Zoltán Erika: „Szerencsés ember vagyok, hogy egy olyan pasi mellett tettem le a voksot, aki egy pillanatig sem bántott”
Az Egy ritmusban podcast idén hús-vér közönség előtt turnézik. A turné egyik emlékezetes állomása Veszprém volt, ahol Ábel Anita vendégeként Zoltán Erika ült ki a színpadra – és nem hagyott túl sok tabut érintetlenül.
Az énekesnő nemcsak a showbiznisz hőskoráról mesélt, hanem arról is, hogyan nyitotta rá az ajtót a változókor – még az ötvenet sem töltötte be, amikor a hőhullámok szó szerint a kocsiban csaptak le rá.
„Nálam nagyon korán elkezdődött, mert még nem töltöttem be ezt a gyönyörű ötvenest. Szóval én még nem voltam 50, egész pontosan 49, amikor megtapasztaltam. Mi nagyon sokat ülünk ugye a kocsiban, hiszen A-tól B-ig még mindig ez a legegyszerűbb Magyarországon. Én nagyon szeretek ülni az autóban, mert imádok aludni, a férjem vezet, és megvan a kis nyakpárnám, beülünk és elindulok.
A történet innentől inkább hőmérsékleti és hormonális kérdés lett, mintsem életkori.
Erika szerint a klimax nemcsak kopogott, hanem beköltözött – és jó hosszú időre:
„Ez így megtörtént többször, és akkor elkezdtem én is utánaolvasni, hogy akkor én most klimaxolok, akkor elindul. Onnantól indult a sztori, és
Mindenféle, elkezdtem teljes mértékben átváltozni.”
A változás viszont nemcsak lelki és fizikai, hanem étkezési fronton is érződött. Jött a léböjt, ment az önbizalom:
„Megpróbáltam mindenféle fogyókúrát, ami létezik.
De nem minden borulás tragédia, ha van, aki közben megtart. Erika arról is beszélt, hogy élete férfija ebben a fázisban sem hagyta magára:
„De hát hál' Istennek olyan szerencsés ember vagyok, hogy egy olyan pasi mellett tettem le a voksot, aki egy pillanatig sem bántott.
Ez a mondat egy egész női generáció klimax-csoportterápiáját megspórolhatná. Mert néha elég egy mondat is ahhoz, hogy a test és az idő múlása ne valami szomorú targédiának tűnjön, hanem csak egy újabb fázisnak, ahol a nyakpárna mellett most már egy kis ventilátor is elfér.
