A nő, akire te is büszke lehetsz
Lánynak születtem, nőket figyeltem, hallgattam. Példákat kerestem, mintákat kaptam.
Számomra az első nő, akire igazán felnéztem és őszintén kerestem minden rezzenésében a választ, hogyan csinálja, hogyan terem benne ennyi erő, bölcsesség, kitartás és akarat, az a nagymamám.
Takarmányboltot vezet, amiben egyszerre eladó, ha kellett férfiakat megszégyenítően rakta a 10-20 kilós zsákokat és kezelte a vállalkozói léttel járó szerepeket. Közben pedig malacokat, tyúkokat, kacsákat, libákat nevelt és ez már önmagában is elég lenne, de ő mindemellett fáradhatatlanul óvó szülő és gondos nagymama is, aki mindig mindent megold és mindenre figyel.
Egy dologra viszont ő sem volt soha képes.
Hogy időt adjon magának a pihenésre, a töltődésre. Hogy néha teret adjon a saját vágyainak. Hogy megvalósítsa saját magát ebben az egyetlen életében. Hogy lássa és értékelje saját magát, hogy néha megengedje magának, hogy végre róla szóljon valami.
Ekkor döntöttem el, hogy ebben nem szeretném a példáját követni. Sőt, szeretném neki megmutatni és megadni, amit ő magának nem volt képes.
Én így nőttem fel, és végeredményben nem tudom, ki ő igazán, a hétköznapi szerepein túl. Nem tudom, ki az igazi nő, aki megéli a pillanatot, aki ragyog, befogadja, és nem csak kiszolgálja az ünnepeket!
Azóta sokat kérdezem a vágyairól, amikről félve beszél, és tudom, hogy bűntudatot érez, amiért egy perce is "magára gondol” és nem a családjáról.
Éppen ezért, szeretném, ha tudnád:
Példát mutatsz ezzel számára, hogy mersz önmagad lenni. Hogy van, ami igazán, szívből érdekel. Hogy nem bűn valamit magadért, a saját örömedért tenni. Hogy megismerni és szeretni önmagad egy igazán fontos dolog.
Mert akkor fogja a gyermeked is így megélni az életét.
