Vilmos herceg bérlője vagyok - nem hittem a szememnek: így néz ki a szerződés, ha a brit királyfi a tulaj
Kezdjük a legizgalmasabb résszel. A házam bérleti szerződésében ez szerepel: az ön landlordjának neve His Royal Highness The Prince William Arthur Philip Louis Prince of Wales, Duke of Cornwall, Rothesay and Cambridge, Earl of Carrick and Strathearn, Baron of Renfrew, Baron Carrickfergus, Lord of the Isles, Prince and Great Steward of Scotland.
Azaz Ő királyi fensége Vilmos Artúr Fülöp Lajos herceg, walesi herceg, Cornwall, Rothesay és Cambridge hercege, Carrick és Strathearn grófja, Carrickfergus és Renfrew bárója, Isles ura, Skócia hercege és Great Stewardja.
Igen, ő Vilmos herceg, a brit trónörökös.
Hogy kerültem ebbe a házba? Milyen az élet a királyi család birtokán? Egy olyan 200 éves farmházban, aminek nem címe, hanem neve van? Elmesélem.
A szerződés és a marketplace
Az utolsó pillanatig nem hittem el, hogy a miénk lesz a ház. Van az a helyzet, amikor már annyira belefáradsz valamibe, hogy elfelejtesz örülni a jó hírnek is. Viszont ennek megvan az az előnye, hogy utána aztán folyamatosan örülsz. Mindennek. Minden pillanatban.
Igazán akkor fogtam fel, hogy tényleg igaz, és Vilmos herceg háza a mi otthonunk lesz, amikor
ott, ahol a tulajdonos nevének kell állnia. Nem emailben küldtek át két oldalt, nem egy géppapírra nyomták és adták a kezünkbe - ami megjárja a trónörökös hivatalát, annak úgy is kell kinézni, mint ami ott járt. Drága papír, elegáns dizájn, alapos leírás:
Az a gondolat, hogy a herceg saját maga hagyta jóvá, hogy Molli kutyusom (név szerint is megemlítve a szerződésben) velem éljen a házban, kifejezetten megnevettetett. Szinte láttam magam előtt, ahogy Katalinnal egy este megbeszélik: Figyu, lenne itt egy bérlő, van neki egy Molli nevű kutyája, megengedjük, hogy bevigye a házba? Hát - fordult képzeletemben Vilmoshoz Katalin -, egyetlen kutya, ha jól nevelt, nem okozhat akkora kárt, és mi is mennyire szeretjük a sajátunkat, aki Lajoska ágyában alszik. A nagyid meg egyenesen bolondult a kutyákért… Rendben, akkor aláírom a szerződésüket, de lovat nem tarthatnak! - adta meg magát Vilmos.
Hogy mire tért még ki a szerződés? Mindenre.
Sőt, mellékletek is érkeztek, azok is huszonoldalakkal, bennük a ház különböző felméréseinek az eredményei szerepeltek, hivatalos, céges aláírásokkal. Még arra is kitértek, hogy a farmon a felmérések szerint korábban hol találtak azbesztet és azzal mi történt. Eléggé megnyugtató volt olvasni.
A farmház az átadáskor egészen üres volt. Úgy értem, hogy teljesen, leszámítva a konyhát, ahol volt szekrény meg fiókok, de ahogy írtam, nem volt se tűzhely, se hűtő, se mosógép, egyáltalán nem volt semmi.
Azt nem mondom, hogy eredetileg sem voltak, mert láttam már néhány György-korabeli házat belülről, és bizony de. Csakhogy ezt a miénket néhányszor már átépítették, és valahogy mindig egyre kevesebb dolog maradt benne.
a többi szobában szépen lefejtették a falról, a belső spalettákkal együtt. Gondolom, egyszerűbb volt, mint felújítani, vagy kicserélni az elkorhadt részeket.
Hasonlóan jártak a kandallók is. Eredetileg minden szobában volt egy-egy, de a központi fűtés beszerelését követően egyszerűen legipszkartonozták őket (a beugrók árulkodnak a helyükről), csak a nappaliban hagyták meg, bár nem a régi, embermagas, besétálható méretben, de betettek egy cuki öntöttvas kályhát. Na nem nagyon nagyot, ha a fahasáb 25 centinél szélesebb, azt már nem rakod bele sehogysem.
Azóta voltam a két szomszéd bérlő házában is, ők ebből a szempontból szerencsésebbek, ugyan bejátszották hozzájuk is a vaskályhát, de
A bejegyzés megtekintése az Instagramon
Hosszúhétvége után, egy kedd délelőtt vehettük át a kulcsokat. Előzőleg eléggé el voltam keseredve, hogy az első napokban még aludnunk is a földön kell majd - azzal vigasztaltam magam, hogy legalább süppedős padlószőnyeg fedi a padlót, sem fázni nem fogunk, sem nyomni nem nyom majd annyira.
pont a kritikus hétvégén volt hatalmas leárazás a helyi bútorbolt online részlegén. 20 százalék mindenből! Az egész hétvégét azzal töltöttük, hogy megpróbáltuk magunknak összerakni a legolcsóbb, de a lehetőségekhez képest legkényelmesebb ágyat.
Én egy fekete vaságyat választottam, mert előzőleg ehhez hasonlóakban aludtunk, amikor a hercegség más, többszáz éves kis házaiban nyaraltunk. Mondjuk azok az ágyak legalább 100 évesek voltak :) A házhozszállítás is ingyen volt, és keddre kértük.
A lányom talált az egyik használt cuccokat kínáló csoportban egy csodás étkezőasztalt negyed áron. Lecsaptunk rá.
Nemsokára feltett valaki egy eladó mosógépet. Ráírtunk, adja, mondta, de csak pénteken, mert még használja. Ha használja, az jó hír, akkor üzemképes. Semmi gond, péntekig megleszünk mosás nélkül! Két órával később ugyanő meghirdetett egy hűtőt is. Hűtő 60 fontért? Már repült is az email. Hát, kicsit bizalmatlan lett, hogyhogy nekünk minden kell, de aztán az előleg átutalása után megnyugodott. Csakhogy a hűtő is csak pénteken érkezik majd. Ezen kicsit elgondolkoztunk. Végül is három és fél nap hűtő nélkül még kibírható. A vaj nem romlik meg a kilencven centis kőfalak mögött, a tojás sem, tejet meg majd nem iszunk, a mélyhűtött borsónkat pedig otthagyjuk a másik lakásban. Majd örül neki, aki utánunk jön. Ha a többi ételt mindig frissen vesszük, simán megleszünk.
Ez a használtcikk piac itt nagyon komoly dolog. Konkrétan bármit kifoghatsz a helyi lakosok zárt csoportjában, még nem is kell a marketplace-re menned.
Persze eladó a ballagási öltöny is épp úgy, mint a megunt szörfdeszka, csak résen kell lenni, mert a legjobbakat nagyon hamar el is viszik az ember orra elől.
Mindenesetre a költözés napjának estéjén már nem voltam teljesen kétségbeesve. Alakul ez, mint púpos gyerek a prés alatt. Igaz, hogy ez a mondás már nem állná ki a modern idők próbáját, de ez jutott eszembe, tisztelegve az ősök előtt, akiktől évtizedekkel ezelőtt hallottam. Ezt a házat ők is nagyon szeretnék, ebben biztos voltam.
@ourcornishfarmhouse The details of our garden #fyp #cornwall #garden #cottagecore #aesthetic #summer #xyzbca #foryou #viral ♬ som original - gii
Ahhoz képest, hogy nyolc hónapot húztam le egy teljesen berendezett házban, amiben minden volt, ezért nem kellett venni még egy kanalat sem, a pakoláskor kiderült, hogy meglepően sok cucc gyűlt össze végül. Nem fért be a bőröndbe, főleg a konyhai dolgok: egy teljes sorozat fűszer, tortaformák, kézi robotgép, kávéfőző, olajak, lekvárok, cuki poharak, kedves bögrék, formás teáskanna, a karácsonyi bejgli sütéséhez vásárolt sodrófa, és még rengeteg minden várt becsomagolásra, nem is vettem észre, hogy ennyi dolgot összehordtam már. Persze amikor bevittük Vilmos herceg házába, szinte elveszett benne mindez.
Most egyelőre ennyi volt a bútorozás. Vízforralót, kenyérpirítót és mikrót vettünk, tehát a konyha üzemelni fog addig is, amíg a bele való nagygépek felszabadulnak és ideérnek.
A délután és az este az ágyak összeszerelésével telt. Még jó, hogy a nap csak fél tízkor ment le, így nem tűnt olyan későnek, amikor végeztünk. Épp csak besötétedett. Estére eléggé fáradtan, de nagyon elégedetten számoltuk meg a sarkokat a hálószobában, hogy amit álmodunk, az valóra váljon. De tökre nem emlékszem, mit álmodtam. Lehet, már valóra is vált?
Folytatás jövő vasárnap, amikor Viktória királynő lábnyomába lépünk.
