INSPIRÁLÓ
A Rovatból

A NASA törölte a nőket - rendhagyó köszöntés a Nemzetközi Nőnap alkalmából

Ellopott találmányok, láthatatlan akadályok és a számítógépes programozás anyja.

Megosztom
Link másolása

Megvolt már a mai virág? Elhangzott a mindent kipipáló köszöntés: Boldog Nőnapot? Hogyan lenne boldog egy nőnap? Mitől? Az olcsó cserepes virágtól vagy a céges vicces köszöntésektől? Az a helyzet, hogy a harc, amire a Nemzetközi Nőnapon emlékezünk, nagyon nem ért véget. Sőt, mintha épp ellenkező irányba lengene ki épp az inga.

Fele annyian vannak, mint a kontinens szerencsésebb régióiban. Európa összes régióját tekintve Közép-Magyarországon találni a legkevesebb nőt a tudományos területeken (az összes kutató 30 %-a). Közel kétszer ennyi dolgozik Spanyolországban (59,1%), vagy Portugáliában (57,5%), de

hogy ne hivatkozhassunk a szocialista örökségre, még Lengyelország egyes régióiban is eléri a tudományos területeken dolgozó nők aránya az 56,5%-ot.

És úgy tűnik, hogy ennél már csak rosszabb lesz egy darabig.

A NASA törölte a nőket

Ahogy az egész világon erősödik a konzervativizmus, meghökkentő fordulatnak lehetünk tanúi nagyon rövid időn belül. Trump épp csak átvette a kormányrudat, amikor az elég haladónak gondolt NASA honlapján furcsa dolgok történtek: eltávolították a női tudósokra vonatkozó tartalmakat.

A 404 Media 2025. február 4-i jelentése alapján egy névtelen NASA-alkalmazott és a NASA nyilvános GitHub-tárolóinak elemzése szerint

az ügynökséget arra utasították, hogy távolítsa el az olyan kifejezéseket, mint „nők a vezetésben” és más, kifejezetten nőkre vonatkozó tartalmakat a nyilvános weboldalaikról.

A jelentés szerint 2025. január 22-én egy belső emlékeztető sürgette a munkatársakat, hogy aznap 17 óráig távolítsák el ezeket a hivatkozásokat.

Wendy Bohon geológus, akiről a NASA korábban közölt egy cikket, jelezte, hogy a róla szóló anyag eltűnt a weboldalról. Bohon elmondása szerint

a cikk még 2025. február 1-jén elérhető volt, de február 4-én már „oldal nem található” hibaüzenet jelent meg a helyén.

A GitHub-tárolók változásnaplói is alátámasztják ezeket a módosításokat.

Például az Earth Surface Mineral Dust Source Investigation kódexében eltávolították az olyan kifejezéseket, mint „nemek közötti egyenlőség” és „sokszínű, befogadó közösségek”.

Ezek a lépések összhangban vannak a Trump-adminisztráció 2025. januári rendeleteivel, amelyek megszüntették a szövetségi ügynökségek diverzitásra és befogadásra vonatkozó irányelveit. A New York Times szerint

ez a változás hatással lehet a NASA űrhajós-kiválasztási folyamatára is, amely korábban figyelembe vette a nemi és kisebbségi szempontokat.

Fontos megjegyezni, hogy a NASA hivatalosan nem erősítette meg ezeket az eltávolításokat, és a „Women at NASA” oldal továbbra is elérhető.

Egy dmpineda2 nevű felhasználó azt írta, hogy miután látta, hogy egy NASA-munkatárs életrajzát eltávolították, úgy döntött, hogy létrehoz egy womeninstem.us domaint, ahol összegyűjtik a cenzúrázott nők történeteit a STEM területéről. (A STEM mozaikszó a tudományos-technológiai tudományágak - természettudomány, technológia, mérnöki tudomány és matematika - és a kapcsolódó tanfolyamok megjelölésére szolgál.)

Ez a kezdeményezés része annak a szélesebb körű erőfeszítésnek, amely a STEM területén dolgozó nők támogatására és láthatóságuk növelésére irányul.

Le kéne bontani a falakat

De miért ekkora probléma 2025-ben az, ha egy nőt érdekel a tudományos pálya, és miért kell emiatt extra nehézségekkel szembenézniük? Néhány kulcsfontosságú ok a következő:

1. A tudományos közösség meg a Boys' Club

A legtöbb tudományos intézetet és díjat férfiak alapították és működtették, ami történelmileg férfiközpontú normákat és hálózatokat hozott létre.

Aztán ott volt a „Boys' Club” jelenség is: a férfi tudósok gyakran egymást támogatták előléptetéseknél, publikációknál és díjaknál, míg a nők kimaradtak ezekből a körökből.

A tudományos intézmények, kutatói és egyetemi közeg hagyományosan férfiak által dominált terek voltak. A nők történelmileg később fértek hozzá a formális oktatáshoz, tudományos fokozatokhoz és kutatói pozíciókhoz.

Sokszor előfordul, hogy a „tudós” vagy „kutató” sztereotipikusan férfi szakterület – ez a beágyazott szemlélet kihat a lányok pályaválasztására.

2. A „Matilda-effektus”

A „Matilda-effektus” (Margaret W. Rossiter történész által megalkotott kifejezés) szerint a női kutatók munkáját kisebb jelentőségűnek tartják, a férfi kollégák hasonló eredményeit jobban elismerik. Ez oda vezet, hogy a női tudósok nehezebben jutnak publikációs lehetőséghez, kevesebb kutatási támogatást kapnak, ritkábban jutnak el a vezetői pozíciókba, amelyek segítenének nekik nagyobb befolyást szerezni a tudományos közösségben.

3. A tudományos díjak torzítása

A Nobel-díjak, Fields-érem vagy más nagy tudományos díjak odaítélésénél sokáig háttérbe szorították a női tudósokat.

A Nobel-díj történetében sok olyan női tudós van, akinek munkája nélkül a díjazott férfiak eredményei meg sem születtek volna

(például Jocelyn Bell Burnell, aki felfedezte a pulzárokat, de a díjat a férfi kollégája kapta meg). Vagy Donna Strickland, aki 2018-ban kapott Nobel-díjat a lézerfizikában, az elismerés előtt még saját Wikipédia-oldallal sem rendelkezett, míg férfi kollégája igen.

4. A szivárgó vezeték jelensége

A „szivárgó vezeték” jelenségre is érdemes figyelni: bár sok lány végez STEM-területen (természettudomány, technológia, mérnöki területek, matematika), a tudományos ranglétrán előrehaladva arányuk fokozatosan csökken.

A női kutatók tanulmányai sokszor kevésbé kapnak figyelmet vagy nehezebben fogadják el őket vezető tudományos folyóiratok.

Egy kutatás kimutatta, hogy ha egy tudományos dolgozatot férfi névvel adnak be, nagyobb eséllyel fogadják el, mint ha női névvel.

A tudományos lektorálási folyamatban a nők kutatásait gyakran szigorúbban bírálják el, különösen, ha nincs egy férfi szerző feltüntetve a publikáción.

A női kutatók eredményeit kevésbé tartják átütőnek vagy innovatívnak. Ha egy férfi kutató valamit állít, azt inkább elfogadják, mint egy női kolléga azonos kijelentését. Ráadásul a női tudósokat gyakran kevésbé idézik a szakirodalomban, ami hátrányos a karrierjük szempontjából.

5. Önbizalom, motiváció, minták

A társadalmi sztereotípiák és a negatív visszajelzések miatt sok lány már az iskolában úgy érzi, hogy „nem elég jó” a természettudományokban vagy a matematikában, és így inkább más területre lépnek. Ha valaki nem lát maga előtt sikeres női kutatót, akadémikust, nehezebben tudja elképzelni, hogy számára is elérhető ez a karrier.

Ellopott találmányok

Ha mindez nem lenne elég, amikor nagy nehezen felküzdi magát egy nő a tudományos életbe, eléggé gyakran megtörténik, hogy a találmányát, kutatási eredményeit férfiak sajátítják ki, mondhatnánk csúnya szóval azt is, hogy időnként ellopják, és egy férfi nevéhez kötődve terjed aztán el.

1. Katherine Johnson és a NASA számításai

Felfedezése: Johnson zseniális matematikus volt, akinek számításai segítettek a NASA első emberes űrrepüléseiben. Ő ellenőrizte az Apollo-programban használt pályaszámításokat is.

Ki kapta az elismerést? Sokáig senki sem ismerte el nyilvánosan a munkáját, és

a NASA férfi mérnökei saját nevük alatt publikálták azokat az eredményeket, amiket ő számított ki.

2. Lise Meitner és az atommaghasadás

Felfedezése: Meitner volt az egyik első tudós, aki felismerte és magyarázatot adott az atommaghasadásra, vagyis arra a folyamatra, amely az atombomba és a nukleáris energia alapját képezi.

Ki kapta az elismerést? Férfi kollégája, Otto Hahn 1944-ben egyedül kapott Nobel-díjat a munkájukért, miközben

Meitner kimaradt az elismerésből, pedig ő adta meg a magyarázatot a fizikai folyamatra.

3. Rosalind Franklin és a DNS szerkezete

Felfedezése: Franklin készítette azt a híres „Photo 51” röntgenkristályográfiai felvételt, amely a DNS kettős spirál szerkezetét mutatta.

Ki kapta az elismerést? James Watson és Francis Crick

Franklin tudta nélkül használták fel az adatait, majd publikálták a híres DNS-modellt, és végül 1962-ben Nobel-díjat kaptak érte.

Franklin neve kimaradt, és addigra már meg sem élhette a tudományos elismerést.

4. Jocelyn Bell Burnell és a pulzárok felfedezése

Felfedezése: 1967-ben rádiójelek ismétlődő mintázatát észlelte, és ezzel felfedezte a pulzárokat (gyorsan forgó neutroncsillagokat).

Ki kapta az elismerést? A témavezetője, Antony Hewish és Martin Ryle kapta meg a Nobel-díjat 1974-ben, de Bell Burnell nevét még csak meg sem említették. Ő maga később

azt mondta, hogy „tipikus, hogy egy diák felfedez valamit, de a professzor kapja az elismerést”.

5. Chien-Shiung Wu és a fizikai törvények megdöntése

Felfedezése: Az 1950-es években bizonyította, hogy az alapvető fizikai törvények nem mindig érvényesek – ez egy óriási áttörés volt a fizikában.

Ki kapta az elismerést? Két férfi kollégája, Tsung-Dao Lee és Chen-Ning Yang 1957-ben Nobel-díjat kapott, de Wut kihagyták, pedig ő végezte el a kritikus kísérleteket, amik bebizonyították az elméletet.

6. Esther Lederberg és a bakteriális genetika

Felfedezése: Lederberg 1950-ben fejlesztette ki a bakteriális genetika egyik alapvető technikáját, a replikációs lemezmódszert, amivel megértették, hogyan működnek az antibiotikum-rezisztens baktériumok.

Ki kapta az elismerést? A férje, Joshua Lederberg 1958-ban Nobel-díjat kapott a baktériumok genetikai kutatásáért, de

Esthert teljesen figyelmen kívül hagyták, pedig nélküle a kutatás nem is létezett volna.

7. Nettie Stevens és a nemi kromoszómák

Felfedezése: Ő fedezte fel, hogy az XX és XY kromoszómák felelősek az egyedek nemének meghatározásáért.

Ki kapta az elismerést? Kollégája, Edmund Beecher Wilson, noha Stevens elsőként tette közzé a pontos megfigyeléseket.

Karikó Katalin csodája

Ha nem lett volna világjárvány, valószínűleg Karikó Katalin nevét sem ismerjük meg. Az csak a kezdet volt, hogy felmérve a hazai tudományos élet állapotát és abban az ő esélyeit, időben elhagyta az országot és külföldön megfelelő lehetőségekhez jutott ahhoz, hogy a felfedezését kidolgozza. Kutatóbiológus lett, kidolgozta a szintetikus mRNS alapú vakcinák orvosi technológiáját. 2009 óta a University of Pennsylvania Perelman School of Medicine orvostudományi karán az idegsebészeti osztály professzora. Azonban

Karikó Katalin kutatásait hosszú ideig nem támogatták megfelelően, és több akadállyal is szembesült karrierje során.

Csak a világjárvány kitörése után kapta meg a megérdemelt figyelmet és elismerést. Meg a Nobel-díjat.

Vagy menjünk vissza 150 évet, és ismerjük meg a számítógépes programozás anyját - igen, abból a korból, amikor még nem is voltak számítógépek.

Ada Lovelace (1815–1852) a számítástechnika történetében úttörőnek számít. Ő Charles Babbage „Analitikus Gépe” (Analytical Engine) tervezési munkálataihoz készített jegyzetei során

Lovelace írta le azt az algoritmust, amelyet a történelem első, gépre szánt „programjának” tartanak.

Már az 1840-es években felismerte, hogy a számítógép nem pusztán számolásra, hanem általánosabb feladatokra is képes lehet – ezzel jócskán megelőzte korát. Lovelace elképzelései úttörőek voltak a mai programozás, számításelmélet és mesterséges intelligencia alapgondolatai szempontjából.

Az ő találmányait nem nyúlta le senki, de nőként a XIX. században egyáltalán nem volt magától értetődő, hogy tudományos teljesítményeire széles körben felfigyeljenek. Ráadásul a nagyközönség és a tudományos közösség számára a férfi, a „gépekkel kísérletező zseni” volt az érdekes; Lovelace munkássága inkább lábjegyzetként került említésre. Évtizedeken (sőt, bő évszázadon) át kevesen tudták, milyen fontos szerepet játszott a modern számítástechnika alapelveinek lefektetésében.

Napjainkban már sokkal inkább helyére kerül a neve a tudománytörténetben; gyakran hivatkoznak rá mint „a világ első programozójára”.

Ezek csak a legismertebb példák, rengeteg női tudós dolgozott a háttérben anélkül, hogy megkapta volna a neki járó elismerést. Sokuk érdemeit csak évtizedekkel később ismerték el, és még mindig rengeteg olyan felfedezés lehet, ahol az elsődleges munkát végző nők neve végleg feledésbe merült.

Szóval, ha már itt a Nemzetközi Nőnap, és valaki megajándékoz egy virággal, cserébe beszélj neki arról, hogy nőként mire lenne igazán szükséged. Elismerés, egyenlő lehetőségek, egyenlő jogok, egyenlő bérek - a virágot meg tudod venni magadnak, nem?


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása