„Az a rohadt kötél örökre elvett tőlem” – zokog az édesanya, akinek lányát biztosítás nélkül dobták le egy 40 méter magas hídról

Harminc percen át nézett farkasszemet egy medvével a Mount Si hegyen, és a helyzetet végül nem a futás, a halottnak tettetés vagy a visszatámadás oldotta meg, hanem egy éles fütty.

A Washington állambeli Mount Si hegyen túrázó fiúra és barátaira egy fekete medve rontott rá kedden, a kora délutáni órákban. A srác először megpróbálta a tankönyvi megoldást: nagyobbnak és hangosabbnak tettetni magát, de a medvét ez láthatóan hidegen hagyta – írta a KIRO 7. A hatóságok szerint egy másik túrázócsoport a környéken egy anyamedvét és a bocsát is látta, de a tinédzser fiú és barátai csak egyetlen állattal kerültek szembe.

Amikor a medve tovább közeledett, pánik tört ki, a srác pedig egy barátjával ellentétes irányba kezdett futni. A káoszban lezúgott egy meredek, bozótos hegyoldalon, és a nagy gurulásban nemcsak a cipőjét, de a nadrágját is elhagyta.

„Őszintén szólva, azt sem tudom, hogyan kerültem vissza ide.”

Ekkor kezdődött a félórás patthelyzet. A medve nem tágított, kétszer meg is karmolta a fiú lábát. A srác nagyjából mindent bevetett, amit a túlélőműsorokban látni: halottnak tettette magát, megpróbált visszavágni, és újra elijeszteni az állatot, de semmi nem működött.

A fiú elmondása szerint teljesen átvette felette az irányítást a félelem. Amikor már úgy tűnt, minden lehetőséget kimerített, kipróbált valami egészen mást: egy éles, hangos füttyszót. A váratlan, magas hangra a medve azonnal megriadt és elszaladt.

A washingtoni vadvédelmi hatóság lezárta a területet a medve utáni kutatás idejére, de nem találták meg, így csütörtök reggel újra megnyitották a túraútvonalakat.

Japánban nemrég egészen abszurd helyszínen történt medvetámadás, amikor egy fukusimai acélgyár területére tévedt egy állat. A biztonsági kamerák rögzítették, ahogy a medve a földre teper egy fiatal alkalmazottat, majd további három embert megsebesít. Szóval aki a túrázókat kezdené hibáztatni az eset miatt, láthatja: az ember és a vadvilág közötti konfliktusok már rég nem korlátozódnak az erdei ösvényekre.

Egy pillanat alatt lett a csütörtök délutáni állatkerti programból horrorfilmbe illő jelenet: egy férfi megfogott egy hároméves gyereket, átemelte a korláton és a krokodilok közé dobta. A helyi beszámolók szerint az állatkert tulajdonosának 55 éves felesége, aki maga is nagymama, gondolkodás nélkül utána ugrott a fiúcskának, hogy kimentse.

A cambridgeshire-i Johnsons of Old Hurst állatkertben történt döbbenetes esetről többek között az Associated Press is beszámolt. A kisfiú egy betonfelületre zuhant, majd a sekély vízbe gurult, ahol a hüllők azonnal megindultak felé. A gyereket súlyos sérülésekkel, kritikus, de stabil állapotban vitték kórházba. A rendőrség gyilkossági kísérlet gyanújával nyomoz, és a helyszínen letartóztatott egy 30 éves férfit, aki egy szervezett, gondozói felügyelet alatt álló csoporttal érkezett az állatkertbe.

A férfit gyilkossági kísérlet gyanújával vették őrizetbe, de később óvadék ellenében szabadon engedték, mert a hatóságok szerint nem volt kihallgatható állapotban. A nyomozás továbbra is folyik. Brit sajtóértesülések szerint a férfi egy gondozói felügyelet alatt álló csoport tagjaként érkezett az állatkertbe, és mentális nehézségekkel élhetett, ezt azonban a rendőrség hivatalosan nem erősítette meg.

A pánikba esett tömegből helyi beszámolók szerint az állatkert tulajdonosának felesége, Tracey Johnson lépett ki. Habozás nélkül bemászott a krokodilok közé, felkapta a sérült gyereket, és egy gondozói kijáraton keresztül biztonságba vitte.

Az állatkert közleményben fejezte ki együttérzését, és bejelentette, hogy a trópusi házat, ahol az eset történt, bizonytalan időre bezárják.

A tulajdonos, Andrew Johnson korábban maga is beszélt a veszélyekről, mondván, a krokodilokkal való munka során a legfontosabb, hogy az ember soha ne veszítse el velük a szemkontaktust.

Via The Independent

Most, három évvel a tragédia után megszületett a végleges vizsgálati jelentés, amelyből kiderül, hogy a katasztrófát nem egy váratlan műszaki hiba, vagyis nem baleset, hanem súlyos tervezési és szervezeti problémák sora okozhatta. A tragédia bekövezte biztos volt, az ideje kérdéses.

A kanadai Közlekedésbiztonsági Tanács 136 oldalas jelentése szerint az OceanGate nem tudta megfelelően igazolni, hogy

A szakértők olyan szerkezeti hibákat találtak az anyagban, amelyek már önmagukban is kérdéseket vetettek fel a jármű hosszú távú biztonságával kapcsolatban.

A jelentés egyik legfontosabb megállapítása, hogy bár a Titant tesztelték a Titanic roncsainak mélységével megegyező körülmények között, azt nem vizsgálták kellő alapossággal, hogyan hatnak a szerkezetre az ismétlődő merülések. A szakértők szerint

A vizsgálat arra is kitér, hogy az OceanGate működését a „csoportgondolkodás” és a „megerősítési torzítás” jellemezte. Ez azt jelenti, hogy

A Titan 2023. június 18-án merült alá, és közel két órával később elvesztette a kapcsolatot a felszíni kísérőhajóval. A fedélzeten tartózkodott Stockton Rush, az OceanGate vezérigazgatója, Paul-Henri Nargeolet francia mélytengeri kutató, Hamish Harding brit üzletember, valamint Shahzada Dawood pakisztáni üzletember és 19 éves fia, Suleman Dawood.

A tragédia után az OceanGate rövid időn belül megszüntette működését. A vállalat most kiadott közleményében ismét részvétét fejezte ki az áldozatok családjainak, és hangsúlyozta, hogy a történtek óta együttműködik a hatóságokkal.

A jelentés végkövetkeztetése szerint a Titan katasztrófája arra figyelmeztet, hogy az innováció és a technológiai fejlődés önmagában nem helyettesítheti a szigorú biztonsági előírásokat.

Via NewYorkPost

Képzeld el, hogy a világ egyik legmenőbb angol kastélyának kertjében két évszázadon át egy olyan virágládába ültetik a tulipánokat, ami valójában egy 1700 éves római szarkofág. Aztán a kertészek gyanútlanul locsolgatják egy felbecsülhetetlen értékű műkincset.

Egyébként a tárgy végig ott volt mindenki orra előtt, csak épp senkinek nem tűnt fel. A sztori igazi csavarja az, hogy a lelet valójában se nem volt ismeretlen, se nem volt elfeledett. A márványba faragott, részeg Dionüszoszt ábrázoló szarkofágot már 1530 előtt is lerajzolta egy olasz művész, a 19. században pedig egy akadémiai kötetben is megemlítették, ahogy arról a restaurálást végző cég, a Cliveden Conservation is beszámolt.

Mégis, a palota vezetősége állítólag csak 2016-ban kapott észbe, amikor egy régiségkereskedő finoman jelezte nekik, hogy talán érdemes lenne jobban megnézni azt a tulipántartót.

2017-ben a Cliveden Conservation csapata aztán leválasztotta a márvány előlapot az ólomciszternáról, a műhelyben pedig megtisztították, kijavították és stabilizálták, mielőtt a darab a beltéri kiállítótérbe került. A legfrissebb digitális támpontot pedig a frankfurti Städel Museum online katalógusa adja, amely egy 1530 körüli Battista Franco-rajz leírásában kifejezetten a ma Blenheimben található harmadik századi szarkofág-reliefre hivatkozik – ezzel egy naprakész múzeumi forrás is alátámasztja, hogy a látvány a reneszánsz óta dokumentált.

Christopher Dickenson, az Oxfordi Egyetem régésze bevallotta, hogy ő azt feltételezte, a kastélyban pontosan tudják, mijük van.

Így ment ez egészen addig, amíg valaki végre vette a fáradságot és konkrétan rákérdezett. A közel két méter hosszú és négyszáz kilós márványpanelt végül leválasztották a kerti installációról, és a restaurálás után most már a kastély belsejében, méltó helyen csodálható meg.

A szakembereket is meglepte, milyen jól bírta a strapát a márvány. Nicholas Banfield, a restaurálást vezető konzervátor szerint

Most, hogy végre tető van a feje fölött, a kastély vezetősége is bizakodó. „Most, hogy kiegyensúlyozott beltéri klímában, a természeti elemektől távol van, reméljük, hogy jó állapotban konzerválódik, és még sok évszázadon át fennmarad” – mondta Kate Ballenger házmenedzser.

Via University of Oxford Arts Blog