Mostanra egy kanálnyi mikroműanyag lehet már az agyadban - ezek a következményei
Egy műanyagkanálnyi (!) műanyag lapulhat az agyadban – ha hihetünk az új tanulmánynak.
Egy friss kutatás szerint komoly mennyiségű mikroműanyag költözött be az emberi agyba. És amikor azt mondjuk, „kanálnyi műanyag”, akkor ez nem csak képletes: a kutatók szerint a mennyiség nagyjából egy műanyagkanál anyagának felel meg. Ez pont annyira ijesztő, mint amilyennek hangzik.
Több műanyag, mint azt valaha gondolták
A tanulmány az egyik legrangosabb tudományos lapban, a Nature-ben jelent meg, és lényegében azt mutatja, hogy jóval több mikroméretű műanyagszemcse kallódik odabent, mint amit néhány éve mértek. „Úgy 50%-kal nagyobb mennyiség, mint 2016-ban” – magyarázza a társszerző, Matthew Campen, a New Mexico-i Egyetem professzora a CNN-nek.
Ez alapján ma egy átlagos agy 99,5%-ban agy, 0,5%-ban meg… műanyag.
Még nyomasztóbb, hogy a demenciával diagnosztizált elhunytak agyában ennél is magasabb volt a műanyagtartalom. Campen szerint ez ugyan ijesztő, de egyelőre nem merné kijelenteni, hogy konkrétan ez okozza a demenciát – mindenesetre a statisztika elég beszédes.
Mindenhol ott van a műanyag
A mikroplasztikkal kapcsolatos tanulmányok riasztó eredményei nem újkeletűek: a tudósok az utóbbi években kimutatták, hogy az apró darabkák nemcsak a tengerben úszkálnak, hanem
megtalálhatók a tüdőben, a májban, a vesékben, a reproduktív szervekben, a vérerekben és még a csontvelőben is.
Azaz tényleg mindenhova befurakszik a műanyag, amit a testünk valahogy nem képes kiporszívózni.
„Ideje lenne végre globális vészhelyzetet hirdetni a műanyag-szennyezés miatt” – mondja Sedat Gündoğdu, aki a törökországi Çukurova Egyetemen kutatja a mikroplasztikokat (The Guardiannek nyilatkozott). Bár még nem száz százalék, hogy ez pontosan milyen egészségügyi következményekkel jár, már most sejtik, hogy
a mikroműanyag okozhat oxidatív stresszt (ami sejtkárosodást, gyulladást vagy szív- és érrendszeri betegségeket eredményezhet), sőt állatkísérletek alapján komoly bajokat is, például terméketlenséget, tanulási- és memóriazavarokat, különböző daganatokat, és felboríthatja a hormonrendszert és az immunrendszert.
„Ijesztő” – röviden így foglalta össze Bethanie Carney Almroth környezeti toxikológus (University of Gothenburg).
Egyre több vizsgálat, egyre kevesebb kétség
A kutatók több tanulmányt is felhoznak. Az amerikai Nemzeti Egészségügyi Intézet (NIH) májusi eredményei például 91 agymintát vizsgáltak, és átlagosan 10-20-szor több mikroműanyagot találtak, mint a májban vagy a vesékben. „Nem gondoltam volna, hogy tényleg ennyi műanyag kering a fejünkben” – vallotta be ismét a már említett Campen.
És mintha még ez sem lenne elég: a Journal of Hazardous Materials egyik 2024-es tanulmánya kimutatta, hogy
16 csontvelő-mintából mindegyikben volt polisztirol (például hungarocell és hasonló anyagok), és majdnem mindegyikben megtalálták a polietilént (ez meg élelmiszer-csomagolásokban szokott előfordulni).
De hasonló eredményre jutottak 45 beteg térd- és csípőműtétjének vizsgálata során, és egy másik kutatásban a tisztított nyaki erekből vett plakkok 60%-ában is kimutatták a műanyagokat – ráadásul azoknál az alanyoknál, akiknek a nyaki leleteiben műanyag volt, 2,1-szeresére nőtt a szívroham, a stroke vagy a halálozás kockázata.
Mit lehet tenni?
A tudósok nem győzik hangsúlyozni a megelőzést: minimalizáljuk a műanyag használatot az ételek körül (például
ne mikrózzunk műanyag edényekben), figyeljünk a lakásban a házipor felhalmozódására, sőt, sok kutató szerint a feldolgozott húsfélék elhagyása is csökkentheti a bevitt mikroplasztik mennyiségét.
De a lényeg nyilván sokkal nagyobb léptékű: világszintű szabályozás vagy valami hasonló drasztikus intézkedés kéne, hogy ne ússzon minden a műanyagban. Mert bár egyelőre kérdés, pontosan milyen betegségeket okoz, az már most is látszik, hogy a testünk – beleértve az agyunkat – elég nagy adag műanyaggal kénytelen együtt élni. És ez elég durván hangzik, még akkor is, ha a cikk elején említett műanyagkanalat egyelőre csak képletesen kell venni.
