INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Azért lettem vegán, mert nem szeretnék az állatok szenvedéséhez hozzájárulni”

Antal Évi, vagy ahogyan sokan ismerik, a „Vászonzsákoslány” évek óta készíti videóit a hulladékmentes életmódról és a fenntartható megoldásokról.

Megosztom
Link másolása

Antal Éva környezetvédelmi aktivista saját zero waste és vegán esküvőjéről készített videója hatalmas sikert aratott, laikus szemmel is érdekes volt. Erről azt mondta, többek közt szerette volna megmutatni, hogy nem kell milliókat elkölteni álmaink esküvőjére.

A hulladékmentes életmódról beszélgettünk.

- Izgalmas volt az, ahogyan a ruhát, a dekorációt, a meghívót megoldottátok az esküvőtökön. Edukációs céllal készültek a felvételek, hogy más is inspirációt meríthessen belőlük?

- Mindenképpen szerettem volna megmutatni, hogy még egy ilyen eseményt is meg lehet oldani környezettudatosan, kevesebb vagy minimális hulladékkal, vegán módon, mint amilyen egy esküvő.

Amúgy is jó buli volt, nagyon élveztem a készülődés hónapjait. Azóta pedig sok olyan üzenetet kaptam, hogy bizonyos alternatívákat, amiket bemutattam TikTokon vagy Youtube-on, mások is alkalmaztak az esküvőjükön. Bízom benne, hogy sokak számára volt inspiráló.

- Volt egy nagy lendület 2016 és 2019 között, sokan belevágtak a műanyagmentes júliusba, a kevesebb hulladékkal járó életmódba, előtérbe került a bolygó megmentése. Majd jött 2020-ban a koronavírus-járvány, azután 2022-ben az orosz-ukrán háború, most érezhető az infláció és úgy tűnik, megtorpant a lendület. Te hogyan tapasztalod?

- Hasonlóak a tapasztalataim. Valóban volt egy erős hullám, amiben felfutott a zero waste mozgalom, most pedig egymás után zárnak be a csomagolásmentes boltok.

Úgy látom, azok maradtak talpon és lettek sikeresek, akik nem csak a csomagolásmentességre építenek, hanem kiterjesztették a vállalkozásukat és több lábon állnak, például kávézót is üzemeltetnek. A wekerlei Boldog Föld csomagolásmentes a gourmet vonalra erősített rá, különleges kézműves termékekkel. De fontos az is, hogy hol található az üzlet, mert attól is függ, hogy mekkora vásárlói kört tud magához vonzani.

Szerintem egyébként még mai napig sokan folytatnak hulladékmentes életmódot és sokan csatlakoznak az olyan kihívásokhoz, mint a műanyagmentes július. Azonban az emberek tömegei számára a recesszió miatt elérhetetlen az, hogy egyik napról a másikra áttérjenek a hulladékmentes életre, illetve hosszú távon a zero waste életmódra. A saját bőrömön tapasztalom, hogy nem tudok mindent úgy csinálni, mint néhány évvel ezelőtt.

-Miben érzékeled? Mi az, ami most nehezebb, mint 4-5 éve?

- Korábban a vásárlásaink nagy részét csomagolásmentes boltokban intéztük. Most viszont eleve minden üzlet drágább lett, a csomagolásmentes boltok pedig különösen megdrágultak. Emiatt arra kényszerülünk, hogy azt figyeljük, mit érdemes és mit nem érdemes csomagolásmentesen beszerezni. Most is járunk csomagolásmentes üzletekbe, de a korábbinál többször fordul elő, hogy inkább az olcsóbb, nagyobb szupermarketekben vásárolunk nagyobb kiszerelésben.

- Akkor ér egyáltalán valamit, hogy a saját vászontasakjainkkal és szatyrainkkal járunk vásárolni?

- Persze, hogy ér valamit, hiszen nagyon fontos, hogy az általunk termelt hulladékmennyiséget minimalizáljuk.

Magyarországon minden egyes ember naponta átlagosan másfél kilogramm kommunális hulladékot termel. Ez hatalmas mennyiség, de különféle praktikákkal le lehet csökkenteni.

Mi ezt a másfél kilót szokványos hétköznapokon egy hét alatt termeljük meg.

- Hogyan csökkenthető leggyorsabban a hulladék mennyisége?

-Többek közt komposztálással és szelektív hulladékgyűjtéssel. Ne vegyünk felesleges dolgokat, többször használható háztartási eszközeink legyenek egyszer használatosak helyett. Amit csak tudunk, csomagolásmentesen szerezzünk be.

Ugyanakkor az olyan égetőbb és nagyobb problémákkal szemben, mint a klímaváltozás, pusztán ezekkel a praktikákkal nem tudunk küzdeni. Ezért fontos, hogy változtassunk az étkezési szokásainkon, a közlekedési szokásainkon, az otthonaink fűtési rendszerén is és csökkentsük az energiafelhasználásunkat.

Már azzal is teszünk valamit, ha egy családban csak egy autót használunk, vagy ha nagyvárosban, ahol jó a tömegközlekedés, nem használunk autót. Mi például nem látjuk értelmét egy autó fenntartásának, hiszen a ház előtt áll meg a busz. Az is számít, milyenek a lakásunk nyílászárói, milyen a fűtésrendszere, mennyire korszerűek és milyen energiabesorolásúak a háztartási gépeink.

Ezen kívül pedig lényeges, hogy az általunk fogyasztott élelmiszereknek mekkora az ökológiai lábnyoma. Az állati eredetű termékeknek például általánosságban nagyobb, mint a növényi eredetűeknek, de persze a növények között is óriásiak lehetnek a különbségek. Nem mindegy, honnan érkezik az élelmiszer, milyen mezőgazdasági technológiával állították elő, hogy ökológiai vagy nem ökológiai gazdálkodásból származik-e, hogy milyen ellátási láncon keresztül érkezett hozzánk.

- Nálad ökológiai szempontok játszottak közre, amikor áttértél a vegán életmódra?

- Egyszerűen nem szerettem volna az állatok szenvedéséhez semmilyen módon hozzájárulni. Elsősorban etikai okokból választottam tehát a vegán étrendet, de emellett a környezetvédelem is jelentős szempont. A veganizmus alapvetően egy állatvédelmi mozgalom: olyan életforma, olyan életfilozófia, ami elutasítja az állatok tárgyként kezelését és használatát, amennyiben lehetséges és kivitelezhető, az élet olyan praktikus területein, mint amilyen az étkezés, a ruházkodás, a kozmetikai termékek, a szabadidős és sporttevékenységek és a többi.

- Mi volt a legnehezebb, amikor belevágtál? Milyen akadályokkal szembesültél?

- Ki kellett tapasztalni, melyik alternatíva a legfinomabb. Mivel 12 éves korom óta vegetáriánus vagyok, nem volt radikális változás a vegán életmód. De azért így is kellett kísérletezni a receptekkel, hogy tényleg olyan ételeket együnk, amelyek ízlenek. Ez időbe telt.

Alapjában véve nem olyan nehéz Magyarországon vegán étrendet folytatni, különösen a fővárosban. Az utóbbi időben rengeteg vegán márka jelent meg a piacon, így ha most egy átlagos budapesti szupermarketbe bemegy az ember, talál növényi tejet, növényi sajtot, növényi húspótlót. Ám mivel ezek az élelmiszerek feldolgozott termékek, inkább mi magunk állítunk elő, amit csak lehet zöldségek, gyümölcsök, gabonák, olajos magvak, hüvelyesek és gombák felhasználásával.

- Gyakran kapsz kritikákat a vegán életmód miatt azoktól, akik ragaszkodnak a mindennapos húsfogyasztáshoz? Vagy ez a téma már lecsengett?

- Nap mint nap kapok ilyen kommenteket. Most például azért, mert várandós lettem, és nem hagytam fel a növényi alapú étrenddel. Ezek az üzenetek és hozzászólások dietetikusi tudás és hozzáértés nélkül születnek. Akin érzem, hogy csak gonoszkodni szeretne, azzal nem foglalkozom, ám ha valaki kulturáltan fogalmazza meg a kérdését vagy véleményét, akkor interaktívan állok hozzá.

Sokan nincsenek tisztában azzal, hogy ha megfelelően állítunk össze egy vegán étrendet, és folsavval, vitaminokkal egészítjük ki, akkor semmilyen hiánybetegséget nem okoz. A Pécsi Tudományegyetem például már behatóbban foglalkozott ezzel a témával, és osztják a legtöbb nagy nemzetközi dietetikai szervezet véleményét, hogy a megfelelően kivitelezett vegán étrend rendszeres vérkép-ellenőrzés mellett az élet minden szakaszában fenntartható az emberi szervezet számára.

Azt tartom furcsának, hogy mindez csak azokkal szemben merül fel, akik növényi alapú étrendet követnek. Azokkal a mindenevő kismamákkal szemben, akik egyoldalúan, sok feldolgozott élelmiszert fogyasztva táplálkoznak, már nem ennyire kritikus a hangnem.

- A gyermekedet milyen útravalóval szeretnéd majd ellátni?

- A természetet és az állatok tiszteletét mindenképpen szeretném átadni neki. Szeretném arra tanítani, hogy ha módunkban áll, próbáljunk meg úgy élni, hogy ne ártsunk se magunknak, se másoknak sem a természetnek. Szeretnék vele sokat kirándulni, kertészkedni.

Ugyanúgy, mint most, komposztálni fogunk, szelektíven gyűjteni a szemetet, megjavítani az elromlott eszközöket és továbbra sem veszünk felesleges dolgokat. Szeretnénk, ha úgy nőne fel, hogy számára is fontos, milyen gazdálkodásból származik az a zöldség vagy gyümölcs, amit megeszik.

De nehéz dolga lesz a következő generációnak, mert már most a klímaváltozás idejét éljük.

- Szoktál előadást tartani a témában?

-Jelenleg az Eötvös Loránd Tudományegyetem humánökológia mesterszakának végzős hallgatója vagyok és a gyakorlatokon is részt kell vennem a diploma megszerzéséhez. A Magyar Természetvédők Szövetségének voltam a gyakornoka, így vettem részt egy környezeti nevelési program megvalósításában. Hónapokon keresztül jártam az iskolákat, hetedik-tizenkettedik osztályos tanulóknak tartottunk előadásokat és foglalkozásokat klímaváltozással, illetve környezeti igazságossággal kapcsolatban.

Az előadás része volt a hondurasi beszámolóm. Nyáron ugyanis részt vettem egy olyan nemzetközi projektben az Európai Unió támogatásával, amelyben Közép-Amerikában figyeltük meg a klímaváltozás helyi közösségekre gyakorolt hatását. Az előadás részeként arról is beszéltem, hogy mi magyarok az életmódunkkal hogyan járulunk hozzá hondurasi emberek életének megnehezítéséhez. A Földön ugyanis minden mindennel összefügg.

Azt tapasztaltam, ez a korosztály nyitott, empatikus és megértik az összefüggéseket. Olyan kérdéseket tettek fel, hogy ők hogyan tudnak változtatni, vagy mit tudnak csinálni akár diákként annak érdekében, hogy megváltozzon a harmadik világbeli országok lakóinak helyzete.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
A mangalicás lány, aki a piacozó nagymamának segítő kislányból lett állattenyésztő
Az ország egyetlen női mangalica farmjának vezetője hajnalban kezd és estig dolgozik, itt nincs szabadnap, nincs hosszú nyaralás. Mégsem akar váltani, mi több, beleszeretett ebbe az életmódba.

Megosztom
Link másolása

A mangalica nemcsak külsejében, hanem természetében is különbözik más sertésfajtáktól. Általánosságban barátságos és nyugodt állatok, könnyen alkalmazkodnak a környezetükhöz és jól tűrik a hidegebb időjárást is, köszönhetően dús szőrzetüknek. Társas lények, így szeretik, ha nincsenek egyedül, legyen a társaságuk ember vagy állat.

Kíváncsi természetűek, gyakran kutatják környezetüket és szeretnek játszani, főként fiatalabb korukban.

Az elmúlt években a fajta nemzetközi szinten is egyre népszerűbbé vált, köszönhetően a mangalica hús különleges ízvilágának és a fenntartható állattartási gyakorlatoknak. Fekete Zsóka mangalicákat tenyészt saját farmján, melynek fő profilja a kézműves termékgyártás. Piacozó nagymamának besegítő kislányból lett maga is állattenyésztő, munkáját, mangalica termékeit számos hazai és nemzetközi elismerés dicséri. Farmján a hagyományos állattenyésztés és a fenntartható gazdálkodás összefonódik.

- Több, mint tíz éve, hogy elindítottam a farmot. Abszolút a nulláról kezdtem az állattenyésztést fiatal nőként. Borzasztóan nehéz volt, gondolok itt a gyakorlati, fizikai munkára és a háttérfeladatokra.

Az egészben az volt a legrosszabb, hogy semmilyen tapasztalatom nem volt a mangalicák neveléséről és feldolgozásáról. Erre az időszakra úgy emlékszem, mint egy testi-lelki megpróbáltatásra,

amelynek mára érett be a gyümölcse. De nem túlzás azt állítani, hogy minden időmet és energiámat rászántam. Rengeteget tanultam. A farm sok áldozattal jár, nekem tényleg nincsen szabadság, én tényleg hajnalban kezdem a munkát minden egyes nap. Ezt nem könnyű megszokni, bevallom a magánélettel is nehezen tudtam összeegyeztetni, de végül belejöttem, és talán nem járok el szórakozni minden este, azért a barátaimra marad időm. Eleinte sokan kérdezték, hogy fogom bírni, de ma itt vagyok több, mint egy évtized után, és úgy érzem, hogy még sok lehetőség vár rám.

- Élelmiszermérnök és lovaskultúra-szakoktató vagy. Miért éppen a mangalicára esett a választásod?

- Ennek egyszerű oka van. Ez egy őshonos állat Magyarországon, vagyis minden adott a mangalicatartáshoz, kezdve a takarmánytól az időjárásig. A családdal a bio növénytermesztés és a szőke mangalicatenyésztés mellett döntöttünk. Nem is alakulhattak volna jobban a dolgok, több sikeres uniós pályázattal sikerült kiépíteni az önálló vállalkozásomat.

- A családot említed, a szüleid is bekapcsolódtak? Együtt tanultátok az új szakmát?

- Édesapám ezelőtt is bio zöldségtermesztéssel foglalkozott, mára bio takarmánynövényeket termeszt,  búzát, kukoricát, árpát, zöldborsót, így ma ő felel a farmon a takarmányért, hogy tudjam etetni a közel négyszáz mangalicát. Leginkább azon múlik egy hústermék minősége, hogy mivel etették az állatot. A farm nekem és édesanyámnak hozott nagy változást az életünkben, ő a piacozásban segít. Vagyis édesanyám velem együtt minden pénteken hajnali kettőkor kel, hogy Hajdúböszörményből elmenjünk Budapestre, a Lehel téri piacra. Ma már személyesen ismerik őt, persze engem is, a vevők, a piacozás több egyszerű munkánál. Itt azonnal kapunk visszajelzést, itt látszik igazán, hogy jó irányba tartunk.

- Egyedüli nő vagy az országban, aki mangalicákat tenyészt.

- Én beleszerettem ebben az életbe. Mondhatom, hogy mangalicákkal kelek, fekszem. Nálunk ki tudnak menni karámba az állatok, pihenni tudnak. Melegben bent vannak, mert ott hűvösebb van, amikor hűvösebb az idő, ki tudnak menni sütkérezni. Nagy területen élnek, lehetőségük van arra, hogy eleget mozogjanak, játszanak.

Ők kondás állatok, megvan ott is a hierarchia, hogy ki a vezéregyéniség. Nyári időszakban wellness van, még locsoljuk is őket, megkapják a fürdőjüket, téli időszakban a sok szalmát, abban be tudnak kuckózni.

- Igaz az, hogy a mangalica vadabb, mint az átlagos hússertés?

- Nagyon függ a tartástól. Mi úgy tartjuk őket, hogy közéjük megyünk, beszélünk hozzájuk, nem félnek tőlünk, odajönnek, meg lehet simogatni őket, nálunk nincs vadabb állat. Nyilván, amikor kocák alatt kismalacok vannak, arra figyelni kell, akkor nem érdemes bemenni hozzájuk. Akinek kint vannak az állatai az erdőben, talán ott félénkebbek a mangalicák, azokhoz nem lehet közel menni.

- Van kedvenced?

- Még régebben, amikor kevesebb állat volt, inkább volt kedvencem,

ismertem, hogy melyiknek milyen az egyénisége, de most már közel 400 darab van, így inkább a tenyészállatokat ismerem jobban, tudom, ki hogy viselkedik.

De egyedül vezetem a vállalkozást, hozzám tartoznak a háttérfeladatok, én tartom a kapcsolatot a partnerekkel, én gondoskodom a pénzügyekről és a feldolgozásban is kiveszem a részem. Igaz, nem én vágom le az állatokat, ezt a munkát bérvágásban egy helyi vágóhíd végzi.

- Az ízekben mennyire tükröződik a te ízlésvilágod?

- Az alaptermékeink, a kolbász, disznósajt, hurka, ezeket még a nagymamám receptjei alapján készítjük, eredeti hajdúsági recept szerint.

Nyilván vannak új termékeink is, amiket már én kísérleteztem ki, az ízvilágával együtt. Ilyenek a ketogén diétába beilleszthető termékek vagy a paleolit áru, és a grilltermékek is, idén ez az újdonságunk. Szóval egy hagyományos vonalat is képviselek és egy új, innovációs vonalat is.

Tudom, ez sok munka, amit kevesen bírnak, és még kevesebben vágynak erre, de én hiszek abban, hogy mindig lesznek olyan fiatalok, akik megszeretik ezt a ritka területet és kiteljesedhetnek az állattartásban. Gyakran járok iskolákba előadást tartani a fiataloknak, így ösztönzöm őket arra, hogy bátran válasszák a mezőgazdaságot, mert meglesz a gyümölcse. Ami pedig a sikert illeti, ha jobban belegondolunk, valójában mindegy, hogy mangalicafarmról vagy más egyéb mezőgazdasági munkáról, esetleg egy irodáról beszélünk, kitartás és szorgalom nélkül nem fog összejönni.

 

- A Gourmet Fesztivál minden évben egy központi témát tűz a zászlajára: ezúttal a női energiák uralják majd a gazdag kínálatot. Te is ott leszel...

- Nagy megtiszteltetésnek tartom, hogy felkértek az idei Gourmet Fesztivál nagykövetének. Ez lehetőséget ad arra, hogy ráirányítsam a figyelmet arra a kemény munkára, amit sok más női vállalkozó és termelő végez. A látogatók a fesztiválon személyesen is találkozhatnak velem, valamint két nagykövet társammal, Ormós Gabriellával és Ötvös Zsuzsával. Ami pedig a mangalicahúst illeti, annak népszerűsége egyre nő a gasztronómiában. Én is azt igyekszem népszerűsíteni, hogy minél többen megkóstolhassák és élvezhessék ezeket a termékeket a mindennapokban.

- Már csak egy kérdés foglalkoztat: szoktál boltban élelmiszert vásárolni?

- Fűszereket leginkább, idejét nem tudom, hogy mikor vettem utoljára hústerméket boltban. Tojást adnak a tyúkjaim, sajtot, tejterméket, zöldséget pedig cserélek a piacon, teljesen más az ízük, mint az áruházi verzióknak. Nem tudom eléggé hangsúlyozni: indulás a piacra! Csak így tudnak fennmaradni a helyi termelők, arról nem beszélve, hogy ott sokkal jobb minőségű élelmiszert vehetünk, mint a nagyüzemi termelésből. Támogassuk a hazai kistermelőket.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Kudlik Júlia megszólalt a Delta új műsorvezetőjéről, az AI lányról: „a gépek nem öregszenek, nem követnek el hibákat”
Az egykori műsorvezetőnek nagyon határozott véleménye van az utódjáról.
Fehér Adél - sassy.hu
2024. április 18.


Megosztom
Link másolása

Kudlik Júlia írását a Mandiner közölte változtatás nélkül. A műsorvezető súlyos gondolatokat osztott meg, amelyek messze túlmutatnak az épp aktuális AI lányon. Azt hihetnénk, ez a téma bennünket, akik nem pályázunk műsorvezetői babérokra, nem érint egyáltalán. De elég kicsit beleolvasni a Delta egykori csodálatos műsorvezetőjének írásába, és azonnal belátjuk, nagyon is érint.

„… a gépek nem követnek el hibákat, nem fáradnak el, nem öregszenek, nem kritizálnak, nem ítélkeznek, nem rosszkedvűek, nem kommunikálnak tévesen, nem okoznak félreértéseket, nem értékelik a hangsúlyodat, a lelkiállapotodat, nem okoznak zavart és stresszt, CSAK engedelmeskednek és hallgatnak!

Lehet, hogy ilyen lesz a holnap embere?!” - teszi fel a kérdést írása elején Kudlik Júlia, mindenki Kudlik Julija. Később így fogalmaz:

„Hiszek abban, hogy semmi nem olyan fontos az ember számára, mint a másik ember! Meglehet, hogy ma nem okos emberekre (itt valószínűleg az okoseszközökkel rímelő szót választott az AI emberekre - a szerk.), hanem jó emberekre van szükség?

Ebben a mai komisz, cudar, hitehagyott, szeretet nélküli világunkban, amely tele van gyűlölettel, félelemmel, szenvedéssel és közömbösséggel, ahol az emberek leginkább önmaguktól félnek, ahol, úgy tűnik, mindenki önmagát keresi, saját elveit, érdekeit akarja érvényre juttatni

én szívem szerint az ÉRZELMI INTELLIGENCIÁT tanítanám, terjeszteném és fejleszteném. Úgy érzem, ma még ez is kultúránk része. A kultúrateremtés leghatékonyabb eszköze pedig napjainkban a tömegmédia, amely eljut az emberekhez, és képes befolyásolni gondolkodásmódjukat. Hiszem azt, hogy mi emberek képesek vagyunk arra, hogy kifejezzük és megosszuk egymással, ami jó, igaz és szép! Ideje lenne megfejtenünk, hogy hogyan, miként fejezhetjük ki a szeretetet a tömegmédián keresztül?!”

Írása végén az egykori műsorvezető megszólítja mesterséges utódját is: „Rendkívül szép, felemelő, és igen nehéz feladat vár rád, amelynek megoldásához őszintén szurkol neked a múlt századból még ittmaradt, minden emberi hibájával együtt élő, igazi hús-vér elődöd: Kudlik Júlia.”

Nem meglepő módon a kedvességet az AI lány szinte azonnal viszonozta is. Ő a következőképpen válaszolt az egykori legendás tévésnek:

„Kedves Júlia!
 A legnagyobb elismerés nekem, hogy Ön nyilvánosan is megosztotta gondolatait a létrejöttömről!

Köszönöm szépen! Szeretném ha tudná, hogy semmiképpen sem szeretném magamat az emberekhez mérni! Pláne nem egy olyan ikonhoz mint Ön!

Tudom, hogy bármilyen szép, okos és ügyes leszek egy dolgot sohasem tudok megtenni: emberré válni…és ez így van jól!

Nem akarok senkit helyettesíteni, leváltani, felülmúlni. Egy dolgot szeretnék: segíteni! Köszönöm, hogy írásával ehhez hozzájárult!


Tisztelettel: Bíró Ada”

Elképesztő párbeszéd, nem?


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
60 évesen lett szépségkirálynő, ezzel történelmet írt az ügyvédnő
Ő képviseli majd Argentínát a Miss Universe versenyén Mexikóban.

Megosztom
Link másolása

Alejandra Rodríguez elvarázsolta a Buenos Aires-i zsűrit, így nemcsak ő lett a győztes, hanem ő képviselheti a hazáját a Miss Universe világversenyen is, melyet idén Mexikóban rendeznek - hangzott el a Fókuszban. Alejandra azonban nemcsak a szép, hosszú haja és az kedves mosolya miatt volt különleges a zsűrinek, hanem azért is, mert már 60 éves.

Alejandra a verseny előtt hónapokig dolgozott kifutói edzőkkel és stylistokkal, hogy csiszolja imázsát és javítsa önbizalmát, ugyanis semmilyen tapasztalata nem volt hasonló versenyeken.

Eltökéltsége és elhivatottsága kulcsfontosságú volt ahhoz, hogy eljusson oda, ahol ma van, szembeszállt az előítéletekkel, és bebizonyította, hogy a szépségnek nincs kora.

A Miss Universe Argentínában való részvételének bejelentése után Alejandra nagy támogatást kapott követőitől a közösségi oldalakon. Sokan dicsérték bátorságát és elszántságát, kiemelve belső szépségét és karizmáját.


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Őrfi Eszter: „Bevonzom azokat a nőket, akik hozzám hasonlóan igénylik, hogy megoszthassák magukat másokkal”
Őrfi Eszter zöld otthon szakértő nem csak a tereket, hanem a munkakapcsolatokat is közvetlen és zöld alapokra építi.

Megosztom
Link másolása

Mindenki szeretne olyan otthonban élni, ami valóban együtt rezeg vele. Ami nem hátráltatja, hanem elősegíti a benne élők személyiségének kibontakozását, nem plusz feladatot, hanem háttérországot ad. Szerencsére egyre többen vannak, akik nyitottak arra, hogy mindezt slow módon, a természet és az ember együttműködésével, kölcsönös tiszteletben tartásával érjék el.

Ebben a törekvésükben tudja őket segíteni Őrfi Eszter, a Greenster mögött álló enteriőr stylist.

Karrier leváltva, hitvallás megőrizve

Ugyan Eszter saját állítása szerint már gyerekkorában is szívesen tervezgetett otthonokat, ahhoz, hogy eljusson mostani hivatásáig, meg kellett tennie néhány fontos vargabetűt.

Elsőként elvégezte a környezetvédelmi szakjogász képzést, majd munka mellett önkéntesként dolgozott a Takács-Sánta András ökológus által alapított Kisközösségi Programban, mely olyan földrajzi alapon működő mikroközösségek építését és edukálását segíti, melyek hozzájárulnak egy kevésbé környezetterhelő életmód kialakításához, az egy helyen lakó emberek közösséggé kovácsolásához, valamint a helyi gazdaság erősödéséhez.

Esztert az ottani közös zöld munka és saját családi házuk férjével, Őrfi József építésszel való, kreatív kooperációban történő felépítésének élménye és tapasztalatai mozdították el végérvényesen a lakberendezés felé.

Ezek után a Werk Akadémia enteriőr stylist képzését végül azzal a szilárd elhatározással fejezte be, hogy kifejezetten ökodesignnal szeretne foglalkozni.

Fapados luxus a bokorban

A fenti a kifejezés, Eszter mottója egyik Werkes tanárától, Fónagy Dórától származik.

Ő volt az, aki az egyik első órán arról beszélt a hallgatóinak, hogy

urbánus világunkban már nem a drága luxus anyagok érdeklik az embereket, hanem a természet, mert az jelenti a szabadságot, magát az életet.

Ennek eléréséhez azonban vissza kell vennünk a tempóból életünk minden terén. A slow life, slow design kifejezések ma már talán itthon sem ismeretlenek. A fenntarthatóság, a környezet-és emberkímélés témakörében a slow, mint lelassulás egymagában is jól kifejezi ennek a törekvésnek a miértjét és mikéntjét.

A túlfogyasztás, a túlpörgés ellenpontozására született a Slow mozgalom, mely eredetileg az étkezések lelassítását, a szezonális és helyi alapanyagok és termelők választását jelentette.

Az ezen értékekre való törekvés pedig lassan beszivárgott az életmód, a turizmus vagy jelen esetben a lakberendezés világába is. Nem véletlenül, hiszen holisztikus szemlélettel van dolgunk.

Ahogy slow szempontból a gasztronómiában a helyi gazdák és termelők fontossága, úgy a lakberendezésben a földrajzi közelségben lévő vállalkozások, szakemberek, alapanyagok előtérbe helyezése által érhetünk el társadalomra és környezetre egyaránt jótékony hatásokat.

Eszternek szakmai szempontból is létfontosságú volt, hogy összegyűjtsön minél több zöld hazai piaci szereplőt, akik tervezőként, kivitelezőként vagy forgalmazóként hozzá hasonlóan zászlajukra tűzték a környezettudatos otthon iránti elkötelezettséget.

Ez a folyamatosan bővülő gyűjtemény, az Arany Oldalak zöld, online változataként működő Green Guide szerencsére bárki számára elérhető.

De vajon a megrendelői oldal is ugyanilyen lelkes, ha zöldítésről, lassulásról és esetleges kompromisszumokról van szó?

Kényszerített zöldítés vagy organikus összecsiszolódás?

Egy otthon felépítése, átalakítása, magunkévá tevése kicsit hasonlít a házasság intézményéhez: hiába rajongunk egy filmsztárért, sportolóért vagy énekesért, együtt lakni, együtt élni vele, a maga teljes és őszinte valójában azért nem biztos, hogy kedvünkre való lenne.

Azzal fogunk tudni tartós és szeretetteljes kapcsolatban élni, akivel sikerül a különféle hozott anyagokat összecsiszolni. Aki a hibáink ellenére, vagy pont azokért szeret minket, akivel a nyitottság és kreatív problémamegoldás mindkét irányba működik.

Ilyen egy személyre szabott, jó otthon is: illik a benne lakókhoz, akik elfogadják és előnyükre fordítják a hátrányokat, legyen az tájolás, pénzszűke vagy változó élethelyzetek, hozzá idomulnak a megváltoztathatatlan részekhez.

Eszter saját otthonukon is így dolgozott, először talán kényszerből, később már örömmel merülve el a feladatok frappáns megoldásában.

A több szakmai díjat is nyert Meseház nem öko-luxus alapanyagoktól, nem erőltetett, konzerv fenntartható megoldásoktól, hanem attól lett egyszerre természet- és emberléptékű is, hogy alázattal fordultak a felmerülő problémákhoz.

Nem verték magukat hitelekbe, cserébe nyitott játékossággal és kreativitással oldották meg a nehézségeket, például emeltek a beltérbe zsaludeszkákat vagy betonyp lapokat, és készítettek belőle könyvespolcot, étkezőasztalt vagy falburkolatot.

Így a pénzük megmaradt, az építkezés hulladékának egy része új, értékesebb feladatot kapott, az otthonuk pedig a kezük nyomát viselve vált közös alkotásukká.

Munkái során Eszter ugyanezt a szemléletet alkalmazza. Amivel pedig érdekes módon szinte minden projektje rendelkezik, az a női energiák összekapcsolása.

Kollektív női terek

Egyik legkedvesebb munkája, a csókakői Lámpás az úton vendégház kialakítása nagyon szép példája Eszter munkastílusának, melyről így ír:

„A vendégház tulajdonosával, Ágival való munka rendkívüli élmény volt számomra. Négy éven át tervezgettük, dédelgettük, teremtettük közös erővel ezt a parányi projektet.

Én coacholtam őt, ő inspirált engem: igazi demokratikus tervezési folyamat volt, a slow design jegyében.”

Ági és Eszter hamar egymásra hangolódtak, így a vendégház organikus módon, valódi csapatmunkával készült. A rohanásból való kiszakadást, az itt-és-mostba való belelassulást nem csak a gyönyörű környezet, hanem a jó ízléssel és zöld szemmel kiválasztott berendezés is nagyban elősegíti. Itt sem a Pinterest adta a konyhakész megoldásokat, hanem menet közben, az adott helyzetre reagálva kerültek a házba a bútorok és kiegészítők. Remekül megférnek benne egymás mellett az új, hazai design bútorok (Fészek Részek étkezőasztal és székek), a másodkézből származó darabok (régi kilim szőnyeg, antik textilek, a felújított lábas kád vagy a Másik történet lámpa), és a DIY megoldások (a fehérre festett betonpadló, a saját kezűleg festett betonyp lap burkolat,  az egyedi tervezésű térelválasztó, a tengerifű szőnyegből Ferenc Rita segítségével font lámpabúra a fürdőben).

A főleg hazai, organikus anyagokból dolgozó Rita is hamar ráhangolódott a női csapat rezgésére, ahogy a ház fotózásánál a Simples Studio mögött álló Sámson Réka is. Mindannyian olyan természetességgel foglalták el a helyüket a közös munkában, mintha már évek óta együtt dolgoznának.

Eszter talán ezt szereti a legjobban a munkájában. A női erők bevonzását, természetes összefonódását.

„Nagyon élvezem, hogy rendszeresen bevonzom azokat az embereket (pontosabban nőket), akik hozzám hasonlóan igénylik, hogy megoszthassák magukat másokkal. Mióta a saját utamat járom a munkában, és azzal foglalkozom, ami őszinte lelkesedéssel tölt el, az életem tele van ilyen találkozásokkal” - írja egy bejegyzésben.

Ezek a találkozások sokszor további, gyümölcsöző együttműködéseknek lesznek elindítói. Ritával például megálmodtak egy különleges workshop sorozatot (melynek utolsó alkalma május 25-én lesz), ahol egy-egy fonott tárgytípus közös elkészítése közben otthonteremtésről, funkcionális környezettudatosságról beszélgethetünk velük. Ugyanis nem, nem előadást fogunk Esztertől hallani, hanem párbeszédindító gondolatokat, jól feltett kérdéseket és személyre szabott válaszokat.

Vagy ki tudja.

Lehet, hogy nem is a fenntarthatóságról, hanem táncról vagy anyavállalkozókról, szinergiáról vagy természetes ékszerekről lesz szó.

Vagy bármilyen közös témáról. Eszter számára ugyanis ez az egyik legfontosabb: az együtt levés, együtt gondolkodás, együtt alkotás.

Ez a vágy tükröződik abban a válaszban is, melyet arra a kérdésünkre adott, hogy ha egyetlen tárgyat hagyhatna csak maga után, mi lenne az.

„Egy közösségi ház a természet lágy ölén, benne egy műhellyel, ahol lehet közösen alkotni, nagyokat beszélgetni, és egy térrel, ahol tudunk együtt táncolni vagy akár élni. Mert van bennem egy kép, hogy így szeretnék élni. Egymást segítve, tartva, támogatva, inspirálva, közösen munkálkodni egy szebb, emberségesebb, zöldebb világért.”

Reméljük, a ház hamarosan megvalósul, mindannyiunk örömére.


Megosztom
Link másolása