Koncz Gábor: „Gyűlölöm a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percembereket”
a Blikknek adott interjút.
"A mezőkeresztesi parasztfiú, aki egy fürdőszoba és villany nélküli vályogházban nőtt fel, s aki a színművészeti felvételijén A walesi bárdokat szavalta Várkonyi Zoltán és Básti Lajos szigorú tekintetétől kísérve, az ország egyik legnépszerűbb művésze lett"
- írja a lap.
"Szép, hosszú, teljes életet kaptam a Teremtőtől"
– mondta a Blikknek Koncz Gábor.
"Bevallom, azt hittem, elvisz majd, s egészen a mennyországig repít a korona, ez az átkozott vírus. Megrémiszt a világ, amely körülvesz bennünket: a covid-járvány, a közelünkben dúló háború, ez mind-mind távol áll tőlem."
Arról is őszintén beszélt, hogy a közelmúltban három barátját temette el, és őt is foglalkoztatja az elmúlás gondolata. "Olykor elolvasom, vagy inkább elszavalom Kosztolányi gyönyörű versét, a Halotti beszédet. Egyébként jól vagyok, nemrég a barátaim azzal fogadtak, hogy azt olvasták valahol: meg vannak számlálva a napjaim. Összevissza írnak mindent.
Ha valamit gyűlölök a világban a betegségek és a háborúk mellett, az az anarchia és a celebeknek nevezett, televízióban mutatott percemberek. Elsekélyesedett, értékeit vesztett világ ez. Én imádom a harmóniát, a romantikát. Amikor annak idején legényemberként megfoghattam egy lány kezét a moziban, egy hétig nem mosakodtam, hogy őrizzem az érintését…
Koncz Gábor elárulta, hogy a világjárvány alatt szinte ki sem mozdult otthonról, de ahogyan enyhült a szigor és visszatért az élet, ő is újra színházban játszik.
Azt is mondta:
"Az emberek alapjában véve jók, legalábbis hiszek ebben. Magyar vagyok, hazafi és keresztény, a hit sokszor segített a legnehezebb pillanatokban is. Nem félek az elmúlástól, bár rajongásig szeretek élni. A két lányommal és a két gyönyörű unokámmal, akiket én tanítottam meg úszni, sajnos kevesebbet találkozom, mint szeretném. De itt él mellettem egy imádnivaló nő, ő vigyáz rám. Tudom, hogy addig élek, amíg játszom. Amíg játszani tudok."
Forrás: Blikk
