INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Mit kapna a fejére Elon Musk, ha nőként próbálna ugyanígy élni: 14 gyerekkel 4 pasitól?

Mi lenne, ha Elon Musk nő lenne? Ugyanaz a technoguru agy, ugyanaz a 14 gyerek, ugyanaz a világmegváltó tempó – csak épp szoknyában. A rakéta talán így is felszállna, de a közvélemény előbb kérdezné meg, ki vigyáz a gyerekekre, mint hogy gratulálna a Mars-misszióhoz.

Megosztom
Link másolása

Most képzeld el azt a pillanatot, amikor valami isteni csoda folytán nőként eléred, hogy az Egyesült Államok elnökével legyen egy megbeszélésed, csakhogy nem tudod kire hagyni a gyerekedet. Mit szólna hozzá a világ, ha anyaként kiskosztümben a 4 éves fiaddal együtt lépnél be ebbe a szentélybe?

Ki hinné el, hogy komoly és mélyreható tárgyalásokat tudsz folytatni a világ sorsáról, miközben az orrot túró gyereked (felháborító, micsoda anya vagy, hogy nem tudtad erről a gusztustalan dologról lenevelni) ott bohóckodik az elnöki íróasztal mellett?

Elon Musk neve mára egybeforrt a technológiai forradalommal: rakétákat küld az űrbe, elektromos autókat tol a világ alá, mesterséges intelligenciát fejleszt, közben épp a Mars kolonizálását (vagy terraformálását) tervezi, csak úgy mellékesen. Olyan figura, akit vagy zseniként ünnepelnek, vagy a világ legnagyobb trolljaként utálnak — középút nincs. A politikai véleménye és személyisége erősen megosztó, a víziói nagyra törők, néha előbb beszél, csak aztán gondolkodik, de azt senki nem vitatja el tőle, hogy a modern kor egyik legmeghatározóbb, legmerészebb fantáziájú vállalkozója.

Ha elképzeljük, hogy Elon Musk nőként, mondjuk Ella Musk néven éri el ugyanazokat az eredményeket, számos kérdés merül fel a megítélésével kapcsolatban:

Ella 14 gyereket vállalt 4 különböző apától, miközben a világ leginnovatívabb vállalatait vezeti? Vajon hogyan reagálna erre a közvélemény?

A valóságban a női vezetők gyakran szembesülnek durva kritikával, ha mások úgy ítélik meg, hogy a családi életük és a karrierjük között nem megfelelő az egyensúly. Egy nő, aki több gyereket nevel és közben sikeres karriert épít, gyakran találkozik azzal a vélekedéssel, hogy nem tudja megfelelően ellátni egyik szerepét sem. Viszont a férfi vezetők esetében a nagy család mindig pozitívumként jelenik meg, a stabilitás és a felelősségvállalás jeleként.

Elon Musk a nagy család mellett űrprogramokat futtat, autóipart reformál, mesterséges intelligenciát nevel, és minden második héten új világmegváltó ötlettel borítja fel a Twittert (vagy X-et).

Vajon ha nő lenne, akkor is zseninek tartanánk? Vagy inkább rossz anyának, hisztérikus karrieristának, megbízhatatlan befektetésnek?

Kutatások szerint a munkavállalók 64%-a szívesebben dolgozik olyan vezetővel, akinek van gyereke, és 58%-uk előnyben részesíti a többgyerekes vezetőket. Ugyanakkor a válaszadók 61%-a úgy véli, hogy a nőknek nehezebb sikeres karriert kiépíteniük, mint a férfiaknak. Ez azt mutatja, hogy bár a családos vezetők általában pozitív megítélés alá esnek, a nők esetében a család és a karrier összeegyeztetése még mindig kihívást jelent a társadalmi elvárások miatt.

A nő, ha túl sokat akar

Van az a kimondatlan társadalmi szabály, amit a nők már egészen fiatalon megtanulnak: ne akarj túl sokat egyszerre.

Választhatsz, de csak egyet. Családot vagy karriert. Gyereket vagy ambíciót. Boldog magánéletet vagy vezetői munkát.

Ha egyszerre akarod mindet, akkor jön a hátad mögött suttogás, hogy önző vagy, rossz anya vagy, túlhajszolt, fáradt.

A történelem és a jelen is tele van olyan nőkkel, akik merészeltek sokat akarni, és ennek meg is fizették az árát. Marissa Mayer, a Yahoo egykori vezérigazgatója például három héttel a szülés után már újra dolgozott – a fél világ kiakadt rajta. Sheryl Sandberg, a Facebook korábbi második embere, aki Lean In könyvében arra biztatta a nőket, hogy ne hátráljanak meg ambícióik elől, azóta is megosztó figura: egyszerre feminista példakép és vállalati keményvonalas, akit sokan ridegnek tartanak.

És akkor képzeljük el Elon Muskot, nőként, ahogy 14 gyerekkel, rakétaprojektekkel, mesterséges intelligencia-felügyelettel és elektromosautó-birodalommal zsonglőrködik egyszerre. Mégis mit hallanánk róla? „Minek neki ennyi gyerek, ha úgysem tud velük rendesen foglalkozni?” „Miért nem maradt otthon inkább kettővel, és csinált egy aranyos startupot, valami applikációt babáknak?” „Miért tolja így magát? Ez már nem egészséges.”

A férfiak esetében a túl sok gyakran imponáló. A nőknél a túl sok az konkrétan túl sok. Az ambíció nőben veszélyes tulajdonság. Férfiban erény.

Musk nőként nem lenne csodált vezér, csak egy nehezen kezelhető, határokat nem ismerő, kontrollmániás maca. Már ha egyáltalán odaengednék a rakéták közelébe.

Az anyaság szentsége

Az anyaság szentsége az egyik legmakacsabb társadalmi elvárás, amit a nők nyakába akasztanak. A jó anya nem vágyik többre, nem hagyja otthon (vagy bölcsiben) a gyereket egy fontos meeting kedvéért,

nem viszi magával a munkahelyére, nem épít karriert, ha az elvonja az energiáit a pelenkázástól. A jó anya háttérbe húzódik, áldozatot hoz,

és amikor dolgoznia kell, azt csendben teszi és hálás, hogy egyáltalán megengedik neki.

Képzeljük el, ha Musk nő lenne, és valamelyik rakétakilövés előtt a karján egy totyogóval sétálgatna a floridai kilövőállás betonja mellett. Az internet három perc alatt szétszedné: „Hogy lehet ilyen felelőtlen?”. Minden egyes nyilvános szereplése után jönnének a kérdések:

„Ki vigyáz most a gyerekekre?”, „Hogy tudsz ilyen stresszes munkát végezni, miközben a legkisebb még bölcsis?”, „Nem érzed, hogy elhanyagolod őket?”

A képek bejárnák a világot, a kommentek tele lennének megszégyenítéssel, közéleti pszichoanalízissel.

De Elon Musknál ez nem téma. Ő férfi. Neki lehet gyereke - mellesleg. A gyerek gondozása nem az ő terhe, hanem maximum egy PR-eszköz, ha szükség van rá. És bizony ezzel az eszközzel manapság él is rendesen, amióta a kis X-et a nyakában hurcimbálja, bárhová megy. Ha Musk egy rakétaindítás után beül valahová vacsorázni az új csajával, senki nem kérdezi meg, hogy most ki van otthon a hároméves picivel. Egy nő esetében ez főcím lenne.

Szociológiai kutatások rendre kimutatják, hogy a dolgozó nők körében jóval nagyobb a bűntudat aránya, mint a férfiakéban, különösen, ha kisgyermekes anyákról van szó.

Az amerikai Pew Research Center egy korábbi kutatása szerint a nők 41%-a érzi úgy, hogy nem tölt elég időt a gyerekeivel, míg ez az arány a férfiaknál mindössze 16%. Nem azért, mert a férfiak nem törődnek a gyerekeikkel – hanem mert a társadalom nem várja el tőlük, hogy főállásban apák legyenek.

A nő, aki nem teljes állásban anya, gyanús. A férfi, aki nem teljes állásban apa, normális.

A férfi, akinek szabad hibázni

Elon Musk arról is híres, hogy rendszeresen mond hajmeresztő dolgokat. Megszokhattuk már: hol a Dogecoin-t pumpálja, hol bejelenti, hogy robotokat fog gyártani, hol meg azt tweeteli, hogy az emberiségnek egy több bolygón élő fajjá és űrhajós civilizációvá kell válnia.

Ha nőként nyilatkozná, hogy „a mesterséges intelligencia potenciálisan veszélyesebb, mint az atombombák”, az internet egésze egyszerre tenné nevetségessé és kezelné őt fenyegetésként.

Egy nő, aki hangosan vizionál, az hisztérikus, instabil, irracionális. Egy férfi ugyanezért karizmatikus, szokatlan, kreatív.

A gender bias, vagyis a nemek szerinti torz megítélés a tech világban is kőkemény. A női alapítók startupjai jóval kevesebb befektetést kapnak, mint a férfiaké – még akkor is, ha az ötlet vagy a terv jobb. A különbség ötszörös. A Harvard Business Review kutatása szerint a pitch-meetingeken a férfi alapítókat jövőbeli lehetőségekről kérdezik, a nőket viszont a kockázatokról. És igen, jön a legendás kérdés: „Tervez-e gyereket?” vagy „Hogyan oldja meg a családot, ha a cég skálázódik?”

Elizabeth Holmes, a Theranos bukott alapítója persze csaló volt, de a történetéből médiaikont gyártott a világ – és nem a zsenit, hanem az ördögi manipulátort emelve ki.

Amikor férfiak buktak el hasonló módon, a „kockázatos innovátor” narratíva dominált.

Egy nőnek nem csak jónak kell lennie. Tökéletesnek kell lennie. Mert ha egyszer hibázik, akkor az nem zsenialitás többé, hanem alkalmatlanság.

Az üvegplafon felér a Marsig

A techvilágban a női jelenlét statisztikái úgy néznek ki, mintha még mindig 1998-at írnánk. Egy 2023-as McKinsey & LeanIn.org jelentés szerint

a technológiai cégeknél a vezető pozíciók 28%-át töltik be nők, de ha felsővezetői szintre lépünk, ez az arány 18%-ra zuhan. CEO-ként pedig alig 10 százalék marad.

A mesterséges intelligencia, gépi tanulás és kockázati tőke területén a női vezetők aránya még ennél is alacsonyabb.

Ha Musk nő lenne, 14 gyerekkel, aligha kapott volna kockázati tőkét. Már 3 gyerek is vörös zászló lenne a befektetők szemében – de 14? Viccnek is rossz. A férfi, aki ennyi gyereket nevel, sokat bír, a nő, aki ennyit vállal, felelőtlen.

A Harvard Business School kutatásai szerint a férfiakat az ambíciójuk miatt jutalmazzák: „van víziója, vezető alkat”. Ugyanez a tulajdonság nőknél visszatetszést kelt: „túl erőszakos”, „versengő”, „nem tud csapatban dolgozni”. A „vezető nő” a nyelvben is külön kategória – a férfiak meg csak vezetők.

És ha Ella Musk tényleg kilőné az első embert a Marsra? A Twitter nem ünnepelné. Inkább arról szólnának a posztok, hogy „Remélem, legalább hazatelefonált, mielőtt heteket töltött az új generációs hajtóművel.”

A Mars lehet, hogy közelebb van, mint a társadalmi egyenlőség. Az üvegplafon pedig simán felér az űrbe is.

A patriarchális csodavállalkozó

A tech messiás archetípusa férfiakra van szabva. A világ egyszerűen jobban elviseli, sőt, ünnepli azt,

ha egy férfi kockázatot vállal, nagyot álmodik, összevissza beszél, közben rengeteg pénzt éget el, alkalmazottakat tesz tönkre, és újra meg újra bejelenti, hogy holnapra feltalálja a jövőt.

A társadalom nemcsak elfogadja ezt a viselkedést, hanem romantizálja is.

Elon Musk az egyik legismertebb figurája ennek a toposznak. A világ Elon Musk őrült zsenijét szórakoztatónak tartja. Még ha nem is ért egyet vele, akkor is egyfajta modern kori műsorszámként kezeli. Ha furcsán öltözik, ha fura nevet ad a gyerekének, ha összevissza tweetel – ez mind csak az ő brandje.

De Musk nőként ugyanezért egyáltalán nem számítana kultfigurának, sokkal inkább befektetési kockázatnak.

Egy nő, aki furcsán viselkedik, irracionálisnak, megbízhatatlannak, sőt: mentálisan instabilnak látszik. Ugyanaz a viselkedés, ami Muskot ikonikus karakterré emeli, női verzóját kiszorítaná a boardroom ajtajából.

A női vállalkozók számára nincs tér a zsenialitás fura formáira.

Egy nő legyen helyes. Legyen kompromisszumképes, empatikus, kiegyensúlyozott. Maximum racionális, aki elfogadj a saját (mások által köréje épített) korlátait.

Ne legyen túl hangos, túl karizmatikus, túl sok. Ha Elon Musk férfiként tech messiás, akkor nőként legfeljebb figyelmeztető példa lehetne a világ szemében. Egy hormonális PR katasztrófa.

Pedig az univerzum túl nagy ahhoz, hogy csak férfiaknak legyen hely benne. Túl komplex ahhoz, hogy csak az egyik nem nézhessen a csillagok közé.

Talán itt lenne az idő, hogy elképzeljük azt a pillanatot, amikor az elnöki Ovális irodába belibben egy csinos nő, de nem azért, hogy szivart kínáljon az elnöknek, hanem megtárgyalni egy komplex, a világ sorsát is befolyásoló problémát. És közben ott van vele az egyik gyereke is. Mondjuk amelyik kicsit taknyos, és nem mehet aznap oviba. Majd ezért a gyerek-dologért ugyanazt az ovációt kapja, mint ami néhány hete Elon Musknak jutott.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása