INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„A vásárlóim között van Paris Hilton, Kylie Jenner, Katy Perry, Beyonce, Jared Leto és Zendaya” - Egy magyar kesztyűs világraszóló sikere

A hollywoodi színészek kedvenc tervezője egy újpesti családból származik, és bár sosem gondolta volna, végül Kaliforniában találta meg közönségét. A tervező személyesen mesélt legizgalmasabb munkáiról.

Megosztom
Link másolása

Gáspár Dorottya, vagy ahogy a világsztárok ismerik, Dorothy Gáspár  1985-ben, 21 évesen költözött Budapestről az Egyesült Államok nyugati partjára, hogy szerencsét próbáljon. Ma főként filmes produkciókhoz készít egyedi kesztyűket és jelmezeket. Kis túlzással azt is mondhatjuk, hogy a világ leghíresebb emberi egymásnak adják a kilincset Dorottya Los angelesi műhelyében.

- Mindig is tudta, hogy kesztyűtervezéssel akar foglalkozni?

- A családom kesztyűüzemet működtetett Budapesten, tizenegy testvéremmel sokat segítettünk szüleinknek a munkában, elkerülhetetlen volt, hogy kitanuljam a mesterséget. Majd, amikor Amerikába költöztem és munkát kerestem, praktikus okokból egy kesztyűkészítő céghez mentem dolgozni. Tehát nem a pályaválasztás volt izgalmas az életemnek ebben a szakaszában, hanem a tény, hogy az amerikai cég már akkor több, mint ötven éve tervezett kesztyűket és jelmezeket a hollywoodi filmekhez.

Dorothy Gáspár a saját tervezésű kesztyűjében

- Ennek közel negyven éve. Mikor vette át a műhely vezetését?

- Néhány évvel azután, hogy felvettek dolgozni. Ez a cég számára nehéz időszak volt, a műhelyben már csak kesztyű és jelmez átalakítással foglalkoztak, nem készítettek új termékeket, és nem építettek új kapcsolatokat a filmes megbízókkal.

Amikor akad egy különlegesebb munka, azt rögtön elvállaltam,

ritka, egyedi darabokat kezdtem készíteni a jobb időket is megélt műhelyben. De egyre nyilvánvalóbb lett, hogy a vezetők kiöregedtek, és már nem akarták tovább vinni a vállalkozást, ezért egy napon megkérdeztem, hogy miért ne vihetném tovább én a céget?

- Vagyis élt a lehetőséggel.

- Azért nem volt ez olyan egyszerű folyamat. Fiatal voltam és idegen, a vezetők nehezen bíztak meg bennem, a helyzetemet pedig tovább rontotta, hogy korábban nem terveztem jelmezeket, ezért a kesztyűkészítés mellett még nagyon sokat kellett tanulnom. Rengeteget dolgoztam, hogy bebizonyítsam, igenis képes vagyok a műhely vezetésére, amikor pedig akadályba ütköztem, azonnal megoldást kerestem rá. Végül megkaptam a céget, és ezzel elszántan folytattam a filmes együttműködéseket.

- Milyen érzés volt, amikor először meglátta a mozivásznon a saját tervezésű kesztyűjét?

- Felemelő! Sosem fogom elfelejteni, ahogy ott ültem a moziteremben, és néztem a Titanic című filmet, amelyben egy ponton a szereplő (Kate Winslet) megállt a lépcsőn, és ott volt rajta az én kesztyűm. Ez egy emlékezetes pillanat volt számomra. Azóta számos ilyen élményben volt részem, és minden alkalommal nagy büszkeséggel töltött el, amikor megláttam a munkámat a mozivásznon.

- Találkozik a kesztyűit viselő hírességekkel?

- Változó. A munka mindig egy felkéréssel kezdődik, első lépésben megkeresnek a produkció jelmeztervezői a kész tervekkel, ezek többnyire kézzel rajzoltak. Majd végigmegyünk az egyes karaktereken, részletes információkat kapok arról, hogy milyen tulajdonságok jellemzik az egyes figurákat, amelyeket a színészek játszanak. Ezt követően elkezdem belehelyezni magam a karakterek helyzetébe,

hónapokon keresztül csak erre koncentrálok,

majd elkészítem a kesztyűket. Hasonló a helyzet a nagy koncertek előtt, amikor szintén hosszan dolgozom egy kesztyűn. Van, amikor a kivitelezés előtt eljönnek hozzám a sztárok, máskor én megyek el hozzájuk, megint máskor csak méreteket kapok tőlük. Egyénenként különbözik, hogy ki akar találkozni velem, a kesztyűtervezővel és ki az, akinek arra sincs ideje, hogy személyesen méretet vegyek tőle.

Usher, ahogy Dotothy Gáspár kesztyűt visel egyik nagy koncertjén

 

- Kik a megrendelői?

- Elsőként Julie Andrews-t szeretném megemlíteni, akit a Mary Poppinsból ismerhetünk. Nagy rajongója vagyok Julie-nak, ezért hatalmas megtiszteltetésnek éreztem, amikor egy napon bejelentkezett hozzám azzal a kéréssel, hogy szeretne magának kesztyűt csináltatni. De Lady Gagát is az elsők között kell említenem, ugyanis túlzás nélkül állíthatom, hogy

Gagának rengeteg kesztyűje van tőlem, akárcsak Madonnának.

Szeretik viselni a kesztyűeimet a koncerteken, a nyilvános eseményeken, forgatásokon, vagy csak úgy a mindennapokban. Illetve a vásárlóim között van Paris Hilton, Kim Kardashian, Kylie Jenner, Kendall Jenner, Rhianne, Katy Perry, Beyonce, Usher, Jared Leto és Zendaya. Ez csak az elmúlt pár hónap listája.

- Jelenleg kinek készít kesztyűt?

- Egyenlőre csak annyit mondhatok el, hogy három filmbe is tervezek kesztyűket az interjú napján, az egyik egy western, a másik horror, míg a harmadik fantasy. A legtöbb esetben titoktartási kötelezettség miatt semmit nem beszélhetek a készülő filmekről, de mindig elmondom, hogy a munkám hamarosan látható lesz a mozikban.

- Mit gondol, minek köszönheti ezt a sikert?

- Egyrészt minden területét ismerem a szakmának, hiszen már gyermekként megtanultam, hogyan kell elkészíteni egy kesztyűt, milyen folyamatokból áll a munka, és mi kell a legjobb minőség érdekében. Ezen kívül

nagyon aprólékosan dolgozom,

részletesebben, mint más manufaktúrák, és végül: különleges darabokat készítek. Minden megrendelőm számára garantálom, hogy nem fognak látni még egy ugyanolyan kesztyűt, amit elvittek tőlem – legyen szó mindennapi emberekről vagy világsztárokról.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása