7 csodálatos magyar vers a karácsonyról halhatatlan költőinktől
Az adventi időszak utolsó, legintenzívebb szakaszában járunk, amikor az ünnepi készülődés külső díszletei és a belső várakozás feszültsége egyszerre van jelen a mindennapokban.
Ezek a művek a falusi mise kollektív élményétől a polgári otthon intimitásán át egészen a lélekben lejátszódó csendes fordulatig rajzolják meg az ünnep ívét.
Ady Endre, Kosztolányi Dezső, Dsida Jenő, Weöres Sándor, Szilágyi Domokos, Nemes Nagy Ágnes és Hevesi M. Angelika költeményei méltó módon idézik az ünnepet.
Ady Endre Karácsony (Harang csendül) című verse már az 1899-ben Debrecenben megjelent, Versek című kötetében is helyet kapott, ami jelzi, hogy a téma a költői pálya legkorábbi szakaszától foglalkoztatta a szerzőt. A három részből álló kompozíció egy sajátos utat jár be: a falusi templom harangzúgásától és a gyermekkori áhítattól indulva a nagyvárosi elidegenedésen keresztül jut el egy egyetemes érvényű szeretet-programig. Ady számára a karácsony nem csupán liturgikus esemény volt, hanem mélyen személyes élmény is. „Mikor levelem olvassa, lenn szárnyalnak már az angyalkák…” – írta egy 1899-es levelében.
Harang csendül,
Ének zendül,
Messze zsong a hálaének
Az én kedves kis falumban
Karácsonykor
Magába száll minden lélek.
Minden ember
Szeretettel
Borul földre imádkozni,
Az én kedves kis falumban
A Messiás
Boldogságot szokott hozni.
A templomba
Hosszú sorba'
Indulnak el ifjak, vének,
Az én kedves kis falumban
Hálát adnak
A magasság Istenének.
Mintha itt lenn
A nagy Isten
Szent kegyelme súgna, szállna,
Az én kedves kis falumban
Minden szívben
Csak szeretet lakik máma.
II.
Bántja lelkem a nagy város
Durva zaja,
De jó volna ünnepelni
Odahaza.
De jó volna tiszta szívből
– Úgy mint régen –
Fohászkodni,
De jó volna megnyugodni.
De jó volna, mindent,
Elfeledni,
De jó volna játszadozó
Gyermek lenni.
Igaz hittel, gyermek szívvel
A világgal
Kibékülni,
Szeretetben üdvözülni.
III.
Ha ez a szép rege
Igaz hitté válna,
Óh, de nagy boldogság
Szállna a világra.
Ez a gyarló ember
Ember lenne újra,
Talizmánja lenne
A szomorú útra.
Golgota nem volna
Ez a földi élet,
Egy erő hatná át
A nagy mindenséget.
Nem volna más vallás,
Nem volna csak ennyi:
Imádni az Istent
És egymást szeretni…
Karácsonyi rege
Ha valóra válna,
Igazi boldogság
Szállna a világra.
Míg Ady a közösségből indult, Kosztolányi Dezső a Karácsony című versében a polgári otthon zárt, védett világára fókuszált. A mű a Fasti című ciklus nyitódarabja, amely az antik római naptárra és Ovidius azonos című művére utalva a három nagy ünnepet – Karácsonyt, Húsvétot és Pünkösdöt – dolgozza fel. A versben feszülő ellentét a kinti világ könyörtelen hidege és a benti szoba melege között húzódik. A „kék jégkörmökkel” kaparászó tél képe és a lámpafényes szoba biztonsága a Kosztolányi-életmű egyik legfontosabb motívumát, az otthonosság és a közösség megtartó erejét jeleníti meg.
Ezüst esőbe száll le a karácsony,
a kályha zúg, a hóesés sürű;
a lámpafény aranylik a kalácson,
a kocka pörg, gőzöl a tejsürű.
Kik messze voltak, most mind összejönnek
a percet édes szóval ütni el,
amíg a tél a megfagyott mezőket
karcolja éles, kék jégkörmivel.
Fenyőszagú a lég és a sarokba
ezüst tükörből bókol a rakott fa,
a jó barát boros korsóihoz von.
És zsong az ének áhitatba zöngve...
Csak a havas pusztán, a néma csöndbe
sír föl az égbe egy-egy kósza mozdony.
A gyermeki perspektíva tiszta örömét Dsida Jenő Itt van a szép karácsony című, 1929-re datált verse hozza be a válogatásba. A költemény a házi ünnep klasszikus ikonográfiáját vonultatja fel: a csilingelő harangszót, a pásztorjátékot, a kalácsot és a kályha melegét. Dsida verse mentes a bonyolult filozófiai áthallásoktól; ereje éppen az egyszerűségben és a közvetlenségben rejlik, amellyel a kis Jézus születésének örömhírét és a családi együttlét meghittségét ábrázolja.
Élünk dión, friss kalácson:
mennyi fínom csemege!
Kicsi szíved remeg-e?
csillog-villog: csupa drága,
szép mennyei üzenet:
Kis Jézuska született.
kályha mellett körben ülnek,
aranymese, áhitat
minden szívet átitat.
és kántálva ráköszönnek
a családra. Fura nép,
de énekük csudaszép.
a szemeken, a harangjáték
szól, éjféli üzenet:
Kis Jézuska született!
Az ünnep külsőségeitől a belső lényeg felé fordulva Weöres Sándor Üdvösség című verse a szeretetet mint az egyetlen lehetséges létértelmet állítja középpontba. A mű szakrális jellegét mutatja, hogy a Magyar Kurír szerkesztőségi bevezetőjében úgy fogalmaztak: „Weöres Sándor 'szeretethimnuszát' olvassuk ezúttal”. A vers nem a karácsonyi történetet meséli el újra, hanem annak esszenciáját ragadja meg: azt az állapotot, amikor a szeretet nem csupán érzelem, hanem a világot rendező erő.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem,
amikor szeretni tudtam,
és szeretnek-e, nem kérdeztem.
Csak ennyi történt teljes életemben,
egyébkor szakadékba buktam.
Csak azért
az egyetlen napért
érdemes volt megszületnem.
Hasonló gondolati ívet jár be Szilágyi Domokos Karácsony című verse is, amely talán a legtöbbet idézett sorokat adta a magyar adventi irodalomnak. A költő radikális egyszerűséggel jelenti ki, hogy az ünnep nem a tárgyakban, hanem az emberi belsőben dől el. „...ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony” – olvasható a vers zárlatában. Ez a gondolat az évtizedek során szállóigévé vált, és az ünnep eredeti, spirituális tartalmára irányítja a figyelmet.
A puha hóban, csillagokban,
az ünnepi foszlós kalácson
láthatatlanul ott a jel,
hogy itt van újra karácsony.
Mint szomjazónak a pohár víz,
úgy kell mindig e kis melegség,
hisz arra született az ember,
hogy szeressen és szeressék.
S hogy ne a hóban, csillagokban,
ne ünnepi foszlós kalácson,
ne díszített fákon, hanem
a szívekben legyen karácsony.
A modern, tárgyias líra hűvösebb, mégis mélyen átélt hangját Nemes Nagy Ágnes Karácsony című verse képviseli. A mű a „szürke ég” és a téli táj leírásából indul, hogy aztán a „karácsony” szó váratlan megjelenésével egy transzcendens fordulatot hozzon. A költemény elevenen él a kortárs művészetben is, ahogy azt Tímár Sára énekesnő esete is mutatja, aki megzenésítette a művet. „Ez a vers gyönyörűen érzékelteti azt az állapotot, amiben sokan érezhetjük magunkat” – nyilatkozta Tímár.
Fehér föld, szürke ég, a láthatáron
narancsszín fények égtek hűvösen.
Pár varjú szállt fejem felett kerengve
s el nem repültek volna űzve sem.
Csak álltam szürkén, szürke ég alatt.
– S egyszerre, mint gyors, villanó varázs
egy kicsi szó hullott elém: karácsony,
mint koldus kézbe illatos kalács.
Csodáltam. És a számon hála buggyant,
nem láttam többet kósza varjakat:
olyan szelíd volt, mint a gyermek álma,
s olyan meleg volt, mint a nyári nap.
A magyar karácsonyi költészet nemzetközi távlatait Hevesi M. Angelika Óda a Jászolhoz című alkotása nyitja meg. A költemény ihletője egy konkrét tárgyi emlék: a római Santa Maria Maggiore bazilikában őrzött jászol-ereklye, a Sacra Culla. A hagyomány szerint itt őrzik Jézus bölcsőjének darabjait, ami miatt a templomot „nyugati Betlehemnek” is nevezik. Hevesi M. Angelika verse ezt a tárgyi kultuszt emeli be a magyar lírába, összekötve a hazai olvasót az európai kereszténység egyik legősibb hagyományával.
Parányi jászol! Három régi deszka!
Téged nem alkotott művész keze,
Sem újvilági fényes sáraranytól
Nem fénylesz, mint dómod tetőzete,
Mégis nagyobb vagy minden alkotásnál,
Mi lángelméknek agyába terem…
Idők teljének szent diadalíve,
Belőled lépett ki a történelem.
Te új időknek termő mustármagja,
Az örök Róma titkos gyökere!
Te első oltár! Belőled sugárzott
Szent áldozatunk ezer tűzhelye.
Isten szerelme első szent tanúja,
Az újszövetség pecsétlevele,
Drága frigyszekrény, melyben virágzott
A dúsan termő Jessze gyökere.
A Szeplőtelen illetése rajtad,
Feléd sugárzott szűz tekintete,
S kopott deszkádat bíborral bevonta
Az anyaságnak boldog ihlete.
A Gyermeket, szerelme szép virágát
Te őrizted sok csendes éjjelen…
Az Istenember első könnye átjárt
S átjárt sok édes, égi érzelem.
Ó, mennyi szent titoknak vagy te őre,
Parányi jászol, három deszkaszál!
Mint méh a méztermő gazdag virágra,
Úgy lelkem hozzád gyakran visszaszáll.
Szívem titkának is Te vagy tanúja:
Újszövetségem gazdag élete
Belőled indult. Ôrizd szent csodáját
S légy boldogító emlékezete.