Miért tűnik el a pasi, amikor úgy érzed, megőrül érted? – őket kérdeztük
Randik, összemosolygások, napi cset-özön, csókok, andalgások, szex. Minden úgy megy, mint a karikacsapás. Aztán egyszer csak: snitt. A pasi eltűnik. Szellemesen “szellemmé” válik. Ghostingol. Mi, nők meg nem értjük, miért. Úgy döntöttem: felteszem a Nagy Kérdést jó pár férfiismerősömnek, minden korosztályból: ők már tűntek el randizásból, párkapcsolatból? Miért? És megbánták? Íme egy csokor a válaszokból.
Márk, 42 éves:
“Szó nélkül nem nagyon léptem le, de egyszer igen, pedig baromi jó csaj volt, nagyon bejött. De valahogy azt éreztem, hogy folyton az esküvőnket tervezgeti, meg a gyerekeink nevéről ábrándozik. Nem mondta, csak annyira odavolt. Megijedtem. Nem kerestem többet.”
Alex, 47 éves:
“Egyszer volt egy durva ghostingom. Öt évig együtt éltem egy lánnyal, aztán külföldre kellett mennem pár hétre. Ott megismertem a Nagy Őt – aki azóta a feleségem és a három gyerekem anyja. Bevallom, skype-on szakítottam ez exszel, de nem mondtam meg neki, miért. Az új szerelmemmel elkezdtük tervezni az esküvőt, de mivel ő külföldi állampolgár volt, az anyakönyvvezetőnek külön engedélyt kellett beszereznie. Be is szerezte, és felhívta az örömhírrel: az exemet. Ugyanis a régi lakástelefonom volt meg neki. Hát... nem ragozom, mit kaptam. Ma már nem így csinálnám.“
Tibi, 27:
“Hogy ghostingolok-e? Persze, rendszeresen. Tudom, hogy gáz, de nem bírom a drámát. Ha pacekba megmondom a csajnak, hogy ennyi, többnyire leköcsögöz, meg sír, volt olyan is, aki öngyilkossággal fenyegetőzött. Ez kényelmetlen. Mi, pasik meg nem bírjuk a kényelmetlen dolgokat. Tudom, hogy nem jófejség, de szó nélkül lepattanni, meg letiltani mindenütt – könnyebb. Nincs dráma, vagy legalábbis nem a szemem előtt.”
Laci, 45:
“Kétszer váltam köddé életemben, de aztán velem is megcsinálták, és rájöttem, hogy nem jön be. Minden esetben, ha kíméletből, lustaságból, kényelemből, gyávaságból, vagy csak passzióból tűnsz el, végül rájössz, hogy a leghatékonyabbb az egyenes beszéd (lett volna). Fájni fog, neki is, neked is, de megspórolsz vele egy csomó kényelmetlenséget és hiábavaló reménykedést. Neki is, magadnak is.”
Levente, 31:
“Vannak nők, akiknél muszáj ghostingolni. Mert nem fogják a jeleket. Volt egy csajom, aki ráadásul a rendes barátnőm mellett "futott”, tehát kaland, és tudta is. De nem vette az adást. Egy hónap után mondtam neki: “Ugye tudod, hogy ez közöttünk már nem fog sokáig tartani?” Mire ő: “Dehogynem, hát nem érzed, milyen varázslatos ez a kapcsolat?” Varázslatos. Pffff...! Másnaptól lepattantam, letiltogattam, pedig szegény még hívogatott. De tudtam, hogy ha csak egy kicsit is reagálok, megint tapadni fog.”
Gábor, 49:
"Pont a napokban gondoltam erre, szégyenkezve, hogy milyen szar dolog volt. Volt ilyen, persze, 25 éves koromig rendszeresen. Gyávaság, gyengeség, konfliktuskerülés – rossz értelemben. De aztán karmikusan visszakaptam. Volt egy csaj, akiért totál odavoltam, erre úgy eltűnt, hogy öt évig kerestem (mondjuk akkor még nem voltak okostelefonok meg messenger). Tíz év múlva találkoztunk, sajnálkoztam neki vörös fejjel, erre kiderült, hogy már nem is emlékezett, mi volt, csak arra, hogy kavartunk valamikor. Én meg tíz évig ettem magam, hogy mit csesztem el. Na akkor rájöttem, milyen érzés a... pénisz másik oldalán lenni. Nem jó emlék, nem is ghostingoltam utána többet.”
Csaba, 51:
“Nem csináltam, mert szerintem a ghosting majdnem annyira durva átverés, mint a megcsalás. Reményt ébreszt a másik félben, amit érthetetlen módon el is vesz tőle. Az ismerkedés nem húspiac. Egy férfi – de akár egy nő is! – nem próbálgathatja a másik embert, mint egy pólót a ruhaboltban. Ha eldöntötte, akkor csinálja végig legalább az első pár randit, és még mindig kiszállhat kulturáltan, úgy, hogy nem bántja meg a másikat.”
Krisztián, 38:
“Nekem – azt hiszem – tiszta a lelkiismeretem. Mindig megadtam a lehetőséget a csajnak, hogy személyesen engedje ki a gőzt. Vagy küldjön el a p...csába. Ennyi jár.“
