Ez a 4 csillagjegy nagyon jó hírt kap holnap, október 8.-án!

Van az a szelfi, amiért megéri kockáztatni, és van az, amelyikért egy hóleopárd letépi az arcodat. Egy síelő nő az utóbbit választotta a kínai Keketuohai UNESCO Globális Geoparkban, amikor január 23-án,

– írta a Daily Mail. A nő súlyos arcsérüléseket szenvedett, miután a vadállat rátámadt.

A kép tényleg hátborzongató: a nő mosolyog, mögötte a hófödte tájban pedig ott guggol a ragadozó, ugrásra készen. A pillanatokkal később készült videón már az látszik, ahogy a nő a mély hóban, a leopárd alatt reked, majd a közelben lévők segítségével tápászkodik fel, vérző arcát fogva.

Chilling footage shows a female skier mauled by a snow leopard after getting too close to try to take a photograph. ⁠Full story: https://t.co/59T9F3lzd8 pic.twitter.com/YK1W8N7ui4

— news.com.au (@newscomauHQ) January 27, 2026

Az állat azután rontott rá, hogy a nő nagyjából három méterre megközelítette, mert állítólag nem talált elég jó szöget a fotóhoz. Végül egy síoktató a botjait lengetve kergette el a támadót. A nőt a sisakja mentette meg a súlyosabb sérülésektől, de kórházba szállították, ahol stabil állapotban ápolják.

„Mostanában hóleopárdok mozognak a Gem-völgyben, Keketuohai térségében” – állt a közleményükben, ami elég egyértelműen fogalmazott: „A hóleopárd nagytestű ragadozó, erős agresszív hajlamokkal. Amikor áthaladnak ezen a területen, kérjük, mozogjanak gyorsan, és ne időzzenek. Ne szálljanak ki a járművükből, ne közelítsenek fotózni, és soha ne sétáljanak egyedül a környéken.” Egy helyi szálloda tulajdonosa is megerősítette, hogy látták az állatot:

Az ember elleni támadások egyébként rendkívül ritkák. A sérülékeny besorolású faj visszahúzódó természetéről ismert, és bár Kína ad otthont a világ hóleopárd-állományának mintegy 60 százalékának, az ilyen esetekre alig van példa. „Nem tudok egyetlen olyan esetről sem, amikor egy hóleopárd megtámadott és megölt volna egy embert” – mondta korábban a témáról George Schaller amerikai biológus és természetvédő. A támadás ügyében vizsgálat indult, és a sztorinak van egy friss fejleménye is:

Na, végre, a kozmosz is összeszedi magát. Holnap, február 7-én olyan energiák indulnak útnak, amelyek sokaknak békét hoznak – három csillagjegynek pedig látványosan minden a helyére kerül. Ha készen állsz megszabadulni attól, ami már csak visszahúz, ez a hétvége sorsfordító lehet. Mielőtt azonban hátradőlnél, hogy a sült galamb a szádba repüljön, szólunk: a fordulat nem magától történik, neked kell beindítanod.

A szombati asztrológiai energia a rendet és az egyensúlyt tolja. A kulcs egy tudatos döntés az elengedés mellett, és néhány konkrét lépés, ami segít a hétvégén és közvetlenül utána. Lássuk a medvét, vagyis a Bikát, az Oroszlánt és a Vízöntőt.

A Bika most jut el odáig,

hogy a szenvedés mint életmód annyira mégsem vonzó. A gyógyulásra fókuszál, és rájön, hogy a dráma nem kötelező tananyag. Szombatra megérik benne a felismerés, hogy „rajtam múlik, szenvedek-e, és a szenvedés már nem tűnik valami vonzó programnak”. A Bika végre kimondja, hogy

A feladat tehát adott: kitalálni, mit kell pontosan megváltoztatni, és megcsinálni. A kozmikus hátszél garantált, de a kormányt neki kell markolnia.

Míg a Bika a stabilitást erősíti, az Oroszlán most útvonalat korrigál.

Az Oroszlán,

aki egy ideje talán a dzsungel sűrűjében kísérletezgetett, most visszatalál a biztonságos ösvényre. Nem vár külső megerősítésre, nem kell neki tapsvihar, a belső iránytűjére hallgat.

és ez a felismerés nem szorongással, hanem megkönnyebbüléssel tölti el. Tudja, hogy a leckét megtanulta, a kísérleti fázis lezárult. Az új alapállást így fogalmazza meg: „nincs szükségem segítségre, az egész rajtam áll vagy bukik, és ez így van jól”.

Az Oroszlán tehát visszatér a pályára, a Vízöntő közben pedig újraértelmezi, ki is ő valójában.

A Vízöntőnél

az identitás kerül reflektorfénybe. A szombati energia segít neki meglátni, mennyi minden formálta az elmúlt években, és hogy a sok tapasztalat – a jó és a rossz egyaránt – végül összeáll egy értelmes egésszé.

A múltbéli küzdelmek hirtelen értelmet nyernek. „Minden küzdelemnek, akadálynak és leckének célja volt, és ez most válik világossá.” Ezzel a felismeréssel az aggodalmaskodás is okafogyottá válik. Rájön, hogy „persze, hogy a végén minden rendbe jön”, és felesleges volt ennyi időt és energiát pazarolni az aggódásra.

És mi van a maradék kilenc jeggyel?

Pánikra semmi ok. A rendrakás és az elengedés mindenki számára támogató téma a hétvégén. Ha nem Bika, Oroszlán vagy Vízöntő vagy, emeld át a fenti gyakorlatok közül azt, amelyik a leginkább betalál. Itt egy gyors, univerzális checklist a hétvégére:

1. Válassz egy dolgot, amit elengedsz.

2. Nevezz meg egy konkrét lépést, ami növeli a belső biztonságodat hétfőig.

3. Ütemezz be fél óra mentális nagytakarítást naplózással, tervezéssel vagy határhúzással.

A hét elején a lendület a szervezésnek és a tudatos döntéseknek kedvez; a pénzügyi és kapcsolati keretek újrahangolása különösen kifizetődő lehet.

Most őszintén, tegyük a szívünkre a kezünket. Ugyan ki gondolta volna, hogy Magyarországon minden hatodik ember a tíz leggyakoribb vezetéknév egyikével él?

Márpedig a statisztikából ez derül ki.

A Belügyminisztérium jelenlegi legfrissebb, 2025 elején gyűjtött adatai alapján a következőképp néz ki a lista.

A tíz leggyakrabban viselt vezetéknevet összesen 1 528 799 fő viseli Magyarországon, ami a 9,7 milliós lakosság nagyjából 15,73 százaléka.

A százas lista végén már jóval ritkább nevekkel találkozunk, mint például a Kerekes és a Faragó, a századik helyet pedig a Lőrincz foglalja el.

A leggyakoribb nevek eredete sem véletlen: jelentős részük, mint a Kovács, a Szabó vagy a Molnár, egykori foglalkozásokra utal, megőrizve a magyar történelem társadalmi lenyomatát.

A lista a tizedik hely után is ismert nevekkel folytatódik: a leggyakoribb húszban ott van még a Farkas, a Lakatos, a Papp, a Takács, a Juhász, az Oláh, a Mészáros, a Simon, a Rácz és a Fekete is.

Néha, amikor az ember azt gondolja, a nehezén már túl van, a sors jelzi, hogy na azt azért nem. Valami ilyesmi történt a 32 éves amerikai Hannah Mercadóval is, aki a második fia születése után meghalt egy percre, és állítása szerint azalatt az idő alatt járt a mennyországban is egy gyors körre, majd visszaküldték az életbe.

A LADbible februári cikke szerint a kétgyermekes anya második fia, Wells születése után 12 órával került életveszélybe egy szülési komplikáció miatt.

Az eset után két vérátömlesztésre volt szüksége, miután a teljes vérmennyiségének a felét elvesztette. Mára teljesen felépült, a kisfia is egészséges, az élmény pedig, ahogy mondja, megerősítette a keresztény hitét.

Pedig minden a lehető legjobban indult. „A szülés elég eseménytelen volt. Szupernyugodt voltam, megőriztem a hidegvérem, nagyon gyors vajúdás volt. Minden eseménytelen volt egészen a szülés utáni 12. óráig” – mesélte Hannah. Ekkor azonban valami nagyon félrement.

A nővér először még azt mondta, ez teljesen normális, de a helyzet pillanatok alatt kritikussá vált. „Aztán rám tört a legintenzívebb fájdalom, amit valaha éreztem. Hirtelen mindenhol vér volt, és egy ananász méretű alvadt vér távozott ki belőlem.” Egy gyors ultrahangvizsgálat kiderítette, hogy a méhlepény egy darabkája a méhében maradt, ez okozta a brutális vérzést.

Ekkor kezdődött az, amit ő maga testen kívüli élményként ír le. Ahogy elvesztette az eszméletét, azt érezte, hogy a tudata elhagyja a testét.

A legfájdalmasabb gondolat ekkor hasított bele. „Ez csak pár másodperc volt, de akkor arra gondoltam, hogy soha többé nem fogom látni a gyerekeimet. Szívszorító volt. Ez volt az utolsó gondolatom, mielőtt megláttam életem legfényesebb fényét.”

A leírása szerint ez a fény semmihez sem fogható. „Percekig bámulhatnád a napot, az soha nem lenne ilyen fényes. Mindent magába foglalt, mintha benne lettem volna a ragyogó, fehér fényben.

A visszatérés viszont egyáltalán nem volt békés. „Aztán olyan érzés volt, mintha visszarúgtak volna az életbe, nagyon hirtelen és váratlan volt. Pánikba estem, nem tudtam, mi történt.”

Az élmény, bármennyire is traumatikus volt a fizikai része, Hannah szerint megerősítette a hitét, és azt mondja, ma már egyáltalán nem fél a haláltól.