Rossz hír: Nemcsak a házasságnak van vége - öt dolog, ami a válással megsemmisül, és pokolian fáj
Lezajlott a vagyonmegosztás, megvolt a költözés. A párod lelépett, a pénzügyeid romokban, a családod szétszakadt, te pedig még mindig ragaszkodsz valamihez, ami már nincs. Mitzi Bockmann életvezetési tanácsadó egy kőkeményen személyes írásában szedte össze öt pontban, miért is olyan pokolian nehéz a továbblépés.
Az első,
és talán leginkább gyomorszájon vágó ok a megszegett fogadalmak súlya. Bockmann a saját történetével indít: „Emlékszem, amikor először akartam elválni a férjemtől. Azt mondta, olyan fogadalmat tettünk, amit nem fog megszegni.” A téma egy időre lekerült a napirendről, de a gondolat megmaradt. „Öt évvel később ő akart válni, én pedig összeomlottam. Amikor ő akarta, a megszegett fogadalmak egy percig sem kerültek szóba. De az én fejemben ott voltak, és megnehezítették, hogy elengedjem az iránta érzett szerelmet.” És ez nemcsak a romantikáról szól, hanem a nyilvános ígéretről és a szégyenről is.
akivel riasztó sebességgel mutatkozott a nyilvánosság előtt.”
A második
kőkemény pofon a közös álmok elvesztése. Bockmannék húsz évig voltak házasok, és pont akkor váltak el, amikor a gyerekek kirepültek.
A férje 48 órával azután lépett le, hogy a fiuk elment a kollégiumba. „A közös utazások, a vidéki ház, az évek kemény munkájának gyümölcse – mindez egyetlen pillanat alatt füstbe ment.” A jövőkép helyét a pánik vette át. „Mit fogok csinálni? Hogyan építek új családot a gyerekeimnek? Féltem, és folyton arra gondoltam, hogy ha még mindig szeretne, a jövőm újra tiszta lenne.”
A közös jövővel együtt szétesik a jelen is: a család.
Ez a harmadik ok.
„Mindig is szerettem a mi kis négyfős családunkat. Nagyon közel álltunk egymáshoz.” A közös vacsorák, az utazások, a biztonságos háttér mind a múlté lettek.
A veszteségérzetbe itt kapaszkodik bele a remény, hogy talán még menthető a helyzet. „Azt hittem, ha újra tudjuk építeni a kapcsolatunkat és szeretjük egymást, a családunk is újraépül és boldog lesz.”
A negyedik
démon a magánytól való félelem. Húsz év után hirtelen csend lesz. „Az egyik legrosszabb része a válásnak az volt, hogy 20 év után hirtelen egyedül maradtam. A gyerekeim iskolában voltak, a férjem elment.”
„Azonnal regisztráltam társkereső oldalakra, és bár találkoztam néhány nagyszerű pasival, egyik sem volt az igazi számomra.” Ez a tapasztalat pedig csak visszavezeti az embert a múlthoz. „Gyakran feltettem a kérdést: 'Örökké egyedül leszek?'”
Végül jön
az ötödik,
és talán legnehezebb lecke: annak a felismerése, hogy nem tudsz mindent megjavítani. „Attól a pillanattól kezdve, hogy a volt férjem válni akart, hittem, hogy helyre tudom hozni a házasságunkat.” Ez a hit, hogy az irányítás a te kezedben van, tartja életben a ragaszkodást. „Azt a reményt olyan sokáig dédelgettem, hogy egyre nehezebbé tette a szeretet elengedését a válás után.”
Ezeket pedig újra lehet építeni – egy másik emberrel, vagy igen, akár egyedül is.