen, hogy milyen nehézségek várnak rám.

Az akcentusom, a nyelvi korlátok óriási akadályokat állítottak elém, amire nem voltam felkészülve.

Sokszor éreztem magam egyedül, idegenként egy idegen világban, de sosem engedtem meg magamnak, hogy feladjam. Ha most arra gondolok, hogy milyen volt több, mint húsz évvel ezelőtt az indulás, akkor az jut eszembe, hogy hosszú és kemény út volt, de megérte.

- Valljuk be, sokan otthonról nézték azt, ahogyan te külföldön próbálsz érvényesülni, és talán nem értették, miért is választottad ezt az utat. Nem gondoltad soha, hogy talán könnyebb lenne itthon maradni?

- Őszintén?

Itthon soha nem kaptam meg azt az elismerést, amire vágytam, volt, amikor az is megfordult a fejemben, hogy itt nem látnak bennem többet,

mert itthon én is csak egy voltam a sok színésznő között. Külföldön azonban én voltam a különleges színésznő, akiben van valami egyedi. Lehet, hogy csak az akcentusom, vagy az, hogy idegen voltam, mindenesetre kuriózumnak számítottam, és ezt élveztem. Külföldön megvolt az esélyem arra, hogy kitűnjek, hogy megmutassam, mire vagyok képes, és miután ezt felismertem, már nem akartam elengedni.

- Bátor voltál.

- Azért az első időszak nem voltak könnyű. Olaszul beszélni és olaszul színészkedni két teljesen különböző dolog. Amikor az ember idegen nyelven próbálja meg kifejezni az érzelmeit, az sokkal kimerítőbb, mintha az anyanyelvén beszélne. Amikor még olaszul tanultam a gimnáziumban, akkor azt hittem, hogy az iskolában elsajátított nyelvtudásom elég lesz a boldoguláshoz, de a gyakorlatban ez teljesen más volt.

Volt, hogy a rendezők egyenesen kijelentették, hogy nem vagyok elég „olaszos”. Ezek a szavak szinte tőrként hatoltak a szívembe,

viszont tudtam, hogy itt még nem adhatom fel. Minden nap órákon át gyakoroltam, hogy javítsam a kiejtésemet, és igyekeztem minél jobban beilleszkedni, rengeteg időbe telt, míg megszoktam a helyi szokásokat és a munkastílust. Olaszországban minden sokkal kötetlenebb, mint Magyarországon, és nekem is meg kellett tanulnom, hogyan alkalmazkodjak ehhez a laza, de mégis rendkívül professzionális közeghez. Végül nem tudtam leküzdeni az akcentusomat, és már nem bánom, mert új kapukat nyitott meg előttem. Megtanultam, hogy kovácsoljak előnyt a hátrányból.

- Mire gondolsz pontosan?

- Miután beilleszkedtem Olaszországban, majd pedig Amerikában, és kaptam néhány filmszerepet, utána sorra jöttek az újabb munkák. A rendezők felismerték, hogy én lehetek a színésznő a filmekben, akinek olyan akcentusa van, mint amilyen a helyi színészeknek sosem lesz. Innentől kezdve csupa olyan szerepet kaptam, amiben egy külföldi figurát alakítottam. Ez biztonságot adott számomra.

Minden országban beilleszkedett

- Kint már sikeres színésznő voltál, de a hazai produkciókban mégsem szerepeltél annyit. Ez tudatos volt?

- Nem teljesen, de miután úgy éreztem, hogy külföldön jobban meg tudom mutatni, mire vagyok képes, már nem kerestem a hazai munkákat, persze így is több magyar filmben játszottam.

- Miben más egy hollywoodi film forgatása, szemben egy magyar munkával?

- Az amerikai filmgyártásban minden nagyon professzionális és szervezett, mindenki tudja, hogy mi a dolga, és a forgatás után mindenki megy a saját útjára. Ez természetesen nagyon hatékony, de én valahogy mindig hiányoltam belőle azt a fajta emberi kapcsolatot, amit a magyarországi forgatásokon tapasztaltam. A hazai produkciókban, különösen a kisebb költségvetésű filmeknél, mindig megvolt az a családias légkör, a munka alatt az egész stáb olyan volt, mintha egy nagy család lenne, és ez sokkal többet jelentett nekem, mint az amerikai profizmus.

Megvan annak a vonzereje, amikor az emberek hónapokon keresztül együtt élnek. Persze ennek is megvan az árnyoldala:

amikor véget ér egy ilyen forgatás, a búcsú mindig fájdalmas. Sokszor napokig sírtam, mert hiányoztak azok az emberek, akikkel együtt dolgoztam, és tudtam, hogy talán soha többé nem találkozunk.

Az amerikai filmeknél nem kell elgyászolni a csapatot, mert úgysem tudunk olyan közel kerülni egymáshoz a forgatások alatt, és ma, negyvenöt évesen ez a felállás jobban tetszik.

- Úgy látom, hogy az alkalmazkodás az erősséged. Hogyan tartod fenn a lelki egyensúlyt ebben a változó világban, amiben élsz?

- Egyszerűen megtanultam, hogyan legyek harmóniában önmagammal. Az elején, amikor még fiatalabb voltam, sokszor kétségbeestem, ha nem jött új szerepajánlat, ilyenkor mindig azt gondoltam, hogy bennem van a hiba, és ez frusztrált. Mára megtanultam, hogy nem irányíthatok mindent. Rájöttem, hogy a karrier nem minden, és hogy a boldogságot nem csak a munkában kell keresnem.

Most már sokkal inkább a mindennapi élet apró örömeiben találom meg a boldogságot, például a barátaimban, a családomban, a szabadidőmben.

Ha jön egy jó szerep, az továbbra is nagyszerű érzéssel tölt el, de ha nem, akkor sem esek kétségbe. Fontos számomra, hogy legyen egy stabil, normális életem, amit nem csak a munkám határoz meg. Mostanra pedig van egy belső békém is, amit nem akarok feláldozni semmiért. Talán csak a kor mondatja velem, de én már nem keresek nagy kalandokat.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


SZTÁR
A Rovatból
Bakács Tibor kitálalt: ennyi pénzért írta meg Csiszár Jenő szakdolgozatát
Havas Henrik története után Bakács Tibor is megszólalt, és megerősítette, hogy ő írta meg Csiszár Jenő diplomamunkáját. A kritikus szerint a ma főkonzulként dolgozó Csiszár a szóbelin alig tudott megszólalni, és ki is kéredzkedett pisilni.

Megosztom
Link másolása

Oldalanként 1500 forint. Nagyjából ennyibe került egy diploma a kilencvenes években, legalábbis ha az embert Csiszár Jenőnek hívták, és épp nem volt ideje vagy kedve megírni a saját szakdolgozatát. A sztori nem új, de most szintet lépett: Bakács Tibor a story.hu-nak nemcsak a konkrét összeget, de egy sor szaftos részletet is elmesélt arról, hogyan lett diplomás ember a tévésből, aki ma Magyarországot képviseli milánói főkonzulként.

Bakács nem köntörfalazott, egyenesen a közepébe vágott.

„Igen, valóban én írtam Csiszár Jenő szakdolgozatát!”

Azt is elárulta, hogy ez egy jól bejáratott üzleti modell volt nála, bár a többi ügyfelét diszkréten nem nevezte meg. A diplomamunka megírása szinte logikus folytatása volt egy korábbi munkakapcsolatnak. Bakács szerint már a tévéműsorok alatt is ő volt a láthatatlan mankó.

„Én egy kis szobában ültem, és ha elakadt, vagy nem tudta, hogy miről van szó, akkor a fülére mondtam a választ, és kisegítettem őt.”

A kritikus komoly munkát fektetett a dolgozatba, amelynek témája Elliot Aronson amerikai pszichológus és a kognitív disszonancia elmélete volt.

Az egész ügyet Havas Henrik robbantotta ki újra, aki egy interjúban idézte fel, hogyan szembesítette őt Bakács az általa adott hármas érdemjeggyel.

A kritikus állítólag a folyosón lépett oda hozzá:

„Ne haragudj, hogy megkérdezem, de Csiszár Jenő hogyhogy csak hármast kapott a szakdolgozatára?”

Havas válasza az volt, hogy Csiszárnak fogalma sem volt az egészről, mire jött a slusszpoén: „Az rendben van, de én írtam a szakdolgozatát!”

Bakács egyébként megerősítette, hogy a szóbeli vizsga nem ment fényesen az ügyfelének. „De abban viszont igaza van Henriknek, hogy

a szóbelin teljesen butus volt a Jenő. Például random kikéredzkedett pisilni, és egyébként is hülyeségeket beszélt”

– emlékezett vissza.

Bakács szerint a megrendelőit egyáltalán nem a tudás érdekelte, csak a papírra hajtottak. „De azt azért mindenkinek megjegyeztem, hogy ugyan a diplomához hozzásegítem őket, viszont a tudásanyag, az nálam marad. Persze ez nem igazán hatott meg senkit.”

A befektetés Csiszár esetében láthatóan megtérült, a kapcsolatuk viszont azóta megszakadt.

„Csiszár például azóta diplomata, milánói főkonzul lett, és már le se sz*rja a fejemet!”


Megosztom
Link másolása

SZTÁR
A Rovatból
Bochkor Gábor élő adásban szúrt oda, most Lovász László is megnevezte a távozása valódi okát
Lovász László egy friss interjúban indokolta a távozását.

Megosztom
Link másolása

„Azóta egyszer sem hallgattam Bochkorékat, és Gáborral sem beszéltem” – mondja Lovász László, és ezzel a mondattal nagyjából le is zárja a találgatásokat arról, hogy milyen viszonyban váltak el a Retro Rádió reggeli műsorának egykori társai. A rádiós január 30-án intett búcsút a mikrofonnak, a döntés pedig a jelek szerint nem egy hirtelen ötlet, hanem egy régóta érlelődő folyamat vége volt, aminek a végén nem maradt más, csak a csend.

A konfliktus azonban nem maradt a stúdió falai között. Bochkor Gábor egy élő adásban reagált Lovász korábbi nyilatkozataira, éles kritikákkal és egy elég sokat sejtető megjegyzéssel:

„Ebben a csapatban mindenki tudja, hogy mit művelt itt…”.

Ez a mondat végképp egyértelművé tette, hogy a szakítás mélyebb sebeket hagyott, mint egy sima munkahelyváltás.

A hivatalos sztori persze a karrierváltásról szól, de Lovász a Story magazinnak adott interjújában ennél árnyaltabb képet festett. Úgy érezte, a munkáját egyszerűen nem becsülik meg eléggé, a rádiós közeg és a hajnali kelések pedig egyre inkább leszívták az energiáit. A váltás annyira egyértelmű volt számára, hogy fel sem merült benne, hogy más feltételekkel maradjon.

„Egyébként sem akartak visszatartani. Tudomásul vették a döntésemet, és kész” – fogalmazott Lovász, ami azért elég sokat elárul a belső hangulatról.

Azóta a Dumaszínház kreatív igazgatójaként dolgozik, és a szavaiból süt, hogy megérkezett. A váltás nemcsak munkát, hanem egy teljesen új életminőséget hozott.

„Most lubickolok az életben. Önmagam lehetek. Boldog vagyok. Ráadásul nem kell ébresztőre kelnem” – mesélte, kiemelve, hogy a Dumaszínházban egy olyan közösségre talált, ahol a tagok támogatják és nem leuralni akarják egymást.

Ahol a munka tíz óra után is feltölti, nem pedig kiüresíti. A munka pedig pörög: nemrég fejeztek be egy ötnapos biciklis road movie-t Hadházi Lászlóval a Balaton-felvidéken, miközben Hadházi naponta kétszer színpadra is lépett, novemberre pedig már egy közös estet szerveznek. Miközben a közönség egy része az utcán megállítva siratja vissza a rádióba, ő biztos benne, hogy jól döntött.

Bochkor Gábor idén tavasszal a Megasztár egykori kulisszáiról beszélve „totál manipulációnak” nevezte a műsort, azt állítva, hogy a zsűrit háttérelvárások mentén próbálták irányítani.

A rádiós konfrontatívabb stílusa nem új keletű, korábban a Jáksó Lászlóval folytatott nyilvános rádióháborúja is nagy port kavart.

Via Blikk


Megosztom
Link másolása


SZTÁR
A Rovatból
Vákuumcsomagolt latexben jelent meg Kanye West felesége a rapper szülinapján
Bianca Censori egy testszínű, szinte második bőrként funkcionáló latex bodyban ünnepelte férje, Kanye West 49. születésnapját Amszterdamban. A nap folyamán egy g-stringes fotóval is köszöntötte a rappert az Instagramon.

Megosztom
Link másolása

Amszterdamban ünnepelték Kanye West 49. születésnapját, ami a gyakorlatban annyit tett, hogy felesége, Bianca Censori egy olyan testszínű, vákuumcsomagolt latex bodyban jelent meg, ami mellett a meztelenség már-már prűd opciónak tűnik. A napot pedig egy ennél is direktebb vizuális üzenettel indította: egy g-stringben, négykézláb pózolva köszöntötte férjét az Instagramon.

A páros ezzel újra kipipálta a kötelezőt, és célkeresztbe állította a határfeszegető önreprezentációt, ami náluk már rég nem kivétel, hanem a gondosan felépített márka alapszabálya.

Az esti születésnapi bulira Amszterdamban került sor, ahol Bianca a már említett, mélyen dekoltált, hosszú ujjú, feszülős csodában vonult, amit egy pár fehér platformszandállal és két copfba kötött frizurával tett teljessé, ahogy arról a TMZ is beszámolt. A rapper ehhez képest a visszafogottság szobra volt egy egyszerű fekete szettben, világos pólóval. A helyszínre kézen fogva érkeztek, mosolyogtak a kamerákba, majd eltűntek az épületben, mintha csak egy átlagos randiestre indultak volna.

A nappali felvezetés ehhez képest sokkal kevesebbet bízott a fantáziára: a merész fotó mellé Bianca egyértelmű üzenetet is posztolt, amiben szerelméről biztosította a férjét.

„Boldog születésnapot @ye. Mindennél jobban szeretlek” – írta, ezzel tökéletesen illusztrálva a kettős játékot, amiben az extrém vizualitás és a személyes üzenetek kéz a kézben járnak.

A képbe ráadásul egy harmadik, már-már szürreális elem is bekerült, amikor felbukkant a hír, hogy nemrég Kanye egyik fellépésén Bianca Kim Kardashian gyerekeivel, Chicagóval és Psalmmal is együtt volt látható. Ez a furcsa családi dinamika tovább árnyalja a róluk kialakult képet.

Censori korábban már megpróbálta megmagyarázni a saját, sokak szerint bizarr viselkedését. Egy Vanity Fairnek adott interjúban gyakorlatilag a saját művészeti hitvallását vázolta fel, amikor kifejtette, hogy az egész nem minősül pőreségnek, hanem egyfajta alkotói folyamat része, amivel következetesen ugyanazt a képi világot ismétli.

Ahogy fogalmazott: „Élem a művészetemet.”

A 2025-ös Grammy-gála körüli botrányok idején a páros megítélése új szintre lépett: Bianca szinte teljesen meztelen szettje hetekig tematizálta a médiát. Bár a pletykákkal ellentétben a TMZ később tisztázta, hogy a párost nem vezették el a rendőrök, az esetet követően felröppentek ellenőrizhetetlen sajtóhírek több tízmilliós anyagi veszteségről és egy esetleges válásról. Ennél konkrétabb, hogy Censori az év elején a Vanity Fairnek adott interjúban beszélt arról, hogy a meztelenséget nem tartja megbotránkoztatónak, hanem a művészi kifejezés részének tekinti.

Via The Sun


Megosztom
Link másolása


SZTÁR
A Rovatból
Négy évvel az eladás után is visszahúz a szíve a régi otthonukba – Balázs Klári őszintén beszélt a fájdalmáról
Balázs Klári őszintén beszélt arról a nehéz érzésről, amit a saját kezűleg épített Korda-villa elengedése okoz. Bár a jelenlegi, csendes lakásukkal elégedettek, a régi otthonuk iránti kötődésük nem múlt el.
Sassy - sassy.hu
2026. június 09.


Megosztom
Link másolása

Balázs Klári a minap összeszedte a bátorságát, és négy évvel a legendás Korda-villa eladása után először autózott a Szikla utcában, ahol egy apró réztábla jelzi már csak, hogy kik is laktak ott 1992 és 2022 között. Az énekesnőnek azonnal megdobbant a szíve – mesélte Story magazinnak egy interjú során.

Az érzés pedig kölcsönös, a régi szomszédok a mai napig írnak nekik, és nemcsak onnan, hanem a következő, Pusztaszeri úti állomásról is, ahol egy rövid ideig laktak. Klári azt a házat is megnézte, amit azóta szépen felújítottak, és ahol ma már a postaládák árulkodnak arról, hogy több család osztozik az egykori otthonon. A kötődés a múlthoz tehát tapintható.

„Vágyunk vissza a Szikla utcába, hiszen az első téglától az utolsóig mi építettük. Az a ház volt a mi kettőnk nagyon nagy alkotása, az volt a bázisunk.”

Ehhez képest a jelen egy sokkal nyugodtabb, második emeleti, Kamaraerdőre néző lakás, ahol a terasz végre rejtve marad a kíváncsi szemek elől. Ez pedig komoly előrelépés ahhoz képest, hogy a Szikla utcában még hálóinges fotó is készült róla. A kérdés már csak az, meddig tart ez a béke, Korda György ugyanis még most is tele van tervekkel, és a felesége szerint bármikor előállhat egy újabb ötlettel.

„Gyuri nagyon jó formában van. Ilyenkor bármi kitelik tőle. Az is, hogy azt mondja, költözzünk még egyszer”

– mondta nevetve, ami egy olyan párnál, akik eddig már tizenhatszor cseréltek otthont, egyáltalán nem elképzelhetetlen költözés.

A mindennapokat most az egymásra figyelés és az egészségmegőrzés határozza meg. Klári elárulta, hogy neki is volt egy kisebb egészségügyi problémája, de szerencsére már jól van, miközben a férjére figyel: „mint a tigris, úgy jár a szemem”. Ha Korda kettőnél több almafröccsöt iszik, vagy a kelleténél több fagyit eszik, másnap már jön is a figyelmeztetés.

A színpadot sem hagyták el teljesen: bár tudatosan kevesebb fellépést vállalnak, meghívást kaptak a Sziget Fesztivál nagyszínpadára, és készülnek az év végi nagykoncertre is.

A szakmai elismerés témája is előkerült, különösen a hiányzó Kossuth-díj kapcsán. Korda György szerint a legnagyobb elismerést már megkapta, amikor idén áprilisban domborművet avattak róluk a reptéren, de azért finoman odaszúrt a döntéshozóknak.

„Szívből remélem, hogy olyan időszak köszönt be a politikába, ahol egy művészeti díjnál újra számítani fog, hogy egy énekes hogyan énekel és milyen a hangja.”

A reptéri dombormű egyébként nem az első nagy dobásuk volt a légikikötőben: 2024-ben, a Liszt Ferenc repülőtér állami visszavásárlásához kapcsolódó promóciós videóban is főszerepet kaptak az ikonikus Reptér című slágerükkel. A közelmúltban a magánéletükről is nyíltan beszéltek, Korda György például a házasságukat próbára tevő súlyos betegségéről, és arról is vallottak, miért nem vállaltak gyermeket.


Megosztom
Link másolása