Kadmium, nikkel, ólom: veszélyes fémek lehetnek a rúzsodban, itt a lista
A rúzs, az örök női fegyver, a magabiztosság és a csábítás szimbóluma.
Időről időre felbukkan a pánik, hogy a kozmetikai ipar titokban nehézfémekkel eteti a gyanútlan vásárlókat. A helyzet viszont, mint általában, sokkal bonyolultabb, mint elsőre látszik.
Az alapállítás, miszerint a rúzsok tele vannak nehézfémekkel, egy jó évtizede kering a köztudatban, és egy 2013-as, nagy port kavart amerikai kutatásra vezethető vissza. Akkor a Kaliforniai Egyetem, Berkeley kutatói 32, a boltokban bárki által megvásárolható rúzst és szájfényt vizsgáltak meg.
A tanulmányuk, amely az Environmental Health Perspectives tudományos folyóiratban jelent meg, nem állt meg a puszta kimutatásnál. Kiszámolták, hogy egy átlagos felhasználó naponta körülbelül 24 milligramm rúzst nyel le, míg egy „intenzív” használó akár 87 milligrammot is. Ebből kiindulva pedig arra jutottak, hogy bizonyos termékek esetében az intenzív használat már olyan alumínium-, kadmium- és mangánterhelést jelenthet, ami túllépi a közegészségügyi ajánlásokat.
– foglalta össze a lényeget S. Katharine Hammond, a kutatás egyik vezetője. A tanulmány első szerzője pedig egyenesen felszólította a hatóságokat: „Úgy gondolom, hogy az FDA‑nak foglalkoznia kell ezzel” – mondta a Berkeley News portálnak.
És az amerikai Élelmiszer- és Gyógyszerügyi Hivatal (FDA) foglalkozott is vele. Két nagyobb, piaci felmérést is végeztek, ahol hét különböző fémet kerestek a kozmetikumokban. Az eredmény? A vizsgált termékekben talált arzén, kadmium, króm, kobalt, ólom, higany és nikkel mennyisége „többnyire nagyon kicsi volt”, és a hivatal szerint jelenleg nincs arra utaló információ, hogy ezek a szintek egészségügyi kockázatot jelentenének. Az ólomra például konkrét ajánlást is kiadtak: a rúzsokban és más külsőleg alkalmazott kozmetikumokban 10 ppm (milliomodrész) a felső határ, ami szennyeződésként még elfogadható.
Persze a valóság itt is árnyaltabb: a bányászott pigmentek és ásványi színezékek természetes módon tartalmazhatnak nyomokban nehézfémeket. Ezek a technológiailag elkerülhetetlen szennyeződések csak akkor kerülhetnek egy termékbe, ha a mennyiségük annyira alacsony, hogy az már nem jelent kockázatot az egészségre. A jogi keret tehát egyértelmű: szándékosan nem lehet kadmiumot tenni a rúzsba, a véletlenül odakerülő nyomnyi mennyiség pedig nem lehet veszélyes.
A gyakorlatot a fogyasztóvédelmi tesztek mutatják meg a legjobban. A Hongkongi Fogyasztóvédelmi Tanács idén januárban 30 rúzst és színezett ajakápolót vizsgált be, az olcsó, 2500 forint körüli daraboktól a közel 20 ezer forintos luxustermékekig.
A szervezet ezért fel is szólította a gyártókat, hogy a nyersanyagok kiválasztásánál jobban figyeljenek. „A Tanács a gyártókat arra kéri, hogy a nyersanyag‑választásban csökkentsék az allergén nehézfémek és illatanyagok jelenlétét a lehetséges minimumra” – áll a szervezet közleményében.
A kép tehát rendkívül vegyes. Míg a nagy, szabályozott piacokon (EU, USA) a hatóságok és a nagy gyártók jellemzően kordában tartják a nehézfém-szennyeződéseket, a világ más részein vagy a megbízhatatlan, online forrásokból származó termékeknél már más lehet a helyzet. A tanulság az, hogy a „rúzsokban kadmium van” típusú általánosítások félrevezetők. A kérdés mindig a mennyiség, a minőségellenőrzés, a szabályozás és a vásárlás helye. A megbízható forrásból származó termékek esetében a kockázat elhanyagolható, de az ismeretlen eredetű, gyanúsan olcsó hamisítványoknál már korántsem lehetünk ennyire nyugodtak.