Filozófusok, pszichológusok és spirituális ideológiák is már régóta sugallják, hogy az élet egyik fő értelme és lényege, hogy szeressünk és szeressenek. Ez egy vonzó és meggyőző eszménykép, de hogyan valósíthatjuk meg a szeretet és az intimitás iránti vágyunkat?

Íme, négy gyakorlat, ami segít szilárd alapokra helyezni a szeretést és a szeretve levést.

Ráhangolódni és jelen lenni

A saját szükségleteinkre való ráhangolódás fontos, de a szeretetteljes kapcsolatok nem csak arról szólnak, hogy mit kapunk, hanem arról is, hogy mit adunk. Az egyik létfontosságú dolog, amit adnunk kell, az az ítélkezésmentes jelenlétünk és figyelmünk. A szeretet magában foglalja, hogy az embereket olyannak látjuk, amilyenek, nem pedig olyannak, amilyennek szeretnénk őket látni.

Mások elfogadása és a jelenlét azt jelenti, hogy ráhangolódunk érzéseikre és szükségleteikre. Ez megköveteli a mély hallgatás művészetének ápolását - mind a kifejezett, mind a ki nem mondott, mind a rosszul kifejezett szükségleteikre.

Kevesen vagyunk elég gyakorlottak ahhoz, hogy tökéletesen kifejezzük érzelmeinket és szükségleteinket. Szeretetteljesnek lenni azt jelenti, hogy a szívünkkel hallgatunk, még akkor is, amikor a kommunikáció tökéletlenül vagy kissé ügyetlenül, esetleg ingerült hangnemben hangzik el (feltéve, hogy nem sértő).

A szeretetteljes jelenlétre való képességünk növekedésével, a belső csend, a kiegyensúlyozottság és az önmegnyugtatás képességét is műveljük, ami segít, hogy jelen tudjunk lenni egy másik emberrel anélkül a reaktivitás vagy védekezés nélkül, ami miatt az illető úgy érzi, hogy nem hallják meg és elkedvetlenedik. Természetesen egyikünk sem tökéletes, de megtanulhatjuk észrevenni azokat a pillanatokat, amikor a védekezés hullámzása jelentkezik, és ebből tanulhatunk.

Reagálás

Ha a partnerünk arra kér minket, hogy legyünk egy kicsit rendesebbek, segítsünk a gyerekekkel, vagy legyünk gyengédebbek vagy szeretetteljesebbek, meg tudjuk-e ezt hallgatni anélkül, ítélkeznénk fölötte? Milyen érzéssel tölt el bennünket a kérésük? Talán jól érezzük magunkat attól, hogy tudjuk, hogy hatalmunkban áll boldoggá tenni a szeretteinket. De az is lehet, hogy az igényük valami olyat vált ki belőlünk, amitől rosszul érezzük magunkat, esetleg ingerülté tesz, mivel a mi hasonló igényeink sem lettek kielégítve.

Önfeltáró kommunikáció

A szükségletek és az igények gyakran ütköznek a kapcsolatainkban. Elvégre két egyedi egyéniség vagyunk, különböző történetekkel, sebekkel és szokásokkal. Ezért van szükségünk kommunikációs készségekre. Marshall Rosenberg erőszakmentes kommunikációja (NVC) egy hasznos módszert kínál a hatékony kommunikációhoz. Állítása szerint ahogy gyakoroljuk, hogy érzéseinket és szükségleteinket kedves, ügyes módon kommunikáljuk, úgy olyan légkört teremtünk, amelyben a bizalom és az intimitás fejlődhet és növekedhet.

Szívünk mélyebb érzéseinek és gyengéd vágyainknak a kommunikálása önismeretet és bátorságot igényel. Amikor biztonságunkat és jólétünket fenyegető valós vagy vélt veszélyt tapasztalunk, a harc, menekülés, megfagyás reakcióinak áldozatai lehetünk. Ha nem érezzük, hogy meghallgatnak és tisztelnek bennünket, támadunk, visszavonulunk, ami csak fokozza a konfliktusokat, a boldogtalanságot és az elszigeteltséget.

Ha sikerül észrevenni ezeket a reakciókat, felfedezhetjük mélyebb, sebezhetőbb érzéseinket és szükségleteinket, amik után könnyebb lesz már majd a bátorságot és a megfelelő szavakat megtalálni.

Önnyugtató gyakorlatok

Amikor a kapcsolat és a megértés iránti igényünk nem teljesül, észrevehetjük, hogy késztetést érzünk arra, hogy megtámadjuk a partnerünket, vagy visszavonuljunk a tévé vagy a telefon elé. Nagyon hasznos, ha kifejlesztjük az önmegnyugtatás képességét, amikor stresszesnek, dühösnek vagy megbántottnak érezzük magunkat. Ennek hatására könnyebben tudunk önmagunkkal kapcsolatban maradni, ahelyett, hogy kirohanunk vagy elzárkózunk, ami szintén csak fokozza a konfliktusokat.

A szeretés és szeretve levés képességünk folyamatosan fejlődik, ahogy megtaláljuk az utat önmagunk megnyugtatása felé. Egyesek számára a meditáció, a jóga vagy a tai chi hasznos gyakorlatok a nyugalom megőrzésében. Mások számára a naplóírás, a művészeti alkotás, a futás, az edzőteremben való edzés vagy az állatokkal való együttlét váltja ki ezt az érzést.

De a legegyszerűbb módja, ami talán a leggyorsabban segíthet, az az, hogy egyszerűen csak vegyünk egy mély lélegzetet, amikor észrevesszük, hogy kezdjük elveszíteni a türelmünket. Ahogy megtaláljuk a módját annak, hogy hogyan tudjuk megnyugtatni magunkat, sokkal kisebb rá az esély, hogy szimplán csak visszavonulót fújjunk.

Minél jobban egymásra tudunk hangolódni, reagálni, kedves, nyílt kommunikációt kialakítani, és megnyugtatni magunkat, amikor a dolgok nem mennek jól, annál nagyobb biztonság és bizalom épül be a kapcsolatainkba. Ahogy gyakoroljuk ezeket a készségeket (ami nem jelenti azt, hogy tökéletesek vagyunk!), úgy haladhatunk a vágyott szeretet megvalósítása felé.

Forrás: Psychology Today