INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Palya Bea: „Az én energiaforrásaim a mozgás, az éneklés, a hidegvizes merülés és a tudatos szex”

Palya Bea a koncertezés és dalszerzés mellett tanít, mégpedig arra, hogy hogyan énekelhetjük magunkat szabaddá.

Megosztom
Link másolása

Eddig húsz albuma jelent meg, most gyerekalbumot adott ki, Baba HANGoló dalok címen Palya Bea. A dalok különlegessége, hogy segítik a beszéd fejlődését és erősítik a szülő-gyerek kapcsolatot. Az énekes mesélt arról is, hogyan inspirálták saját lányai az új lemez elkészítésében. 

- Írhattál volna bármilyen más művet, akár új slágert is. Miért ezt a műfajt választottad?

- Eddig három gyereklemezt készítettem, mert izgat a kérdés:  hogyan lehet jó gyerekzenét csinálni, amely nem gügyögős, hanem kimunkált, de mégis jól befogadható. Ezek a dalok úgy segítik a beszédfejlődést, hogy általuk a kicsiknek lesznek szavaik, a beszédüknek lesz egy belső zenéje, ritmusa, és megtanulják a hangjukat színesen és bátran használni. Mindez persze nemcsak a kicsikre hat, hiszen a Baba HANGoló dalok hallgatása és együtt éneklése erősíti a szülő-gyerek kötődést. Segíteni akartam a dalokon keresztül a mai szülőknek a saját tapasztalataim rímbe és dallamba gyúrásával. Az a cél, hogy ezt tényleg használni tudják, átszője a mindennapjaikat, és a dalok által nem az öltözködés, az etetés, vagy az elindulás nehézsége lengi be az otthon tereit, hanem ezek a kedves szavak és dallamok. Az én népzenén és klasszikus költőkön nevelkedett agyam még a magyar kultúra kincseit is természetes módon szőtte bele ebbe a lemezbe, amelynek a zenéje tele van népdalra emlékeztető fordulatokkal, a szövegek  pedig József Attila, Petőfi Sándor és Weöres Sándor hangulataival. 

- Amikor kisgyerekes anyaként küzdöttél a mindennap kihívásaival, a gyermekeid számára is elérhetőek voltak hasonló fejlesztő dalok? 

- Ó, én végigénekeltem, mondókáztam és meséltem a babás időszakot! És büszkén mondom, hogy a lányaim beszédén ez hallatszik is. Részben használtam már meglévő dalokat, például a népi mondókák világa is gazdag, és népzenében is otthon vagyok, csodás népdalaink vannak. A nagy költők versei is előjöttek, mint valami gyógyító-lüktető ritmikus mantra. Tudok több száz Weöres Sándor-verset kívülről, sok kisgyerekes zsonglőrködést, kihívást jelentő akciót ez kísért le. Azonban ösztönösen saját dalocskákat énekelgettem nekik, születésüktől fogva. Mert

kerestem azt, ami a mi személyes jelenünket énekli meg, ami aktuális, ami nem a járomról meg az ökörről szól, hanem a minket körülvevő babás világ modern jelenségeiről, overallról, pelenkáról, cékláról, kávéfőzőről, mosógépről, cukrászdáról.

És milyen érdekes, hogy pont ez a személyes réteg segített abban, hogy a modern szülőket meg tudjam szólítani, ez adta egy korábbi dalom, a Lába lába sikerét, amely sok tekintetben a Baba HANGoló dalok inspirációja volt. 

- Ma miből merítesz erőt? Mi ad elegendő energiát? 

- Az anyaság legapróbb sikerei is feltöltenek. Egy jól gördülő reggeli rutin békéssé tesz, tudom, hogy a lányok napja jól indul, és jobb eséllyel lesz jó az egész napjuk. Hiszen egy film első képkockájában benne van az egész film. Ilyen szempontból a családi rítusaink sokat segítenek, cselekvések, amelyek ha esik ha fúj, mindig ugyanígy ismétlődnek. Például mindig ugyanazokkal a szavakkal és mozdulatokkal ébresztem őket. Finom érintés a hajon, és „Lilikém, szeretlek, jó, hogy vagy, ébi-ébi-ébresztő.” De ilyen öröm az is, amikor  Panni lányomat elringatja a neki írt altatódalom.

Még egy utolsót fordul, és odasúgja: „anya, még egyszer…”.

További energiaforrásaim a mozgás, az éneklés, a hidegvizes merülés, a tudatos szex. És rengeteg idő a természetben.

Ez mind kell az egyszülős életed működtetéséhez. Már csak azért is, mert rengeteteget dolgozom, koncertezem, és tanítok másokat is arra, hogy hogyan találják meg a saját hangjukat, hogyan énekeljék szabaddá magukat. 

Palya Bea, és lánya, Lili

 

- Foglalkoztatott valaha az „elég jó anya vagyok” kérdés?

- Persze. Jelmondatom lett, hogy én elég jó anya vagyok, sőt, Lilinek és Panninak meg a legjobb, legtestreszabottabb… mondjuk ki: tökéletes anyukája! Ez a kérdés minden anyában felmerül, és bízom benne, hogy az új dalaim is segítenek igennel válaszolni.

Nem attól jó anya valaki, ha megfelel a társadalmi nyomásnak, hanem attól, hogy mer önmaga lenni szülőként is, és hogy a gyermeke érzi, hogy a születése pillanatától fogva értékes, érvényes.

Az én technikám: a szeretést, az ő lényük fontosságát eléneklem, kifejezem hangokkal, szavakkal, dalokkal. Ma a beszélgetés szegényedik, kütyüs a világ, kevesebb a nemes szó, az ízes mondat, a beszélgetés közben megtartott szem- és hangkontaktus. Ez aztán kötődési zavaros párkapcsolatokat hoz később. Ezért is fontos a Baba HANGoló dalok anyaga, amely több mint egyszerű gyerekalbum. Ezek gyógyító, kötődést-csináló dalok. Nekem is húsz év önismereti képzés kellett ahhoz, hogy egészségesen kötődjek, ma már tudom, hogy a szeretés korai kiéneklése meghatározza a babák egész életét, a fiatal szülőnek pedig jó lehetőség újratanulni szeretni.

- A gyermekeid ihletet is adnak számodra? 

- Pusztán velük lenni mérhetetlen öröm és gazdagság. Tele vannak ötletekkel, humorral, izgalmas szavak, moziba illő jelenetek sora az egész közös életünk. Mindig sokat beszéltem, énekeltem hozzájuk, és ma jó látni, milyen pontosak az önkifejezésben, tisztán kérik, mit szeretnének.Tudnak megköszönni dolgokat, tudnak bocsánatot kérni, el tudják mondani azt is, ha valami nehéz.

Gyorsan, könnyen tanulnak, kíváncsiak a világra. Imádják az épp készülő dalaimat. Panninak azonnal nyílik a szája, dúdol velem, jár a keze, izeg-mozog. Lili pedig rögtön javaslatokat tesz újabb rímekre, és véleményezi a dallamfordulatokat. A dalokat rajtuk teszteltem, tőlük jön az első körös visszajelzés - és eddig pozitív, egész nap énekelgetik, zuhanyzás közben szól a Mini-menet, meg a Fél kettőre, vagy amit épp hallottak. A jó dallamok és szavak önmagukban is hatnak. A dalokban sok váltakozó hangrendű magánhangzó van, és sok csend, hogy a hangokat meg lehessen emészteni. Nem akartam túl sok hangszert sem, inkább sóhajokat, tenyérsusogást, test-ütőzést használtam. De van itt még valami.

Ezek a dalok kötődési kódot tartalmaznak. Egyszerűen dalba gyúrtam a szeretést. Szinte megfilmesítem az ölelést, a gyengéd érintést, a mosolyt, a szeretést kifejező kapcsolatódásait, és ez úgy működik, mint egy önmagát beteljesítő prófécia.

Ebből a célből a Baba HANGoló dalok írásakor még a szokásomnál is bátrabban használtam az érzelmeket, és a nagyon konkrét testrészeket, testi érzeteket kifejező szavakat. Például, ha a Belebújik (Öltöztetés) című dalban az van az utolsó versszakban, hogy ölelő kar kis test körül / anya, baba együtt örül - akkor ez előrevetíti azt, hogy bármilyen babra munka egy rugdalózó kisbabát felöltöztetni, a végén ott a „megcsináltuk!” öröme, és a kapcsolódás ajándéka. Ez tesztelt bölcsesség, hisz rengeteg dalomnál e kötődés-teremtő, kapcsolat-erősítő jelleget emelik ki a hallgatók, a szülők. 

- Szerinted mire van szüksége ma a gyerekeknek? 

- Hogy a szülője jelen legyen. A kicsiknek biztonságot ad, ha a szülő benne van az itt-és-most-ban, és ha elérhető érzelmileg, tehát nem elnyomja, hanem kimutatja és szabályozottan kommunikálja az érzelmeit. Mindezzel a gyerekét is ugyanerre hívja. Ennek elérésére pedig az éneklés, a hang szabadsága az egyik legjobb eszköz. 


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása