Képzeld el, hogy egy tévéstúdióban ülsz, a reflektorok fénye szinte elvakít

És neked a műsorban választanod kell három ajtó közül.

És ekkor jön a kérdés, ami évtizedek óta robbant ki kommentháborúkat:

A trükk ott van, hogy a műsorvezető nem véletlenül nyitotta ki azt az ajtót. Az ajtó kinyitása egy olyan extra információ, amit az agyunk hajlamos elegánsan figyelmen kívül hagyni.

Amikor a műsorvezető kinyit egyet ezek közül, és megmutatja, melyikben van biztosan kecske, azzal nem teszi semmissé az esélyt. Az a kétharmados valószínűség nem elpárolog a semmibe, hanem teljes súlyával rázuhan az egyetlen megmaradt, általad nem választott ajtóra.

Amikor Marilyn vos Savant, a világ igazoltan legmagasabb IQ-jával rendelkező rovatszerkesztője 1990 szeptemberében a Parade magazinban ezt leírta, elszabadultak az indulatok az olvasók körében.

„Maga a kecske!” – írta neki egyikük. Egy másik pedig így oktatta ki: „Hány dühös matematikus kell ahhoz, hogy meggondolja magát?” A vita odáig fajult, hogy 1991 júliusában már a The New York Times címlapján tárgyalták a problémát, ahol maga az eredeti tévéműsor névadója, Monty Hall is megszólalt.

Még mindig nem tiszta? Akkor jöjjön a százajtós verzió. Választasz egyet. Egy a százhoz az esélyed, hogy eltaláltad. A műsorvezető ezután kinyit 98 másik ajtót, amelyek mögött mind kecske van. Marad az ajtód, és egyetlen másik zárt ajtó. Átváltasz? Naná, hogy átváltasz. Az az egyetlen ajtó magába sűrítette a 99/100-as esélyt, hogy rosszat választottál. Ugyanez a logika érvényes három ajtónál is, csak ott nem ennyire drámai a különbség.

Persze a matek csak akkor működik, ha a játékszabályok kőbe vannak vésve: a műsorvezető mindig tudja, hol az autó, mindig egy általad nem választott kecskés fülke ajtaját nyitja ki, és mindig felajánlja a váltás lehetőségét.

Via Britannica