INSPIRÁLÓ
A Rovatból

Kis lépték, nagy siker - csinálj te is közösségépítő minifesztivált, mutatjuk, hogyan fogj hozzá!

Nem kell hozzá sok, csak néhány szelíd őrült, sok jó ötlet és némi közösségi összefogás.

Megosztom
Link másolása

Volt már olyan, hogy egy nyári napon véletlenül belesétáltál egy élő mesekönyvbe? Az utca, amin haladtál, mintha csak a TeszVesz város egyik lapjáról lett volna mintázva, megtelt élettel, gyerekek bringáztak az autók helyén, öreg bácsik sakkoztak a baseball sapkás tinikkel, szinte látni lehetett a levegőben úszó frissen sült hús, zöldség és karamellizálódott cukor illatának kavalkádját. Ahogy mentél tovább, az egyik nyitott kapualjból élő zene szűrődött ki, a másikból időnként hangos gyereknevetés csapott fel, és te úgy érezted, itt mintha mindenki ismerne mindenkit és hamarosan te is mindenkit meg fogsz ismerni, mert már oda is hívtak az egyik padhoz?

Ha még nem volt ilyen élményed, akkor azt javasoljuk, vedd fel a bakancslistádra, és hogy biztosan ki tudd majd pipálni, kezd el kitalálni és megszervezni a saját kisközösségi fesztiválodat!

A mikéntek demonstrálásához most a budajenői Fő Utca Fesztivál lesz az állatorvosi fesztiválpóni: ezen keresztül szeretnénk kedvet csinálni és támpontokat adni minél több kisléptékű, közösségteremtő program létrehozásához!

Fő Utca Fesztivál

A budajenői Kisköz Egyesület elnöke, Szabó-Sipos Rebi azt szerette volna, ha a saját gyerekei számára nem csak a saját házuk, de az egész falu az otthonuk lehetne.

Ahol biztonságban érzik magukat, ahol minőségi programokat látogathatnak, ahol megtapasztalhatják a „valahova tartozni” érzését, élettel tölteni meg a település köztereit, kis léptékben valósítani meg a már említett Richard Scarry-világot.

Ennek megteremtéséhez hívta életre néhány hasonló gondolkodású, szintén kisgyerekes édesanyával a Kisköz Egyesületet.

Szerveznek termelői piacot szezonális kézműves programokkal, falutakarítással és méhlegelők kialakításával hívják fel a figyelmet a környezetvédelem lokális megoldásaira, Saint-Exupéry kis hercegeként tisztogatják a falu vulkánjait… és mindeközben társadalmi hidakat ácsolnak, amin átjárhat egymáshoz a lakosság minden tagja.

Egész évre kiterjedő kulturális tevékenységük tortáján a cseresznye a Fő Utca Fesztivál, ami 2024-ben immár harmadik alkalommal került megrendezésre.

Tiszta udvar, rendes emberek

Az alapötlet egyszerű volt: a falu régi, ma már csak névileg fő utcáját egy napra sétáló utcává tenni, és megmutatni, milyen sokféle érdekes és nyílt szívű ember lakik ott. Megkeresésükre az utcában lakó művészek, borászok, zenészek, fürjészettel foglalkozó családok megnyitották portáikat, és a falu más részein élő alkotók és szolgáltatók is meghívást kaptak, hogy látni- és fogyasztanivalóval töltsék meg az utca két oldalát, művészetükkel színesítsék a napot.

Az egyesületnek saját tőkéje nemigen volt, és mivel tagjai többnyire kisgyerekes édesanyák, idejük sem volt túlcizellálni vagy túlgondolni a nagy napot.

Azt viszont biztosan tudták, hogy szeretnék a régebb óta a faluban élőket összeboronálni az újonnal érkezettekkel, betemeti az őslakos-gyüttment árkot, kellemes keretet adni a találkozásoknak.

A tárgyi eszközök előteremtésében szerencsére segítségükre sietett a környék: szinte minden kérésükre találtak helyben, ingyen megoldást.

A program nem volt bonyolult: legyen enni-és innivaló, legyen mit nézni, hallgatni vagy alkotni, és egy napra senkinek se kelljen felhívnia a figyelmet a harmincas övezet táblára.

A végül fél Fő utcányira sikerült fesztiválon aztán a Babamama sátorban védőnői és gyerekneveléssel kapcsolatos előadásokat lehetett hallgatni, kipróbálni a helyi közösség által adományozott különféle hordozókat, vagy csak ücsörögve eszmecserélni, amíg a kicsik morzsolt kukoricát öntögetnek egyik edénykéből a másikba vagy kipróbálják a hatalmas ecetfára applikált ritmushangszereket.

Volt Rutkai Bori koncert, Csoda és Kósza előadás, szelíd motoros Picikli felvonulás, felléptek helyi népzenészek és a több jenői lakost is „tartalmazó” budakeszi fúvósok, valamint a szintén jenői kötődésű Blues Dosers és a The Pontiac zenekarok is.

Az árokpartokat megtöltötték különféle játékokkal: volt csocsó, önkiszolgáló kísérleti bábszínház, Harisnyás Pippi-lak kartondobozból, vizezős játékok, favonatos terepasztal. Az utcában lévő könyvtár épületének oldalában kavicsfestés, nemezelés zajlott, a helyi horgolóklub két tagja pedig kis kiállítással és sok szeretettel várta a tanulni vágyókat. Utóbbi olyan jól sikerült, hogy volt olyan kisfiú, aki az aznapi EB-meccsnézést is inkább kihagyta egy újabb karkötő elkészítése kedvéért, és kívülről, alkotás közben hallgatta, ahogy a könyvtár épületében a többiek együtt nézik a kivetítőn a közvetítést.

Az egyik család a saját udvarát idén is sportpályává alakította, az árokpartok egyikén egy nagy kosár kötélfonalból lehetett szövőkeretre vagy indiánsátorra tekerni az ihletet.

Az egyesület standjánál pedig bárki vehetett támogatói repoharat, vászontáskát, a kincskereső játék kitöltői pedig válogathattak az olyan lemosható tetoválások között, mint a „Jössz te még az én utcámba!” , „#közérdekesvagyok” vagy a sváb hagyományokra utaló „Jeine gut, alles gut”.

Ezekért a mondatokért csináljuk

A szervezők nagy örömére a másnap közzétett Kisközvélemény kutatás alapján a fesztivál elérte célját: közelebb hozta az egymás mellett élőket, felnyitotta a régi és új lakosok szemét a körülöttük lévő értékekre, és olyan üzenetekre ihlette a résztvevőket, amiből a szervezők később is erőt tudnak majd meríteni.

  • Ugyan Telkin lakunk, de lélekben budajenőinek érzem magam, a Fő utcai fesztivál után elkezdtünk azon gondolkodni, hogy eladjuk a házunkat és átköltözünk. Olyan lélekemelő egy ilyen közösséghez kapcsolódni. Köszönjük nektek, hogy ilyen csodahellyé varázsoltátok ezt a falut!
  • Nélkületek még mindig kívülállóként nézném a falu eseményeit, köszönöm, hogy úgy érzem van esélyem bevonódni
  • Hiánypótló, amit tesztek, brutálisan hálás vagyok érte!

    Örök élményeket szereztünk a kisfiammal. Ilyen mentalitással érdemes létezni, közösségben lenni.

  • Csodás volt, köszönjük a szervezést! És egy idézet az egyik gyerektől, aki mellettünk suhant el biciklivel: "olyan szabadnak érzem magam!"

Egy gyereknek, de talán egy felnőttnek is az ehhez hasonló, szabadságérzéssel töltött pillanatok úgy kellenek a mai világban, mint egy falat az Ormós Gabi által vezetett Jenői Pékség kenyeréből.

Aki a fentieket nem hiszi, járjon utána a jövő évi fesztiválon a dolgoknak, vagy köpjön a tenyerébe, és csinálja meg a maga élményosztó közösségi napját.

Utóbbihoz a Kisköz ad pár tanácsot:

Keress hozzád hasonló őrülteket!

  • Egyedül nem fog menni, de ha sikerül meggyőznöd 5 embert, az már elindít egyfajta piramis jellegű rendszerépítést, egy idő után pedig mindenre lesz egy ismerős, legyen az könyvelési, programozási vagy akár jogi kérdés.
  • Egyesületként jóval nagyobb mozgásteretek lesz, ezért, ha nincs már meglévő, érdemes gyorsan alapítani egyet!

Tervezz és szervezz helyben!

  • Határozd meg a fesztivál célját és közönségét és válassz egy megfelelő időpontot legalább fél évvel az esemény előtt!
  • Válassz egy központi helyet a környéken (nagyobb teret, parkot vagy az iskolaudvart), amit engedélykérés után ingyenesen vagy kedvező feltételekkel használhatsz! Legyenek fedett és szabadtéri részek is, hiszen az időjárást nem tudod befolyásolni.
  • Az első pillanattól kezdve dokumentálj mindent! Amit csak lehet, fixálj az érintettek számára bármikor elérhető dokumentumokba, táblázatokba, hogy könnyebben megtalálja minden szervező a szükséges infókat!
  • Ne akarj sokat! Mérd fel a célcsoportot, a lehetséges látogatók korösszetételét, és ennek megfelelően állítsd össze a programot! A legjobban akkor jársz, ha a kisgyerekesek igényeire építed az eseményt, hiszen velük érkezik a legtöbb résztvevő!
  • Ami nem megoldható helyi forrásból, és nem nélkülözhetetlen, azt engedd el!
  • Részesítsd előnyben a helyben működő szolgáltató cégeket (éttermek, zenekarok, művészek), ezzel egyszerre tudod igazán helyiérték-központúvá tenni az eseményt, valódi közösséget kovácsolni, és támogatni a saját környezetedet, miközben óvod a Földet - hiszen minél kevesebbet utazik egy termék vagy szolgáltatás, annál kisebb a karbonlábnyoma!
  • Toborozz önkénteseket a közösségből! Érdemes a helyi iskolából az IKSZ-eseket (iskolai közösségi szolgálat) is megkeresni!
  • Keresd meg a helyi civil szervezeteket, egyesületeket, templomokat, iskolákat és kérd a támogatásukat!

 Programok

  • Kérj fel helyi zenekarokat, énekeseket, tánc-vagy drámacsoportokat, hogy lépjenek fel. Ha mindenki csak a saját gyerekének, ismerősének az előadására megy el, máris megtelik a nézőtér!
  • Szervezz kézműves foglalkozásokat, ahol helyi művészek vagy lelkes amatőrök tanítanak különböző technikákat.
  • Készíts gyerekeknek szóló játékokat, vetélkedőket, arcfestést.
    Amit csak lehet, csinálj „önjáróra”: tegyél ki egy bábszínház paravánt, egy padot és egy kosár bábot az egyik árnyasabb helyre, és hagyd, hogy a szülők, nagytestvérek szórakoztassák a kicsiket!

    Egy lavór víz és egy horgászós játék is hatalmas élmény tud lenni a szokatlan környezetben, de kártyát, sakkot is érdemes kirakni, ami összehozza a különböző generációkat.

  • Rendezz sportversenyt, vagy tegyél ki egy területre többféle sporteszközt: tollast, frizbiket, labdákat. A helyi játszótéren rendezhetsz homokvárépítő versenyt, de ha egy kiszuperált gyerekmedencébe két zsák homokot töltesz, és fölé teszel egy napernyőt, percek alatt azt is be fogják lakni a kis érdeklődők.

Marketing és kommunikáció

  • Keresd meg a helyi újságokat, rádiót/TV-t, és kérd meg őket, hogy hirdessék az eseményt.
  • Nyomtass szórólapokat és plakátokat, és terjeszd őket a faluban, persze ahol kell, kérj engedélyt a kihelyezésre!
  • Hozz létre egy eseményt a közösségi médiában, és kérd meg a lakosokat, hogy osszák meg saját oldalukon és a helyi csoportokban is, hívják meg az eseményre a távolabb élő rokonokat, ismerősöket, hiszen nem csak a helyiek érezhetik jól magukat egy ilyen családias eseményen.

Logisztika és lebonyolítás

    • Időben mérd fel a szükséges eszközparkot- hány és milyen színpadra, sátorra, mosdóra, ülő-és evőfelületre lesz szükség? Csak annyi programot tervezz, amennyinek az előkészítéséhez (szállítás, kipakolás, takarítás, stb. ) lesz elég embered!
    • Ellenőrizd, hogy szükség van-e bármilyen engedélyre a rendezvényhez, és szerezd be őket időben.
Gondoskodj a biztonságról, esetleg kérd meg a helyi rendőrséget vagy polgárőrséget, hogy legyenek jelen, és ne feledkezz meg az orvosi szobáról, nagyobb létszám esetén mentőkocsiról sem! Utóbbiról itt tudsz tájékozódni.

 

  • Minél hamarabb derüljön ki minden feladatról, ki lesz a felelőse. Amire nincs ember két hónappal az esemény előtt, azt a biztonság kedvéért érdemes kiszervezni.

Utánkövetés és kiértékelés

  • Kérj visszajelzéseket a résztvevőktől az esemény után, hogy megtudd, mi tetszett nekik és min lehetne javítani. Ezt legkönnyebben egy online kérdőívvel teheted meg, de járj nyitott füllel az esemény alatt is, beszélgess a látogatókkal, kérd ki a véleményüket, és jegyzetelj!
  • Köszönd meg az önkéntesek, támogatók és résztvevők segítségét akár egy palack bor vagy szörp, akár egy kézműves apróság vagy csak egy szép kártya formájában!
  • Még frissiben írd fel magatoknak a tapasztalatokat, mit kellett volna máshogy, miből kellett volna több/kevesebb, mert ezek az infók nagyon hasznosak lesznek a következő fesztivál tervezésénél!

És ami a legfontosabb: mindig keresd a közös nevezőt!


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása