A TikTok új őrülete: Így lesz a görög joghurtból és egy csomag kekszből isteni tiramisu-szerű sütemény

A komfortkaják dualizmusát, a tejbegríz-tejberizs tengelyt egy régi-új versenyző támadja, ami annyira retró, és annyira menő, hogy meg kell ismerned.

A tejbetarhonya lényegében a kásaételek és a tészták szerelemgyereke: egy krémes, édes, tejes fogás, ami pont annyival izgalmasabb a simára főzött társainál, amennyivel a tarhonya szemei haraphatóbbak a gríznél.

Az elkészítéséhez nem kell gasztroforradalmat indítani: 250 gramm tarhonyát egy kanál vajon kicsit átforgatunk, felöntjük két deci vízzel és egy csipet sóval, majd ha a vizet magába szívta, fél liter tejjel, alacsony lángon krémesre főzzük.

A végén jöhet bele a cukor, a vanília, esetleg egy kis reszelt citromhéj, és a húszperces meló után mehet a tetejére a kakaópor, a fahéjas cukor, vagy az igazi aduász, a sűrű házi baracklekvár.

A kása a magyar népi konyha alapköve volt, amit a 17. század végéig a szegények és a gazdagok is ettek, csak a feltét volt más.

Nemcsak a mindennapok túlélőétele volt, hanem szimbolikus fogás is: ették szilveszterkor szerencsehozónak, lakodalmak végén pedig a „kitolókása” jelezte a buli végét.

Bár ma a legtöbben a lecsós vagy pörköltszaftos verzióra esküsznek, régen simán készítettek belőle édes fogásokat, és olyan különleges egytálételeket is, mint a kiskunsági hebedunda vagy a nyárlőrinci tutajos.

„A gasztronómia nálunk egy olyan terület, ahol mindenkinek igaza van, és csak neki van igaza” – mondta Cserna-Szabó András író a Nosaltynak, és ez a tarhonya édes-sós kettősségére különösen igaz.

Ételérzékenység esetén - laktóz, glutén, vagy fűszerek - érdemes körültekintőnek lenni. A klasszikus baracklekváros tálalásnál pedig számolni kell azzal, hogy a tavalyi szezon gyenge volt, így a bolti lekvárok minősége ingadozó lehet – a legjobb, ha van otthon egy üveg a nagymama-féle, sűrű, igazi gyümölcsből készült verzióból.

Aki eddig csak tervezgette, hogy megnézi magának Erdélyt, de valami mindig közbejött, annak most a lába elé hozzák a tutit. Március 27. és 29. között ugyanis a szentendrei Skanzenbe költözik a Taste of Transylvania fesztivál, ami Erdélyben 2022 óta nagyot megy, de Magyarországon most debütál. A dolog lényege, hogy

A helyszínválasztás nem véletlen, ahogy azt a fesztivál magyarországi házigazdája, dr. Cseri Miklós, a múzeum főigazgatója el is mondta: „A skanzen Erdély tájegységét a 2022-es nyitás óta több százezer ember látogatta már meg. Bár a borospataki helyszínt nehéz felülmúlni, úgy gondolom, a Pilis hegyvonulatai ugyancsak pompás hátteret adnak majd a fesztiválhoz – a Szabadtéri Néprajzi Múzeumnál alkalmasabb helyszínt tehát keresve sem találhatnánk. A programok sokszínűsége ugyancsak garancia arra, hogy ez a rendezvény a közösségek és a kultúrák igazi, élő találkozása legyen”.

A csavar az, hogy ugyanazokból az alapanyagokból kell főzniük, párhuzamosan, bemutatva, hogy a hagyományos és a modern gasztronómia mennyire másképp nyúl ugyanahhoz a répához vagy húshoz. A végeredményt pedig a nép, vagyis a fesztiválozó kóstolhatja meg. A felhozatal elég combos: ott lesz Rácz Jenő, Kaszás Kornél, Szabi, a pék, a romániai csúcsséf Alex Petricean és persze a fesztivál alapítója, Trucza Adorján is.

És ha már legendák: a sajtótájékoztatón megjelent a máréfalvi Ilonka Rozália, vagyis Róza mama is, akinek édes tejfölös lepényeit végre a magyarországi közönség is megkóstolhatja.

Aki pedig nemcsak enni jön, annak is lesz program: pénteken a 4S Street, szombaton a Bagossy Brothers Company, vasárnap pedig az Alma együttes ad koncertet. Emellett lesznek filmvetítések, például a Bölöniről szóló film, és könyvbemutatók is. A termelői vásár pedig gondoskodik róla, hogy a húsvéti sonka és tojás is bekerüljön a kosárba.

A fesztivál főszervezője, Trucza Adorján szerint ez csak a kezdet.

Az idei évben nagyszabású terveink vannak: a szentendrei esemény után a rendezvényt más nagyvárosokba, Kolozsvárra, Marosvásárhelyre és Bukarestbe is elvisszük. Közben természetesen már készülünk az elmaradhatatlan őszi borospataki fesztiválra is”. Szóval a terv az, hogy Erdély ízei és kultúrája nemcsak egy hétvégére költöznek a Pilis alá, hanem elindulnak egy komolyabb turnéra.

„The show must go on!” - énekeltük Nimivel a Queen ikonikus dalát, miközben élő online örömfőzésünkre készültünk. Ez a harmadik év, hogy így ünnepeljük a Veganuárt, a prove.hu-val együttműködésben. Idén viszont az örömünket és izgatottságunkat beárnyékolta egy tragédia: hat cicánk közül az egyik - Humusz, aki afféle önjelölt falkavezér, aki minden reggel a mellkasunkra telepedve ébreszt minket, és akinek olyan hatalmas az étvágya, hogy sosem elégszik meg a saját tányérjával -

Néhány nappal korábban elvittük állatorvoshoz, ahol vért vettek tőle, és gyógyszert is kapott, de ezen a ponton a közeli kisváros állatorvosa eszköztelen volt, és azt javasolta: vigyük fel Athénba a cicát, ahol kórházi felügyelet mellett infúziót is kaphat, illetve ultrahang vizsgálatot is végezhetnek rajta. Mindezt még inkább megnehezítette a tény, hogy öt nappal később már Costa Ricában kell lennünk - ahol egy vegán vakációra várunk tizenhat vendéget, akiket nem hagyhatunk cserben.

hogy a következő három nap során ott lehessünk Humusznak az állatkórházban. Mikor ezeket a sorokat írom, más a repülőn ülünk. Az ultrahang eredményre még várunk - emiatt Humusz előreláthatólag még három éjszakát a kórházban marad, de már eszik, iszik, sokkal jobban van, és - a ha minden jól megy - szomszédaink, Wendy és Ian pénteken mennek érte.

Kevés egyszerre szomorúbb, és reménytelibb hely van egy állatkórháznál - a délután 4-6-ig tartó látogatási időben megtelik a váróterem kisírt szemű gazdikkal, akik aggodalommal és bizalommal vegyes mosollyal köszönnek az állatorvosoknak. Csendben ülünk, majd egyszeriben megjelenik egy beteggondozó, kezében Humusszal - aki puha takaróba tekerve érkezik meg az ölünkbe.

És bár mindketten magunkba roskadtunk, most nekem jutott a szerep, hogy erős maradjak - azt hiszem, sosem láttam Nimit ennyit sírni, mint az elmúlt napokban. És ez jól van így - volt, hogy a kapcsolatunk során én tudtam csak 10%-on funkcionálni, és ő vette át a praktikus döntéseket, az életünk “karbantartását”, így természetes, hogy most én rakok bele 90%-ot, amíg megerősödik. Valójában nem a show-nak kell tovább mennie, hanem magának az életnek, az élőkért.

És ez az, amit a veganuári virtuális kulináris kalandunk során is elmondtam az online velünk főző nézőinknek: a mi személyes szomorúságunk szorosan kapcsolódott mindahoz, amiről ez a 31 napos kihívás szól:

És ha egy cicáért 10 000 nézőnk tette össze a kezeit élőben, majd további többtízezer néző csatlakozott hozzájuk a következő napok során, miért ne érdemelne kegyelmet minden állat?

Hálásak vagyunk mindenkinek, amiért idén rekord számú nézőt vonzott az élő örömfőzésünk, és amiért soha korábban nem látott számban iratkoztatok fel a kihívásra a www.veganuar.hu oldalon - ahol receptek és mintaétrendek mellett dietetika és egészségügyi tanácsadást, hasznos információkat, filmajánlókat, és mindenek felett egy támogató közösséget is kaptok. Humuszért, és minden állatért, aki nem olyan szerencsés mint ő - mert nincs senkije, aki meglátja benne az érző lényt.

És hogy mi volt a menün?

Ribollita - az olasz egytálétel, amely a toszkán konyha ételmentő finomsága,

és amelyet korábban a szintén Prove.hu-szervezte Vegan Summiton, Magyarország valaha volt legnagyobb vegán rendezvényén készítettünk el. Lényege, hogy szinte bármi kerülhet bele, amit ideje volna felhasználni. Tradicionális összetevői

a hagyma,

fokhagyma,

káposzta,

valamilyen gyökérzöldség,

sütőtök,

vagy cukkíni,

paprika és paradicsom - falatnyi darabokban -

valamilyen előfőzött hüvelyes,

száraz kenyér,

só, bors, olívaolaj, és balzsamecet.

Gyakran kerül bele még bor, és zöldfűszerek - oregánó, bazsalikom, vagy egy kis zsálya, kakukkfű, rozmaring.

Az elkészítés egyszerű: az olajon hagymát, fokhagymát pirítunk - mi szeretjük karamellizálni kicsit -, majd mehet rá a paprika, és ha lecsó-szerűre pirult, a falatnyi kockákra vágott krumpli, édesburgonya. Fedő alatt pároltuk egy kis borral (mi kombuchát használtunk - de akinek megvan Így is ehetünk című szakácskönyvünk, ezen a spontán döntésen nem lepődik meg) -, majd ugrott bele a sütőtök, és felöntjük annyi növényi tejjel, hogy majdnem ellepje.

Miután minden megpuhult, mehet a koktélparadicsom, és egy kis spenót, pár percre. A cafatkákra tépett kenyeret az utolsó egy percben forgatjuk bele.

És - ha már a kevésbé radícionális lépéseket említjük - mi hintettünk bele egy kis fahéjat, és köményt is, a tetejére pedig kókuszjoghurtot kanalaztunk. Egészen elképesztően finom lett - de nem sokat ettünk belőle, mert amint kész lett, indulnunk kellett Athénba.

A még meleg serpenyőt otthagytuk Michaynak - barátunknak, és hűséges cicaszitterünknek, aki beköltözött hozzánk gondoskodni a macskacsaládunkról, míg mi megtartjuk az elvonulásainkat. És ő lesz az, aki fogadja majd a hazatérő hőst, Humuszt. Neki vagyunk a leghálásabbak.

ahhoz, hogy az élet mehessen tovább, támogató rendszerre van szükségünk. Arra, hogy ott legyünk egymásnak - embernek, állatnak. Boldog Veganuárt mindenkinek!

Ott állsz a konyhapultnál, kezedben a kés, és épp azon agyalsz, hogy a pörköltbe vagy a szószba most a vörös- vagy a fehér hagyma a jobb-e. Vagyis dehogy agyalsz, csak leveszed a polcról, ami van, és kész. Pedig a nagy hagymakérdésben van egy pokoli fontos különbség, ami megváltoztathatja az egész fogást, és meglepő módon nem is annyira az íz, hanem a textúra az igazi vízválasztó.

A vöröshagyma jobban tartja a formáját főzés közben, kevésbé hajlamos szétesni. Bár idővel ez is megpuhul és édesedik, megőrzi azt a komplex, mély ízét, ami nem tűnik el teljesen a háttérben. Ezért tökéletes, ha sült hagymát, karamellizált hagymát, pörkölteket vagy olyan leveseket készítesz, ahol elvárod, hogy a hagyma ne csak egy távoli emlék legyen, hanem konkrétan ott legyen a tányéron. Nyersen viszont más a helyzet: a vöröshagyma íze szezonális.

Ezzel szemben a fehér hagyma a nagy beleolvadó, főleg ha sokáig kapja a hőt. Könnyebben szétfő és feloldódik, így ideális, ha az a cél, hogy szinte észrevétlenül építse fel az ízalapokat, például szószokban vagy alaplevekben.

Nyersen pedig megvan benne az az élénk, friss karcosság, ami miatt kiválóan működik mártogatósokban, salátákban vagy friss feltétként. Ráadásul az íze egész évben nagyjából ugyanolyan marad.

És ha ez nem lenne elég, a vöröshagyma a spájzban is jobban bírja. A Nemzeti Hagyma Szövetség szerint

A vöröshagyma egyébként is a népszerűbb, szóval jó eséllyel amúgy is vörös van otthon a kamrában.

A jó hír, hogy a legtöbb főtt ételben simán felcserélhetők. De ha nyersen használnád, és csak vörös van kéznél, szeletelés után elég hideg vízben átöblíteni, hogy megszelídítsd az ízét.

Ha azt, hogy selymesen beleolvadjon az ételbe, a fehér a nyerő. Szóval most már tudod: nem mindegy, melyik hagyma miatt sírsz a deszka fölött.

Via Tasting Table