A Piramis együttesnek volt egy hatodik tagja, akinek a nevét eltüntették a lemezekről
„Ami a rock helyére jön, az mindig eltűnik” – szól a kőkemény tétel Horváth Attilától, aki afféle védőbeszédet tart a halhatatlan rockzene mellett. A Fonogram-díjas költő és dalszövegíró ma is az élet sűrűjében van, ahogy arról a Blikknek mesélt egy interjúban.
Horváth Attila volt az, akinek a nevét sosem olvashatta senki a Piramis lemezborítóin, mégis nagyban meghatározta a zenekar életét. A hetvenes évek elején több hangszeren játszott és a színpadon állt, aztán egy nap besokallt.
Ennek már több mint 55 esztendeje, és az írást, a költészetet azóta sem hagytam abba.”

A döntés után pedig jöttek a zenészek, de velük együtt a kőkemény konfliktusok is. A Piramis-sztori például maga a hetvenes évek esszenciája: hiába írta meg a szöveget a Ha volna két életem-hez, a Szabadnak születtem című örök slágerhez, a neve simán lemaradt az első három lemez borítójáról.
A brandépítés szent volt, a szövegíró meg láthatatlan. A zenekar közben sokkal több lett, mint egy banda: a hatalom által csak kallódónak bélyegzett csöves ifjúságnak a Piramis jelentett mindent, a tagok pedig a rajongók gyóntatópapjai lettek. Nem kis mértékben a dalaik szövegeinek köszönhetően. Ilyenekről van szó: Őszintén akarok élni, Kóbor angyal, Kívánj igazi ünnepet! stb.
A Piramis után persze jött a korszak szinte teljes élvonala: Koncz Zsuzsa, Kovács Kati, és Kern András is énekelte a sorait.
Az igazi alkotótársi és baráti kötelék Balázs Fecóval alakult ki. A kapcsolatuk annyira ikonikus, hogy Horváth karaktere még a Zámbó Jimmy életéről szóló sorozatban is felbukkant.
Fecó emléke ma is eleven, május 9-én emlékkoncertet is rendeznek az Arénában. „Természetesen ott leszek” – mondja Horváth, majd elmesél egy döbbenetes háttérsztorit. „Pedig – és ezt nem sokan tudják – Vikidál Gyula egykoron megmagyarázhatatlan döntése kellett ahhoz, hogy Fecóból igazi közönségkedvenc és halhatatlan előadó váljon.”
Közben a munka ma sem áll le: egy új Deák Bill-lemez már három éve készen van, csak a megjelenésre vár. A szakmai sikereknek azonban komoly ára volt. „Büszke vagyok mindarra, amit elértem, de a szakmai sikereknek bizony ára van: a magánéletem nem úgy alakult, ahogy szerettem volna” – ismeri el, majd hozzáteszi: „Fájdalmas pillanatokkal és tragédiákkal teli életút van mögöttem.” A lendület azonban töretlen, a befejezés pedig mindent elmond: „De amíg erőm van, addig alkotok!”
