„Volt ilyen ötletem, hogy elmegyek kurvának” – Liptai Claudia kendőzetlen őszinteséggel vallott bántalmazó párkapcsolatairól
Van az a pont, amikor egy híresség annyira őszinte, hogy az már szinte sok. Liptai Claudia az Optima Zóna podcastban lépett át minden határt, és olyan mélységekbe rántotta a hallgatókat, ahonnan a bulvárhírek már nem is látszanak. Az „Egy alkoholista gyereke vagyok” című beszélgetésben
A történet nem egy újabb botrány, hanem egy kíméletlen látlelet arról, hogyan nyomorítja meg a gyerekkori trauma a felnőtt életet, és hogyan lehet a legmélyebbről is elrugaszkodni.
A kiindulópont, ahogy az lenni szokott, a gyerekkor. Claudia elmesélte, hogy édesapja alkoholizmusa mindennapos terrorban tartotta a családot. Rendszeresen végignézte, ahogy apja az alkoholtól kivetkőzik magából, és fizikailag vagy verbálisan bántalmazza őt és az édesanyját. A trauma aztán beköltözött a lelkébe is. Claudia szerint a szeretetéhsége és az evéshez fűződő bonyolult viszonya is innen ered. „Ami biztos, amiért pluszban haragudtam az apámra, hogy én relatíve vékony kislány voltam úgy hét-nyolc éves koromig. Utána nagyon meghíztam.
Hogy kötök az ételhez valami boldogságot.”
Az érzelmi éhség aztán a párkapcsolataiban is visszaköszönt. A folyamatos megerősítés iránti vágy, a szorongás, hogy elhagyják vagy haragszanak rá, addikcióként működött. „Az is egy fajta addikció, hogy ’szeressetek!’, hogy ’Ugye, szeretsz?’, vagy hogy ’Nem haragudtál meg rám?” Ez a mintázat pedig szinte törvényszerűen torkollott bántalmazó kapcsolatokba, mert a gyerekként látott séma felnőttként is kísértett.
A spirál egy olyan mélypontra vitte, ahol a menekülés legabszurdabb formája is felmerült benne. Amikor az önértékelése a nullához közelített, és úgy érezte, semmire sem fogja vinni, egy sokkoló gondolat villant be neki.
– mondta nevetve a műsorban, mire a szintén jelenlévő Till Attila döbbenten visszakérdezett, hogy ezt komolyan gondolja-e – írta a Story. Liptai válasza egyértelmű volt:
És ez a gondolat, ez a sötét, abszurd poénba csomagolt segélykiáltás volt az a pont, ahonnan már csak felfelé vezetett az út. A felismerés, hogy ebből a helyzetből ki kell törni, végül elindította a változás útján. „És akkor így valahogy lett egy gondolat, hogy azért csak össze kellene szedni magamat, meg kellene valamit magammal kezdeni.”
Via Story
