„Böci nélkül biztosan nem tértem volna vissza” – Drahota Andrea 20 év után újra színházban játszik!
Van az a szövetség, amit nem téphet meg sem a halál, sem az idő, sem a színházi elszerződések. Drahota Andrea és Esztergályos Cecília kapcsolata ilyen: lassan ötven éve kezdődött, túlélte az élet nagy veszteségeit, és most egy régi fogadalmat teljesítve, újra színpadra vitte őket. A Story Téli különszáma nyomán nemcsak egy közös előadás, hanem egy egész életnyi szövetség rajzolódik ki, amelynek minden pillanata egyszerre megható és abszurd – mint maga a színház.
Szövetség, amit a halál sem tudott elengedni
Drahota Andrea 2005-ben, férje, Kozák András halála után visszavonult a színpadtól. A gyász nemcsak magánéleti, hanem szakmai törés is volt számára: négy évtizeden át voltak elválaszthatatlan társak férjével az életben és a színpadon is.
Ami megmozdította, az egy régi ígéret volt.
Tizenhét év egy öltözőben
Andrea és Cili tizenhét évig osztoztak egy közös öltözőn. Ezalatt a terek nemcsak a smink és jelmezek, hanem egy sor történet és közös nevetés helyszínévé váltak.
„Miután én olykor kötöttem előadás előtt, néha mondogattam, egy sima, egy fordított” – mesélte Andrea, és ebből lett az egyik legsajátosabb színpadi emlékük is.
„Ezt Cili megjegyezte, és az egyik darab adott pontján leordította nekem váratlanul, miközben a színpad tetejéről lógott le csodamajomként. A közönség ebből mit sem hallott, mivel szólt a zene.
A közönség az eredeti tervekről mi sem tudva, tapssal jutalmazott minket.”
Ez az abszurd jelenet valahogy tökéletes összefoglalása a kapcsolatuknak: minden borul, de mégis minden a helyére kerül.
Rózsaszín szalag és jövőterv egy másik korból
A színésznők annak idején külön színházakba kerültek, de a kapcsolatuk nem fakult meg. Hetente kétszer telefonáltak, és amikor elváltak, egyfajta késői visszatérésről is megállapodtak.
A terv most, negyed évszázaddal később, végül valóra vált. A Krémes keringő című darabban ismét együtt játszanak – ha nem is rózsaszín szalaggal, de annál nagyobb szívvel.
Egy visszatérés, ami nélküle nem történt volna meg
„Én már jó ideje felhagytam a színészettel. Böci (így becézi Esztergályos Cecíliát) nélkül biztosan nem tértem volna vissza” – vallotta be Andrea. És ez nem csak nosztalgia: a próbafolyamat, a szövegtanulás újra megtöltötte élettel.
„Valahogy munka közben elfelejtjük a korunkat… Lélekben még mindig 23 évesek vagyunk” – tette hozzá Cecília.
A közönség pedig, mint régen a ketrecet és a csodamajmot, most is hálásan fogadja őket.
És még ott van Koncz Gábor is
A darabban feltűnik Koncz Gábor is, aki nemcsak színésztárs, de régóta családi barát is.
„Magánemberként is jó a kapcsolatunk Gabival, nem csak szakmailag.
– mesélte Andrea.
Nem túlzás azt mondani, hogy ez a darab több mint színház. Ez egy élő emlékmű, egy barátság, egy gyász, egy újrakezdés története – rózsaszín szalag nélkül, de annál több szívvel.
Via Story magazin Téli különszám
