Ez a furcsa telefonos szokás nárcisztikus személyiségről árulkodik - és ezt pszichológusok mondják!
Egy szokás és annak több rétege az, ami ugyan nem csak a nárcisztikusok sajátja, ám a legtöbb nárcisztikus magáénak tudhatja. Izgalmas felfedezést tettek a kutatók ezzel a magatartással kapcsolatban.
A nárcisztikus személyiségzavart sokáig nehéz volt hétköznapi szituációkban felismerni. Az érintettek gyakran karizmatikusak, magabiztosnak tűnnek, sőt: elsőre sokak szemében vonzónak és sikeresek. Aztán egy idő után divat lett farkast kiáltani:
mindenki, aki kicsit is figyel magára vagy antipatikus, már nárcisztikus. De hol az arany középút?
A nárcisztikus karakánság felszíne mögött egy instabil önkép, mély bizonytalanság és a folyamatos külső megerősítés iránti kielégíthetetlen vágy húzódik meg. Erre mutatnak most rá pszichológusok a Unilad cikke szerint.
A szakemberek meglepő, de rendkívül praktikus megfigyeléssel rukkoltak elő: egyetlen telefonhasználati szokás alapján már következtethetünk arra, hogy valaki nárcisztikus jegyeket hordoz.
A Journal of Research in Personality című tudományos folyóiratban megjelent friss tanulmány szerint
a közösségi média kényszeres használata – tehát ha az illető nagyon nehezen tud elszakadni tőle – szoros összefüggésben állhat a nárcisztikus személyiségvonásokkal.
A lengyelországi Gdański Egyetem kutatói 665 közösségimédia-felhasználót vizsgáltak két független felmérésben. Az eredmény világos volt: azok,
akik magasabb pontszámot értek el a nárcizmus skálán, jóval nagyobb arányban mutatták a közösségimédia-függőség jeleit.
A kutatók a nárcizmus különböző altípusait is megkülönböztették:
Csodálatközpontú nárcizmus – az állandó figyelem és elismerés hajszolásaRivalizáló nárcizmus – mások lekicsinylése, hogy saját felsőbbrendűségüket bizonyítsák
Ellenséges nárcizmus – haragtartás, manipuláció, bosszúállás
Hősiesség és szentség keresése – különleges küldetés vagy erkölcsi fölény érzete
Elzárkózó nárcizmus – rejtettebb, de mélyen gyökerező felsőbbrendűségi érzés
Érdekesség, hogy ezek közül mindegyik összefüggésben állt a közösségi média túlzott használatával – kivéve a „szentség keresésére” irányuló típust.
Mit jelent ez a hétköznapokban?
Gyanakvásra adhat okot, ha valaki képtelen letenni a telefonját, szorong, ha nem nézheti meg azonnal a reakciókat a posztjaira,
társas helyzetekben is folyton a képernyőt bújja, rendszeresen ellenőrzi a „lájkok” és kommentek számát,
türelmetlenné, ingerlékennyé válik, ha kevés az online visszacsatolás, folyamatosan új tartalmakat gyárt, még akkor is, ha nincs mondanivalója – csak a figyelemért.
Most elgondolkodtál, mennyi mindenkire rá tudod húzni a nárcizmust, mi?
Azért a social media függőség nem csak személyiségzavarosok sajátja. Bárhogy is, a fenti lista bárki számára egészségtelen.
Ana Lembke pszichiáter szerint a közösségi médiával való túlzott foglalkozás dopaminfüggőséghez hasonló állapotot idézhet elő.
Minden „lájk” egy apró dopaminlöket – az agy jutalomközpontja pedig egy idő után egyre több stimulációt igényel ugyanahhoz a hatáshoz.
Ez az ördögi kör azt eredményezheti, hogy a felhasználó egyre inkább a telefonjára, a virtuális megerősítésekre támaszkodik – miközben az offline kapcsolatai, érzelmi intelligenciája és empátiája fokozatosan háttérbe szorulnak.
Márpedig ezek a készségek nélkülözhetetlenek a valódi, kiegyensúlyozott emberi kapcsolatokhoz – pont azok, amelyek a nárcisztikus személyeknél gyakran sérültek.
Nem minden közösségimédia-rajongó nárcisztikus tehát, ezt nem lehet elégszer hangsúlyozni. A különbség ott van, hogy míg a legtöbben az ismerőseikkel való kapcsolattartás, információszerzés vagy szórakozás miatt használják a platformokat, a nárcisztikus emberek sokkal inkább
önmegerősítésre, kontrollra, rivalizálásra és felsőbbrendűségük látszatának fenntartására használják ugyanazokat az eszközöket.
Ráadásul nem ritka, hogy ezek az emberek „digitális álarcot” öltenek: a valós életben bizonytalan, szorongó vagy inkompetens személyek az interneten magabiztos, tökéletesen szerkesztett életet mutatnak be. Ez az online önkép azonban nemcsak másokat téveszthet meg, hanem
saját magukat is egyre távolabb sodorhatja a realitástól.
A Cleveland Clinic és más szakértők az alábbi jeleket nevezték meg, amelyek közösségimédia-függőségre utalhatnak – függetlenül a személyiségzavartól:
Folyamatos telefonhasználat, akár napi több órábanSzociális elszigetelődés, barátokkal és családdal töltött idő csökkenése
Érdeklődés elvesztése a korábban kedvelt hobbik iránt
Gyengébb munkateljesítmény, koncentrációs problémák
Folyamatos késztetés a telefon ellenőrzésére
Szorongás vagy pánik, ha nincs kéznél a telefon
Ha gyanítjuk, hogy valaki nárcisztikus vonásokkal él – vagy mi magunk túlzottan függővé váltunk a digitális figyelemtől – az első lépés a tudatosítás. A közösségi média által kiváltott dopaminciklus megszakítása, a
„digitális detox” beiktatása, a külső elismerés helyett a belső egyensúly keresése nem menő trend, ezek mind segíthetnek abban, hogy újra kapcsolatba kerüljünk önmagunkkal és másokkal.
Egy ártalmatlannak tűnő telefonos szokás – például a túlzott közösségimédia-használat – komoly személyiségtorzulásokra utalhat, de ne ebből induljunk ki, amikor a másikat próbáljuk megérteni. Különben is:
a nárcisztikus személyiségzavar egy olyan állapot, amit kizárólag orvos diagnosztizálhat. Ezért ne puffogtassuk a kifejezést bárkire, aki szerintünk irányításmániás vagy egoista.
Az első különben is minden pszichológiai szakember vagy teszt szerint, hogy önmagunkat vizsgáljuk. Nos, ennek tükrében: a fentiek közül hány pont igaz rád, és mit teszel a közösségi médiafüggőség megelőzése vagy megszüntetése ellen?