Nem csak magyar szokás? Meglepő kelta kapcsolat derült ki a májusfáról
Képzeld el a helyzetet: május elsején felébredsz, százágra süt a nap, de a te szobád ablakában mégis árnyék van. Egy fa lombját látod homályosan a függönyön át, pedig biztosan tudod, hogy este, amikor lefeküdtél, nem volt fa a házatok előtt. Kipattansz az ágyból, elhúzod a függönyt, és ekkor döbbensz meg igazán:
Nem is olyan régen vidéken még ez a legigazibb realitás volt. A májusfákat hajadon lányok ablaka alá állították a fiúk, speciel épp az a fiú, aki szerette volna ezzel elmondani, hogy mit érez. Persze, ha nem nagyon volt kilátásban igyekvő legény, az apukák is állítottak a lányuk ablaka elé, hogy ne maradjon szégyenben a közösség előtt.
Aztán, amikor eljött az ideje, leginkább Pünkösdkor, a fát el is vitték a fiatalok, ilyenkor illet behívni őket a lányos házba, és az üveg bornak is ekkor lett vége.
Mindenesetre aki volt olyan szerencsés, hogy állítottak neki fát, az sosem felejtette el.
Azt gondolnánk, ez egy igazi magyar néphagyomány, ami az utóbbi évtizedekben sajnos kiment a divatból. De ha körülnézünk, a kelta kultúrkörben, különösen Írországban, Skóciában a május elsejei Beltane (vagy Bealtaine) ünnepén létezik egy rokon hagyomány, a „May Bush” vagy „May Tree”. Ez egy élő, kisebb bokor vagy fa, amit a ház előtt díszítenek fel virágokkal, színes tojáshéjakkal és szalagokkal. A célja a védelem, a termékenység és a jó szerencse biztosítása a ház népének. Ezzel szemben a mi magas, póznaszerű májusfánk, amit köztereken is felállítanak és rituálisan körbetáncolnak, sokkal inkább a germán és közép-európai „maypole” (Maibaum) hagyománykörébe illeszkedik.
Mivel a kelták épp innen származnak, a „kelta eredet” nem csak romantikus leegyszerűsítés; a valóság egy közös európai tavaszünnepi gyökérzet, amiből mindenhol kicsit más hajtott ki.
A magyar gyakorlat ráadásul tele van izgalmas helyi ízekkel. A Dunántúlon például ismert volt a „máj-kerék” is: egy magas rúd tetejére egy szekérkereket erősítettek, és azt díszítették fel szalagokkal, borosüvegekkel. Az időpont sem volt kőbe vésve: míg a legtöbb helyen május elseje volt a napja, az északi és nyugati határszéleken inkább pünkösdhöz kötötték a szokást. A hagyomány ma is él, de nagyon kevés helyen. Ahogy dr. Bodnár Mónika, a miskolci Herman Ottó Múzeum néprajzos muzeológusa fogalmazott:
- mondta a BOON-nak. Napjainkra már alig néhány helyen él ez a szokás.
De ahol él, ott nagyon is komolyan veszik. Székesfehérváron például a Vasvári Pál Általános Iskola diákjai tartották az ünnepet. 2019-ben ezt nyilatkozta az iskolaigazgató: „az iskola mindig is a pedagógiai programjának részeként tekintett a hagyományok ápolására és a májusfa kitáncoltatása is ilyen szép néphagyomány. Büszke vagyok rá, hogy most már harmadik alkalommal az iskola előtt állítják fel Palotaváros májusfáját”.
És nem csak az intézmények viszik tovább a lángot. Egy ajkarendeki fiatalember, aki barátaival állított fát, így beszélt a motivációikról:
Ha pedig valaki kedvet kapott, hogy a saját baráti társaságával vagy családjával kipróbáljon egy modern, a kelta ihletésű Beltane-hez közelebb álló, környezettudatos rituálét, annak itt egy komplett forgatókönyv, amit ma is használnak a kelta wiccák.
Először is, ne vágjatok ki fát. Válasszatok egy szép, élő fát vagy bokrot a kertben vagy egy közparkban, amihez engedéllyel hozzáfértek. Gyűjtsetek biológiailag lebomló anyagból készült színes szalagokat vagy textilcsíkokat és egy filctollat. A rituálé előtt mindenki írja rá a saját szalagjára egy kívánságát, egy reményét vagy valamit, amiért hálás.
A színeknek is lehet jelentést adni, ha szeretnétek mélyebb értelmet vinni bele:
a piros a szerelemért és az erőért, a zöld a szerencséért és bőségért, a kék a gyógyulásért és bölcsességért, a sárga a boldogságért és kreativitásért, a fehér a békéért, a barna pedig az otthon és a háziállatok áldásáért felel.
Mindenki kösse fel a szalagját a fára. Közben a többiek táncolnak, énekelnek, zenélnek, érezzétek jól magatokat! Amikor az összes szalag a fán van, gyűljetek köré, tegyétek a kezeteket a törzsre, és mondjatok közösen egy köszönetet, például így:
Végül kérjetek egy utolsó ajándékot a fától: törjetek le egy apró ágacskát vagy pár gallyat, kössétek csokorba, és akasszátok a bejárati ajtó fölé szerencsehozóként május végéig. És a legfontosabb: amikor a rituálé véget ér, vagy letelik a május, menjetek vissza, és szedjétek le a szalagokat. Használjátok fel őket hajpántnak, ajándékcsomagoláshoz, bármihez. A természetnek adott tisztelet a rítus legfontosabb része.
A magyar májusfa tehát a kelta Beltane unokatestvére. De mindegy is, hogy kelta, germán vagy színtiszta pannon hagyománynak tekintjük, a lényeg ugyanaz: a természet újjászületésének, a közösség erejének és a reménynek az ünneplése. Meg a szerelemé.
