INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Azért lettem vegán, mert nem szeretnék az állatok szenvedéséhez hozzájárulni”

Antal Évi, vagy ahogyan sokan ismerik, a „Vászonzsákoslány” évek óta készíti videóit a hulladékmentes életmódról és a fenntartható megoldásokról.

Megosztom
Link másolása

Antal Éva környezetvédelmi aktivista saját zero waste és vegán esküvőjéről készített videója hatalmas sikert aratott, laikus szemmel is érdekes volt. Erről azt mondta, többek közt szerette volna megmutatni, hogy nem kell milliókat elkölteni álmaink esküvőjére.

A hulladékmentes életmódról beszélgettünk.

- Izgalmas volt az, ahogyan a ruhát, a dekorációt, a meghívót megoldottátok az esküvőtökön. Edukációs céllal készültek a felvételek, hogy más is inspirációt meríthessen belőlük?

- Mindenképpen szerettem volna megmutatni, hogy még egy ilyen eseményt is meg lehet oldani környezettudatosan, kevesebb vagy minimális hulladékkal, vegán módon, mint amilyen egy esküvő.

Amúgy is jó buli volt, nagyon élveztem a készülődés hónapjait. Azóta pedig sok olyan üzenetet kaptam, hogy bizonyos alternatívákat, amiket bemutattam TikTokon vagy Youtube-on, mások is alkalmaztak az esküvőjükön. Bízom benne, hogy sokak számára volt inspiráló.

- Volt egy nagy lendület 2016 és 2019 között, sokan belevágtak a műanyagmentes júliusba, a kevesebb hulladékkal járó életmódba, előtérbe került a bolygó megmentése. Majd jött 2020-ban a koronavírus-járvány, azután 2022-ben az orosz-ukrán háború, most érezhető az infláció és úgy tűnik, megtorpant a lendület. Te hogyan tapasztalod?

- Hasonlóak a tapasztalataim. Valóban volt egy erős hullám, amiben felfutott a zero waste mozgalom, most pedig egymás után zárnak be a csomagolásmentes boltok.

Úgy látom, azok maradtak talpon és lettek sikeresek, akik nem csak a csomagolásmentességre építenek, hanem kiterjesztették a vállalkozásukat és több lábon állnak, például kávézót is üzemeltetnek. A wekerlei Boldog Föld csomagolásmentes a gourmet vonalra erősített rá, különleges kézműves termékekkel. De fontos az is, hogy hol található az üzlet, mert attól is függ, hogy mekkora vásárlói kört tud magához vonzani.

Szerintem egyébként még mai napig sokan folytatnak hulladékmentes életmódot és sokan csatlakoznak az olyan kihívásokhoz, mint a műanyagmentes július. Azonban az emberek tömegei számára a recesszió miatt elérhetetlen az, hogy egyik napról a másikra áttérjenek a hulladékmentes életre, illetve hosszú távon a zero waste életmódra. A saját bőrömön tapasztalom, hogy nem tudok mindent úgy csinálni, mint néhány évvel ezelőtt.

-Miben érzékeled? Mi az, ami most nehezebb, mint 4-5 éve?

- Korábban a vásárlásaink nagy részét csomagolásmentes boltokban intéztük. Most viszont eleve minden üzlet drágább lett, a csomagolásmentes boltok pedig különösen megdrágultak. Emiatt arra kényszerülünk, hogy azt figyeljük, mit érdemes és mit nem érdemes csomagolásmentesen beszerezni. Most is járunk csomagolásmentes üzletekbe, de a korábbinál többször fordul elő, hogy inkább az olcsóbb, nagyobb szupermarketekben vásárolunk nagyobb kiszerelésben.

- Akkor ér egyáltalán valamit, hogy a saját vászontasakjainkkal és szatyrainkkal járunk vásárolni?

- Persze, hogy ér valamit, hiszen nagyon fontos, hogy az általunk termelt hulladékmennyiséget minimalizáljuk.

Magyarországon minden egyes ember naponta átlagosan másfél kilogramm kommunális hulladékot termel. Ez hatalmas mennyiség, de különféle praktikákkal le lehet csökkenteni.

Mi ezt a másfél kilót szokványos hétköznapokon egy hét alatt termeljük meg.

- Hogyan csökkenthető leggyorsabban a hulladék mennyisége?

-Többek közt komposztálással és szelektív hulladékgyűjtéssel. Ne vegyünk felesleges dolgokat, többször használható háztartási eszközeink legyenek egyszer használatosak helyett. Amit csak tudunk, csomagolásmentesen szerezzünk be.

Ugyanakkor az olyan égetőbb és nagyobb problémákkal szemben, mint a klímaváltozás, pusztán ezekkel a praktikákkal nem tudunk küzdeni. Ezért fontos, hogy változtassunk az étkezési szokásainkon, a közlekedési szokásainkon, az otthonaink fűtési rendszerén is és csökkentsük az energiafelhasználásunkat.

Már azzal is teszünk valamit, ha egy családban csak egy autót használunk, vagy ha nagyvárosban, ahol jó a tömegközlekedés, nem használunk autót. Mi például nem látjuk értelmét egy autó fenntartásának, hiszen a ház előtt áll meg a busz. Az is számít, milyenek a lakásunk nyílászárói, milyen a fűtésrendszere, mennyire korszerűek és milyen energiabesorolásúak a háztartási gépeink.

Ezen kívül pedig lényeges, hogy az általunk fogyasztott élelmiszereknek mekkora az ökológiai lábnyoma. Az állati eredetű termékeknek például általánosságban nagyobb, mint a növényi eredetűeknek, de persze a növények között is óriásiak lehetnek a különbségek. Nem mindegy, honnan érkezik az élelmiszer, milyen mezőgazdasági technológiával állították elő, hogy ökológiai vagy nem ökológiai gazdálkodásból származik-e, hogy milyen ellátási láncon keresztül érkezett hozzánk.

- Nálad ökológiai szempontok játszottak közre, amikor áttértél a vegán életmódra?

- Egyszerűen nem szerettem volna az állatok szenvedéséhez semmilyen módon hozzájárulni. Elsősorban etikai okokból választottam tehát a vegán étrendet, de emellett a környezetvédelem is jelentős szempont. A veganizmus alapvetően egy állatvédelmi mozgalom: olyan életforma, olyan életfilozófia, ami elutasítja az állatok tárgyként kezelését és használatát, amennyiben lehetséges és kivitelezhető, az élet olyan praktikus területein, mint amilyen az étkezés, a ruházkodás, a kozmetikai termékek, a szabadidős és sporttevékenységek és a többi.

- Mi volt a legnehezebb, amikor belevágtál? Milyen akadályokkal szembesültél?

- Ki kellett tapasztalni, melyik alternatíva a legfinomabb. Mivel 12 éves korom óta vegetáriánus vagyok, nem volt radikális változás a vegán életmód. De azért így is kellett kísérletezni a receptekkel, hogy tényleg olyan ételeket együnk, amelyek ízlenek. Ez időbe telt.

Alapjában véve nem olyan nehéz Magyarországon vegán étrendet folytatni, különösen a fővárosban. Az utóbbi időben rengeteg vegán márka jelent meg a piacon, így ha most egy átlagos budapesti szupermarketbe bemegy az ember, talál növényi tejet, növényi sajtot, növényi húspótlót. Ám mivel ezek az élelmiszerek feldolgozott termékek, inkább mi magunk állítunk elő, amit csak lehet zöldségek, gyümölcsök, gabonák, olajos magvak, hüvelyesek és gombák felhasználásával.

- Gyakran kapsz kritikákat a vegán életmód miatt azoktól, akik ragaszkodnak a mindennapos húsfogyasztáshoz? Vagy ez a téma már lecsengett?

- Nap mint nap kapok ilyen kommenteket. Most például azért, mert várandós lettem, és nem hagytam fel a növényi alapú étrenddel. Ezek az üzenetek és hozzászólások dietetikusi tudás és hozzáértés nélkül születnek. Akin érzem, hogy csak gonoszkodni szeretne, azzal nem foglalkozom, ám ha valaki kulturáltan fogalmazza meg a kérdését vagy véleményét, akkor interaktívan állok hozzá.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ha megfelelően állítunk össze egy vegán étrendet, és folsavval, vitaminokkal egészítjük ki, akkor semmilyen hiánybetegséget nem okoz. A Pécsi Tudományegyetem például már behatóbban foglalkozott ezzel a témával, és osztják a legtöbb nagy nemzetközi dietetikai szervezet véleményét, hogy a megfelelően kivitelezett vegán étrend rendszeres vérkép-ellenőrzés mellett az élet minden szakaszában fenntartható az emberi szervezet számára.

Azt tartom furcsának, hogy mindez csak azokkal szemben merül fel, akik növényi alapú étrendet követnek. Azokkal a mindenevő kismamákkal szemben, akik egyoldalúan, sok feldolgozott élelmiszert fogyasztva táplálkoznak, már nem ennyire kritikus a hangnem.

- A gyermekedet milyen útravalóval szeretnéd majd ellátni?

- A természetet és az állatok tiszteletét mindenképpen szeretném átadni neki. Szeretném arra tanítani, hogy ha módunkban áll, próbáljunk meg úgy élni, hogy ne ártsunk se magunknak, se másoknak sem a természetnek. Szeretnék vele sokat kirándulni, kertészkedni.

Ugyanúgy, mint most, komposztálni fogunk, szelektíven gyűjteni a szemetet, megjavítani az elromlott eszközöket és továbbra sem veszünk felesleges dolgokat. Szeretnénk, ha úgy nőne fel, hogy számára is fontos, milyen gazdálkodásból származik az a zöldség vagy gyümölcs, amit megeszik.

De nehéz dolga lesz a következő generációnak, mert már most a klímaváltozás idejét éljük.

- Szoktál előadást tartani a témában?

-Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem humánökológia mesterszakának végzős hallgatója vagyok és a gyakorlatokon is részt kell vennem a diploma megszerzéséhez. A Magyar Természetvédők Szövetségének voltam a gyakornoka, így vettem részt egy környezeti nevelési program megvalósításában. Hónapokon keresztül jártam az iskolákat, hetedik-tizenkettedik osztályos tanulóknak tartottunk előadásokat és foglalkozásokat klímaváltozással, illetve környezeti igazságossággal kapcsolatban.

Az előadás része volt a hondurasi beszámolóm. Nyáron ugyanis részt vettem egy olyan nemzetközi projektben az Európai Unió támogatásával, amelyben Közép-Amerikában figyeltük meg a klímaváltozás helyi közösségekre gyakorolt hatását. Az előadás részeként arról is beszéltem, hogy mi magyarok az életmódunkkal hogyan járulunk hozzá hondurasi emberek életének megnehezítéséhez. A Földön ugyanis minden mindennel összefügg.

Azt tapasztaltam, ez a korosztály nyitott, empatikus és megértik az összefüggéseket. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy ők hogyan tudnak változtatni, vagy mit tudnak csinálni akár diákként annak érdekében, hogy megváltozzon a harmadik világbeli országok lakóinak helyzete.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Majdnem 100 évig mindenki rosszul tudta, mit jelent Schrödinger macskája, és azóta sem oldódott meg a probléma
Sokan azt hiszik, Schrödinger macskája a kvantumelmélet bizonyítéka, pedig az valójában egy tudományos kritika volt. A friss kísérletekkel a tudomány még mélyebbre ásta magát a Schrödinger által jelzett logikai csapdában.
Sassy - sassy.hu
2026. május 29.


Megosztom
Link másolása

Azt hiszed, Schrödinger macskája valami misztikus, szuperokos dolog egy cicáról, ami egyszerre lehet élő és halott?

Felejtsd el. Az igazság sokkal kiábrándítóbb és végtelenül menőbb:

a híres macska a tudomány történetének legnagyobb trollkodása volt.

És a poén ma jobban ül, mint valaha, miközben a fizikusok már tényleg „macskaállapotokat” hoznak létre szilíciumchipeken, ahogy arról a Nature Physics is beszámolt egy 2025 elején publikált cikkben, ezzel még kellemetlenebb helyzetbe hozva a modern tudományt.

Mert miközben a laborban már kvantumzombikat gyártunk, a lényegi kérdésre még mindig nincs semmilyen válasz.

Most jön a csavar, amitől az egész sztori értelmet nyer.

Erwin Schrödinger 1935-ben azért találta ki ezt az egészet, mert abszurdnak tartotta a kollégái elméletét – miszerint egy részecske a megfigyelésig több állapotban is létezhet egyszerre.

A gondolatkísérlet arra az abszurditásra reflektál, hogy a macska élő vagy holt állapota attól függ, hogy megfigyeli-e valaki ezt az állapotot.

Ezért a kérdést egészen eredeti módon próbálta megvilágítani.

Azt mondta, oké, srácok, ha ez igaz a szubatomi világban, akkor egy dobozba zárt macska is lehet egyszerre élő és halott egy radioaktív atom szeszélye miatt.

 

Schrödinger, hogy a kvantumelmélet egyik abszurditását szemléltesse, egy képzeletbeli macskát egy zárt dobozba helyezett, amelybe kívülről nem lehetett belelátni. A dobozban a macska mellett van egy szerkezet, melyet a macska nem tud befolyásolni. A szerkezet tartalmaz egy darab radioaktív anyagot, melyben egy óra alatt egy atom vagy lebomlik, vagy ugyanekkora valószínűséggel nem bomlik le. A radioaktív bomlást észleli egy Geiger–Müller-számláló, ami egy relén keresztül elenged egy kalapácsot és az összetör egy hidrogén-cianidos üveget, megölve ezzel a macskát. Ha egy órán át magára hagyjuk a dobozt, azt mondhatjuk, hogy a macska él, ha időközben nem volt atombomlás.

Hogy eldöntsük, a macska él-e vagy meghalt, ki kell nyitni a dobozt.

Ám a kérdés azonban az, hogy milyen állapotban van a macska a doboz kinyitása előtt?

A kvantumelmélet szerint a macska hullámfüggvénye egy élő és egy halott macska hullámfüggvényét egyszerre tartalmazza.

Schrödinger számára az az elképzelés, hogy a macska egyszerre élő és holt is, abszurd elképzelés volt, amit nem tudott elfogadni.

Ezzel akarta megmutatni, hogy a kvantumelmélet logikája a való világban látványosan összeomlik.

És itt jön a lényeg: a provokációja annyira betalált, hogy a fizika azóta is ezzel a problémával küzd. Ezt hívják „mérési problémának”, és arról a pofonegyszerű kérdésről szól, hogy pontosan hol és hogyan dől el, hogy a kvantumvilág elmosódott valószínűségeiből mikor lesz a mi valóságunk kőbe vésett ténye? Hol van a határ?

A legújabb kísérletek, amikben már nemcsak egy atomot, hanem annál jóval nagyobb rendszereket hoznak szuperpozícióba, csak még égetőbbé teszik a kérdést.

Létrehozzuk a paradoxont a laborban, de a magyarázatot ugyanúgy nem találjuk, mint Schrödinger idejében.

Szóval, amíg a neten mémként pörög a dobozban kuksoló, félig élő cica, addig a tudomány pont azt a falat bámulja, amit Schrödinger közel száz éve felépített. A kísérlet valódi üzenete nem a kvantumvilág varázslata, hanem egy megalázó emlékeztető: fogalmunk sincs, hogyan működik a valóság átmenete a mikroszkopikusból a makroszkopikusba. A helyzet az, hogy a világegyetem még mindig sokkal rejtélyesebb, mint amit a legokosabb egyenleteinkkel magyarázni tudnánk.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„Vannak még jó emberek”: 3,2 millió forintot talált egy férfi Túrkevén, hiánytalanul visszaadta a nyugdíjasnak
A becsületes megtaláló kutyasétáltatás közben talált egy táskát, benne a hatalmas összeggel. A pénz egy idős úré volt, aki nyaralót szeretett volna vásárolni a településen.

Megosztom
Link másolása

Olyan, mint a mesében, de ez a történet a valóság: Túrkevén Vasas Lajos a reggeli körét rótta a kutyájával, amikor figyelmes lett egy táskára. A sztori másik főhőse egy Lajos bácsi nevű nyugdíjas, aki nem a lottón nyerte a pénzt, hanem a nyugdíjából spórolta össze, hogy vegyen egy kis nyaralót. A terv az volt, hogy Túrkevén telepszik le, mert egy rádióműsorban hallotta, hogy milyen szuper hely, meg ott a gyógyvíz is.

„El lehet képzelni, milyen sokáig tartott, amíg a kis nyugdíjamból összespóroltam ezt a pénzt.”

A hétvégét már a városban töltötte, ingatlanokat nézegetett, a teljes vételárat pedig végig magánál hordta a táskájában, mert hát hol máshol lenne a legnagyobb biztonságban, ugye. Aztán a hazaúton jött a hideg zuhany: a táska sehol. A pánikot és a beletörődést tökéletesen foglalta össze:

„Sejthetik, mit éreztem, levert a víz, magamban pedig már lemondtam a pénzről.”

Nagyjából ekkor lépett a képbe Vasas Lajos és a kutyája. Amikor meglátták a táskát, még nem sejtették, hogy egy kisebb vagyont rejteget. „Eszünkbe sem jutott volna, hogy ennyi pénz van benne, kinyitottuk, hátha találunk valamilyen nyomot, ami a tulajdonosra utal” – mesélte.

Őszintén bevallja, hogy benne is felmerült egy pillanatra a kísértés, de aztán gyorsan elhessegették a gondolatot. Mivel a táskában nem volt semmi konkrétum, felhívták a 112-t, ahol a hivatalos utat, vagyis a jegyzőt javasolták. Csakhogy vasárnap volt, a hivatalok pedig alszanak. Így jött a 21. századi megoldás: egy Facebook-poszt. A felhívás több áttételen keresztül végül eljutott a kétségbeesett Lajos bácsihoz, aki azonnal visszafordult Túrkevére. Egy gyors azonosítás után hiánytalanul visszakapta az elveszettnek hitt milliókat. Az öröme akkora volt, hogy 50 ezer forintot nyomott a becsületes megtaláló kezébe, aki először nem is akarta elfogadni. Végül beadta a derekát, de a pénz sorsa igazán szívmelengető fordulatot vett.

„Mivel a feleségem tanárnő – elviszi az egész osztályt ebből a pénzből moziba.”

Lajos bácsit pedig a történtek csak megerősítették abban, hogy Túrkeve a legjobb hely a világon, és továbbra is ott keres magának nyaralót.

Tavaly nyáron például Rácz Jenő sztárséfnek sikerült a kocsija tetején felejtenie a táskáját, benne a pénztárcájával és közel egymillió forinttal. A tárca természetesen lerepült útközben, de szerencséjére egy becsületes megtaláló pár bukkant rá, és a benne lévő névjegykártya segítségével visszajuttatták neki.

A séf akkor a közösségi oldalán lelkendezett, hogy „vannak még jó emberek, sőt angyalok is!”

 


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A 16 éves lány már nem érhette meg a ballagását, de a szíve ott dobogott a tömegben egy másik fiúban
A 16 éves Emily Matejovitz már nem érhette meg saját ballagását, halála előtt azonban olyan döntést hozott, amely több ember életét is megváltoztatta. A tinédzser felajánlotta szerveit átültetésre, az iskolai búcsúünnepségen pedig megjelent az a fiú is, aki Emily szívét kapta meg.

Megosztom
Link másolása

Az iskolai ünnepségek általában a kényelmetlen egyenruháról, a szülők büszke könnyeiről és a jövőbe vetett reményről szólnak.

A michigani Reeths-Puffer középiskolában viszont ennél sokkal többről volt szó: egy lányról, aki már nem lehetett ott, és három emberről, akik azért utaztak több száz kilométert, hogy tisztelegjenek előtte.

A 16 éves Emily Matejovitz ugyanis már nem érhette meg a ballagását, de a döntése, hogy szervdonor lesz, három másik embernek adott új életet. Ők pedig úgy gondolták, a legkevesebb, amit tehetnek, hogy ott vannak az ünnepségen.

Emily tavaly decemberben, mentális egészségügyi problémákkal küzdve hunyt el, de pár hónappal korábban, a személyi igazolványa igénylésekor már jelezte, hogy halála esetén felajánlja a szerveit.

A lány édesanyja, Rebecca a People újságírójának, Toria Sheffieldnek arról beszélt, hogy lánya mindig is másokon akart segíteni, és ez a gesztus a legmélyebb gyászban is ad némi vigaszt.

„Hálás vagyok, hogy Emily szervei csodálatos emberekhez kerültek, és hogy a felajánlása beteljesítette azt, amit végső soron tenni akart: másoknak segíteni.”

A kedden tartott diplomaosztón ott volt a 16 éves Landon Coleman, aki Emily szívét kapta meg. A fiú számára ez a találkozás legalább annyira fontos volt, mint a gyászoló családnak.

„Sokat jelent, hogy találkozhatok azokkal az emberekkel, akik felnevelték és szerették azt a személyt, aki második esélyt adott nekem az életre”

– mondta, majd arról beszélt, most már olyan dolgokra készülhet, amik korábban elképzelhetetlennek tűntek.

„Alig várom, hogy megszerezzem a jogosítványomat, leérettségizzek és egyetemre menjek. Ezek olyan lehetőségek, amelyeket azért kaptam, mert valaki úgy döntött, hogy donor lesz.”

A legmeghatóbb pillanat talán az volt, amikor a 4 éves Ripley Ferrell, aki Emily egyik veséjét kapta, odaszaladt az anyához. Ripley édesanyja, Audra szerint ez volt az egyik legjobb napjuk a transzplantáció óta.

„Hihetetlen volt nézni, ahogy Ripley nevet és a legnagyobb öleléssel nyúl Rebecca felé”

– mesélte.

Audra szerint a szervdonáció nemcsak életet ad, hanem lehetőséget is: „a lehetőség a felnőtté válásra, az emlékek gyűjtésére és mindazon dolgok megtapasztalására, amelyek egy életet alkotnak.”

A Ferrell családot annyira megérintette Emily története, hogy létrehozták az Emily Matejovitz Alapítványt, amely ösztöndíjakat ad és a mentális egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférést segíti. A harmadik recipiens, egy 54 éves férfi, aki a lány máját és másik veséjét kapta, szintén ott volt az ünnepségen.

A ballagás mint a családi büszkeség és a dráma színtere a sztárvilágban is állandó téma. A közelmúltban például Jennifer Lopez és Ben Affleck jelentek meg együtt Affleck lányának diplomaosztóján, de a róluk készült képeken a köztük lévő feszültség szinte tapintható volt, miközben Heidi Klum és volt férje, Seal együtt sírtak a büszkeségtől fiuk ünnepségén.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Pokorny Lia a színpadon megható felajánlást tett Kálloy Molnár Péter családjának
Pokorny Lia 500 ezer forintot ajánlott fel a csodálatos színész családjának. Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást.

Megosztom
Link másolása

A taps után egy pillanatra mindenki elcsendesedett a 6SZÍN színpadán. Pokorny Lia kapta az első Kálloy Molnár Péter-díjat, majd a mikrofonhoz lépett, és a frissen kapott félmillió forintos pénzjutalmat egy az egyben felajánlotta néhai barátja és kollégája családjának. A gesztus nemcsak a közönséget, de a díjat átadó özvegyet, Lestár Ágnest is meglepte.

Kedden este tartották a Kálloy Alapítvány első díjátadóját, amivel

azokra a polihisztor művészekre emlékeznek, akik Kálloyhoz hasonlóan több műfajban is maradandót alkottak.

Az elismerést Pokorny Lia és Lutter Imre kapta, de a reflektorfény egyértelműen a színésznő váratlan bejelentésére irányult. Ahogy arról a Blikk is beszámolt, Pokorny egy pillanatig sem hezitált a döntésen.

„Maga a díj az enyém, és Pétert így hazaviszem magammal, de a pénzdíj egyértelműen a családé, ez nem volt kérdés a számomra” – mondta a színpadon.

A színésznő egyúttal a halált és a gyászt tabuként kezelő kulturális közegről is beszélt. „Egészen elképesztő, hogy a kultúránkban mennyire nem foglalkozunk azzal, hogy mindannyian elmegyünk. Erre készülni kell.”

Lestár Ágnes, a színész özvegye először udvariasan próbálta visszautasítani a felajánlást, de végül meghatottan elfogadta. A pénz a legjobb helyre kerül, egyenesen a Kálloy Alapítványhoz, amelynek pontosan az a célja, hogy a művész hatalmas, de jórészt befejezetlen hagyatékát gondozza.

„A Kálloy Alapítványban jó helye lesz ennek az összegnek, mert célul tűztük ki, hogy mindazt megőrizzük, fenntartsuk és továbbgondoljuk, amit Péter itt hagyott”

– erősítette meg az özvegy, utalva a rengeteg filmtervre, kiadásra váró verseskötetre és zenére.

A díj maga is szimbolikus: egy létrát ábrázol, amit egy Péterről mintázott figura tart. „Az az üzenete, hogy a felfelé haladó alak a csillagos égig jusson” – magyarázta Lestár Ágnes.

A díj megalapítását idén májusban jelentették be, azzal a céllal, hogy a Kálloy-hagyatékot gondozó alapítvány forrásokat teremtsen a befejezetlen művekhez.


Megosztom
Link másolása