FONTOS
A Rovatból

„Valaki a folyópartra csalta a lányaimat és kegyetlenül megölte őket” - állítja a Skóciában eltűnt magyar ikrek gyászoló édesapja

Ez a tragédia megrázta Aberdeent – és Magyarországot, most mindenki kétségek között várja a válaszokat, hogy mi is történhetett valójában a két elhunyt testvérrel.

Megosztom
Link másolása

2025. január 7-én, kedd hajnalban Aberdeen dermesztő éjszakai csendjében éles hangok hasítottak a levegőbe a Dee folyó irányából. Kiáltások voltak? Segélykiáltások? Mára talán mindenki elfelejtette volna ezt a rövid, nyugtalanító incidenst, ha a városban közben ki nem derül, hogy pontosan ekkor tűnt el két fiatal magyar testvérvérpár.

A két lány, ahogy a fényképeik mutatják, szinte tükörképei voltak egymásnak. A 32 éves Eliza és Henrietta együtt éltek, hasonlóan gondolkodtak, és a beszámolók szerint tökéletesen kiegészítették egymást ebben az óceánparti skóciai városban, amely gyökeresen eltért attól a magyarországi kis falutól, ahol felnőttek.

Miután megérkeztek Skóciába, úgy tűnt, minden a terveik szerint alakul. Mindketten találtak munkát, és bárki, aki kapcsolatba került velük, kiegyensúlyozottnak, megfontoltnak és szorgalmasnak látta őket – legfeljebb kissé zárkózottnak.

Egészségügyi vagy anyagi gondokra semmi sem utalt. Mindez csak még rejtélyesebbé teszi a január 6-án és 7-én történteket.

Vajon öngyilkossági szándék húzódik meg a két testvér halála mögött, esetleg valamilyen szörnyű véletlen katasztrófa vezetett a tragédiához? Vagy – ahogyan a lányok könnyeivel küzdő édesapja sejteti – egy harmadik félnek is köze lehetett a halálukhoz?

Bár a Police Scotland (Skócia Rendőrsége) továbbra sem talált semmiféle gyanús körülményt, mindhárom elmélet valós lehetőségként merül fel.

A testvérpár életének utolsó 12 órájában történt események a legzavarbaejtőbb kérdéseket vetik fel.

Ebben az időszakban ugyanis kétszer is a Dee folyó déli partján jártak. Először visszasétáltak a belvároson keresztül a bérelt lakásukba, amely körülbelül egy mérföldre volt a folyótól, a Charlotte Streeten.

A második látogatásuk után azonban már nem tértek haza. Soha többé nem látták őket élve. Az aberdeeni térfigyelő kamerarendszer felvételein látható, ahogy január 7-én hajnali 2 óra 12 perckor a Victoria Bridge-en átkelve haladnak a Dee túloldalára.

Ugyanebben a pillanatban, 2.12-kor érkezett egy SMS is Henrietta telefonjáról a főbérlőjüknek. A szöveg szerint nem szándékoztak visszatérni a lakásba.

Az a felvételeken nem látszik, hogy séta közben valóban ők küldenek-e üzenetet.

Amikor azonban a főbérlő ezt az üzenetet elolvasta, azonnal a helyszínre sietett, ahol megtalálta a lányok legtöbb személyes tárgyát, köztük Eliza telefonját is. Tehát nyoma sem volt végleges kiköltözésnek – és az üzenetet küldő mobiltelefon azóta már nem volt elérhető a hálózaton. A megdöbbent főbérlő rögtön értesítette a rendőrséget.

Egy hónappal később már tudjuk, hogy a testvérpár halott. Amit azonban nem tudunk, az az, hogy miért történt mindez. A lányok édesapja, Miklós ugyanezt a kérdést feszegeti, és a rendelkezésére álló információk alapján saját következtetéseket von le.

„Fogalmam sincs, mi történt a lányaimmal, de biztos vagyok benne, hogy nem követtek el öngyilkosságot” – mondta a 63 éves a Daily Mail szerint.

„Úgy hiszem, nem ők küldték az SMS-t a főbérlőjüknek, hanem valaki vagy valakik becsapták és elrabolták őket.” Hozzátette:

„Meg vagyok győződve arról, hogy valaki a folyópartra csalta őket, és kegyetlenül megölte a lányaimat.”

A gyászoló édesapa arról beszélt is, hogyan tudta meg a megsemmisítő hírt:

„A fiam telefonált, hogy valószínűleg megtalálták Henriettát. Van egy angyal tetoválása, és az alapján azonosították. Még soha nem éreztem ilyen fájdalmat. Edit, a harmadik lányom is teljesen összeomlott.”

Az ikrek a tragédia előtti szombaton, január 4-én 40 percig beszéltek az édesanyjukkal, és a hívás során mindketten teljesen rendben lévőnek tűntek. Vajon titkoltak valamit a család elől? Mi vihette őket kétszer is a folyó partjára az ezt követő napokban? Ez az ügy legrejtélyesebb pontja.

A lányok életében láthatóan semmi sem utalt komoly változásra. Henrietta – aki egyesek szerint kicsit nyitottabb volt, mint Eliza – az egyik Costa Coffee üzletben dolgozott, Aberdeen Bon Accord nevű bevásárlóközpontjában.

Eliza korábban, egészen a múlt nyárig, egy Abz Cleaning Solutions nevű takarítócégnél dolgozott. A cégvezető, Scott Bousfield így emlékezett rá:

„Soha nem tűnt lehangoltnak vagy szomorúnak. Mindig mosolyogva köszönt, és megkérdezte: »Hogy vagy, minden rendben?«

Szinte soha nem hiányzott a munkából, azt hiszem, egy kezemen meg tudom számolni, hányszor fordult elő hat év alatt. Mindig a legjobb tudása szerint végezte a feladatait.”

Eliza tavaly augusztusban küldött neki egy üzenetet, hogy talált másik állást, és a két hét felmondási idő letelte után kilép.

„Ez nem az a fajta üzenet volt, hogy »holnaptól nem jövök be«, amit néha kapunk a takarítóktól. Nagyon is korrekt, összeszedett levél volt, pontosan megjelölve a dátumot, hogy mikor kezdődik és meddig tart a felmondási ideje”

– mesélte Bousfield. Látszik tehát, hogy nem az ő stílusuk a hirtelen SMS.

Így maradtak tehát a lányok Aberdeenben, látszólag minden rendben volt, egészen a sötét, hideg januári éjszakáig. Aztán valami történt, amiért máig nem talál magyarázatot a rendőrség, a helyiek és a család sem.

A kérdések megválaszolatlanok:

Miért mentek kétszer is a folyóhoz?

Miért küldtek furcsa SMS-t?

Hogyhogy hátra hagyták személyes tárgyaik egy részét, köztük Eliza telefonját is?

És vajon tényleg öngyilkosság volt, baleset, vagy – ahogy a gyászoló apa mondja – valaki igazából a folyópartra csalta és meggyilkolta őket?


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
A Rovatból
„Az orvos megnézte a jogosítvány hosszabbításánál, hogy is szól a jogszabály, de rájött, hogy szabad vezetnem”
Hallássérültként élni ma Magyarországon könnyebb, mint akár 10-20 évvel ezelőtt. És nem csak azért, mert Weisz Fanni révén egy ország szinte családtagként tekint egy siket lányra. Általa sokan megtanulták, hogy a siketség nem fogyatékosság, ez egy állapot.

Megosztom
Link másolása

Persze még mindig sokan nem tudják, hogyan érdemes viszonyulnia egymáshoz siketnek és hallónak. Azt meg elképzelni is nehezen menne a többségnek, hogyan működik egy siketeket foglalkoztató startup ma Magyarországon. Elmentünk hozzájuk, hogy elmesélhessük.

Károlyi Antal úgy gondolta, hogy a jövőbe fektet, amikor létre hozta a SignCoders ügynökséget, és bár a cégalapítás után közvetlenül ütött be a COVID-járvány, mára szépen megerősödött a vállalat és a csapat is. Falkus Zoltán Antal nemrég lett ügyvezető, mivel maga is siket, a teljes csapat a saját anyanyelvén, azaz jelnyelven kommunikálhat, ez adja hatékonyságuk kvintesszenciáját is. Kettejükkel beszélgettünk:

Károlyi Antal: A kislányunk siketsuliba járt, és bár nagyon jó oktatásban részesült, az IT oktatás kevésbé volt színvonalas az általánosban, mert nem volt rá kapacitás. Azon töprengtem, hogyan tudnék javítani ezen a helyzeten. Azt gondoltam, jó lenne egy hallássérült embereket foglalkoztató céget alapítani, mert

ez példát mutathat a gyerekeknek, hogy érdemes tanulni, és érdemes foglalkozni az IT területeivel.

- Nekem itt hiányzik egy lépcsőfok aközött, hogy az oktatásban vannak hiányosságok, és nálatok lehet dolgozni siketként. Hol tudnak képződni a jó szakemberek?

K.A.: Akik nálunk dolgoznak, valahogy, valahol már megszerezték a tudásukat, akár az előző munkahelyükön tapasztaltakat hozzák, vagy egyetemet végeztek. A középiskolát a legtöbben integráltan végzik.

Falkus A. Zoltán: Én is integráltan tanultam (azaz a hallókkal egy osztályban - a szerk.) egy informatikai szakközépiskolában. Ott szereztem az érettségimet, és ott tanultam meg igazán a programozás alapjait.

- És mennyire volt nehéz integráltan tanulni siketként?

F.Z.: 2003-ban kezdtem a középiskolát, egyedül voltam siket az osztályban. Ott voltam lefagyva, viszont megerőltettem magamat, és végigcsináltam. Tolmácsot akkor még nem lehetett iskolába hívni, úgyhogy nagyon sokat küzdöttem a tanulással, másoltam a padtársaimról, ilyesmi.

Ma már bárhová lehet hívni jelnyelvi tolmácsot.

Ehhez regisztrálni kell, és személyenként évente 120 óra ingyenesen igénybe vehető, ezen felül további óra jár oktatásra és munkahelyre stb. Könnyebbség még az én időmhöz képest, hogy ott van már a KONTAKT Tolmácsszolgálat is, amivel megkaptuk az esélyt arra, hogy siketként telefonos ügyeket intézzünk, és hallókkal tudjunk telefonálni. Úgy beszélünk, mint most mi, csak online.

- Hogyha kisebbségben van az ember, akkor nagyon nehéz motivációt találnia, ott a félelem, hogy a többség bántani fogja. Sokszor van az manapság, hogy a siketek is láthatatlanok maradnak?

F.Z.: Azt gondolom, hogy nem. Felvállaljuk. Nincs szégyenérzetük, és nem is kell, hogy legyen. Megküzdünk az együttműködésért, de meg tudjuk mutatni, mit tudunk és mi az, amiben nincs akadály.

A kommunikációban jellemzően tetten érhető az előítélet, mert az emberek sokszor félnek a siketekkel kommunikálni, azt hiszik, a siketség szellemi deficittel vagy hiányossággal párosul.

A kommunikáció megoldható, de szemléletformálás azért kell hozzá. Szerencsére van e-mail, tolmács, vannak applikációk, egy csomó segítség adott, a hozzáálláson tehát nagyon sok múlik - mindkét fél részéről.

A SignCoders digitális ügynökségként működik, weboldalak, appok, UI, illetve UX fejlesztését végzik. A digitális ügynökség mellett Erasmus Plus pályázatokkal is foglalkoznak: olyan akadálymentesített anyagokat dolgoznak ki más-más országokkal együttműködésben, amelyek hallássérült személyek informálására szolgálnak. Tudásátadás a pénzügy, környezetvédelem, egészségügy vagy az élet más területein. Ilyen tevékenységet klasszikusan civil szervezetek végeznek, cégként nem sokan csinálják ezt.

- Találkoztok hátrányos megkülönböztetéssel, amikor tárgyalni mentek?

F.Z.: Ilyennel igazából még nem találkoztam. Teljesen természetes, hogy bármilyen meetingre jön a jelnyelvi tolmács, és az ügyfelek partnerek ebben.

K.A.: Az az érzésem, hogy

akit ez nagyon zavar valamilyen okból, azzal nem is fogunk találkozni. Több nyitott emberrel találkoztam, mint nem,

de olyan is volt, hogy nyitottságról beszéltek, aztán végül nem jöttek tárgyalni. Van ebből a szempontból egy üvegplafon, ami abból adódik, hogy az embereknek még nincs tapasztalata, hogyan működhet jól itt a kommunikáció, vagy nem tudnak annyit változtatni, hogy leiratozzanak egy meetinget. Ezek nem előítéletnek tűnnek, csak a többségi társadalom tapasztalatlanságáról van szó.

Károlyi társadalmi vállalkozásként tekint a SignCodersre, valahol a for-profit és a civil szervezet közt helyezkednek el. Egy szerethető, jó társadalmi vállalás mellett az ügyfeleknek értéket teremtenek a profit vonalon is.

- Milyen tanácsotok van a bátortalanabb siket munkavállalóknak, hogyan induljanak a munka világába? Hogyan viszonyuljanak a többségi társadalomhoz?

F.Z.: Eddig mindenkit arra buzdítottam, próbálja pontosítani magában, mi az elképzelése. Sokszor nem tudják megfogalmazni, emellett panaszkodnak, hogy nem veszik fel őket. Mondtam már erre azt, hogy itt

a probléma a motiváció hiánya is lehet, mert ha valaki nem hajlandó tanulni, vagy megelégszik akár egy betanított munkával, miközben többre vágyik, akkor nem lesz előrelépés.

Nyilván ebben is vannak egyéni különbségek, de fontos, hogy az ember tanuljon, tapasztaljon minél több területen, főleg abban, ami őt érdekli, meg kell találni a szikrát.

- Elég nehéz nem figyelni, ha valaki jelel a villamoson, és nem tudom, ciki-e vagy sem nézni a jelnyelvi kommunikációt. Hogyan álljon a többségi társadalom a siketekhez?

F.Z.: Hát, igen, a jelnyelv látványos és vonzza a tekintet. Nagyon változó lehet ez is, sokféle tapasztalatom van. Mondjuk valaki kérdezni akar az utcán, és jelelem neki, hogy siket vagyok, megköszöni, tovább megy. De igazából

megpróbálhatnánk ilyenkor, hátha tudok segíteni, néha megy a szájról olvasás, mondjuk activityzhetünk is, vagy ott az okostelefon.

Erre valaki nyitott, valaki nem, de sokféleképpen kommunikálhatunk.

K.A.: Szemléletformálás az egyének szintjén is kell, igen. Egy cégnél pedig vannak lehetőségek arra, hogy például tréningekkel érzékenyítsen.

A jelnyelv valóban látványos, van egy belső humora, kifejezetten szellemes, és kiválóan tömörít.

A jelnyelv világa hasonlóan színes, mint a hangzó nyelveké. Országonként eltérnek a jelnyelvek, sőt, nyelvjárások is vannak.

- Hogyan nézne ki a gyakorlatban a szemléletváltás?

K.A.: Olyasmire gondolok, mint aminek gyakorlata van az amerikai általános iskolákban. Az első négy évben egy

pár száz szavas jelkincset érdemes megtanítani a gyerekeknek,

akik észre sem veszik, hogy tanulnak, imádják. A készség pedig felnőttkorban is megmarad. Sok eszköz kell, nincs univerzális megoldás, de ez is egy a sok közül. Egyébként ez egy tréningezhető tudás, később egy cégnél is lehet ezt oktatni.

- Jelnyelv esetében is van jobb- és balkezesség?

F.Z.: Persze, a jelnyelv használatában is megjelenik, hogy a jelelő jobb- vagy balkezes. A jelnyelv oktatásban is foglalkoznak ezzel. Minden az aktív-passzív kézhasználaton múlik, de mindkettő oldal okés.

- Milyen kifejezéseket érdemes használni, és mi az, amit nagyon-nagyon kerüljünk siketek esetében?

F.Z.: Aranyszabály, hogy a süket szót kerüljük, mert annak pejoratív értelme is van a magyar nyelvben, jelenthet butát is. Márpedig egy hallássérült ember rendben van.

Siketnémák sem vagyunk, tudunk beszélni, csak nem szívesen vállaljuk fel a mások számára szokatlan hangunkat,

illetve mert az anyanyelvünket, az elsődleges nyelvünket, a jelnyelvet választjuk. A másik, hogy nem mutogatunk, hanem jelelünk. A jelbeszéd sem egy helyes kifejezés, és a jeltolmács sem, mert jelnyelvi tolmáccsal dolgozunk. Emellett nem fogyatékossággal élünk, ez egy állapot.

- A fogyatékossággal élő sem helyes?

K.A.: Hogy fogyatékos, fogyatékkal élő vagy fogyatékossággal élő személy a helyes kifejezés, azt különböző közösségek másképp preferálják. Én magát a fogyatékos vonalat nem szeretem, mert ebben benne van, hogy a fogyatékos ember kevesebb.

Szemléletváltás lehetne az is, hogy eljussunk a fogyatékosságtól oda, hogy honnan nézve előny az adott állapot.

A siketség egy előny is lehet, mert például a siket ember vizualitása felerősödött, és ilyen pályákon előnnyel indulhat mással szemben - de ez persze megint csak egyénfüggő.

Mi a cégnél fontosnak tartjuk az egyensúlyt: nem kell kihangsúlyozni a másságot, de eltűnni sem jó. Arra érdemes fókuszálni, milyen izgalmas dolgokat alkotunk. Sokkal fontosabbnak tartom a gondolatokat a kifejezések mögött, minthogy eltaláljuk a PC kifejezést.

F.Z.: Sokan hiszik, hogy a siketek nem tudnak önállóan élni, az én orvosom is leírta a papíromra, hogy önálló életvitelre nem vagyok képes. Nagyon sokan rácsodálkoznak, hogy jogosítványom van, mert nem hallhatom, ha jön a mentő. De van két szemem, az autón tükrök, megoldom.

Hallássérültként erősebb a megfigyelő képességem, pont azért, mert nem támaszkodom a fülemre.

Az orvos is (akivel egyébként jó viszonyban vagyunk) megnézte a jogosítvány hosszabbításánál, hogy is szól a jogszabály, de rájött, hogy szabad vezetnem.

A cégnél próbálnak olyan projekteket behúzni, amelyek pont ezekre az erősségekre építenek - mivel a csapat a vizualitásban erős, alapvetően frontend-erős feladatokkal foglalkoznak. Ezt a mobilapp- vagy webfejlesztésnél maximálisan előnyükre tudják fordítani. Emellett cégen belül az anyanyelvüket tudják használni, a kommunikációjuk így a leghatékonyabb, és gyorsan haladnak a projektjeikkel. Zoli szerint még olyan megjegyzést is kaptak egy ügyféltől, hogy az IT szférában kiemelkedően pontosan lehet velük kommunikálni az átlagos programozókhoz képest, nem jellemző rájuk a halogatás, az itt és mostban tudnak dolgozni.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Milliók életét veszélyezteti a népszerű orvosi vizsgálat? – Kiderült: rákot okozhat a túl gyakori használat!
Megdöbbentő eredményre jutott egy friss kutatás: az itthon is évente több százezer emberen elvégzett vizsgálatok valójában jelentősen növelhetik a rák kialakulásának kockázatát!

Megosztom
Link másolása

Egy gyakran használt orvosi vizsgálat, a CT lehet, hogy pont azt okozza, amit kimutatni hivatott: kutatások szerint ugyanis jelentősen növeli a rák kockázatát.

A komputertomográfia (CT) részletes képeket készít a testről röntgensugarak segítségével, így képes idejekorán felismerni a daganatokat, sérüléseket, belső vérzéseket, vagy épp azt, hogy hatásos-e egy adott kezelés.

Csakhogy ezekhez a részletes felvételekhez nagy dózisú sugárzásra van szükség, aminek ráadásul a mértéke gépenként durván eltérő lehet.

2009-ben kutatók már azt számolgatták, hogy évente akár a daganatos esetek 2 százalékáért is felelős lehet a CT-vizsgálatok magas sugárdózisa. Ez évente nagyjából 30 ezer rákos megbetegedést jelent.

Ahogy pedig egyre több a CT, úgy lesz még több a sugárzás okozta daganat is – figyelmeztetnek a szakértők.

A CT persze életmentő lehet, ha időben elkapnak vele egy kezdődő betegséget vagy sérülést. Csakhogy a kutatók szerint gyakran indokolatlanul végzik el a vizsgálatokat, főleg külföldön, mert az kifizetődő a kórházaknak, vagy mert egy rossz diagnózis életekbe kerülhet.

„Ez az egész felfoghatatlan. Egyre több és több CT-t végzünk, közben egyre magasabbak a sugárdózisok”

– mondta Dr. Rebecca Smith-Bindman, a University of California San Francisco professzora, aki már a 2009-es kutatásban is részt vett.

Smith-Bindman szerint előfordul, hogy két különböző CT-készülék között akár tízszeres (!) különbség is lehet a sugárdózisban ugyanarra a vizsgálatra - írta meg a DailyMail.

„Itt nem 10 százalékokról van szó, hanem tízszeres különbségről, miközben ugyanazt a klinikai problémát vizsgálják.”

Az IMV orvosi kutatócég szerint évente körülbelül 93 millió CT-vizsgálat történik az USA-ban, és ez a szám folyamatosan nő. A sugárzást millisievertben (mSv) mérik, és bár mindenki naponta kap egy kevés sugárzást (például repülés közben vagy a környezetből), egy CT ennél sokkal intenzívebb.

Egy 2007-es kutatás a New England Journal of Medicine-ben már figyelmeztetett arra, hogy bár az egyénre nézve egyetlen elvégzett CT kockázata viszonylag alacsony, de a társadalom egyre növekvő sugárterhelése később komoly közegészségügyi probléma lehet.

A CT miatti daganatok a teljes daganatos megbetegedések 1,5–2 százalékát teszik ki.

A Smith-Bindman-féle 2009-es kutatás során 1119 felnőtt beteg 11 különböző CT-vizsgálatának sugárdózisait elemezték. Az eredmények döbbenetes eltéréseket mutattak: egy fej-CT átlagosan 2 mSv dózissal járt, míg egy hasi-medencei vizsgálat akár 31 mSv-t is jelenthetett. Összehasonlításként: egy New York–Tokió repülőút csupán 0,19 mSv dózist jelent, egy sima gyomor-röntgen pedig 0,6 mSv-t.

A kutatók ráadásul azt is kimutatták, hogy ugyanannál a vizsgálattípusnál a különböző kórházak CT-gépei között akár 13-szoros sugárdózis-különbség is lehetett.

A kutatás becslése szerint például azok közül a 40 éves páciensek közül, akik szívközeli artériák CT-vizsgálatán estek át, minden 270. nő és minden 600. férfi a CT miatt lesz rákos.

Egy rutin fej-CT-nél ugyanez a szám már jóval alacsonyabb (8100 nőből egy, 11 ezer férfiból egy),

de húszéves korban ezek az arányok duplázódnak, míg 60 éves korban feleződnek.

Azt nem részletezték, hogy pontosan milyen rákok kialakulására gondolnak, de az amerikai nukleáris hatóság szerint korábban sugárzással összefüggőnek találták már például a leukémiát, illetve a mell-, vastagbél-, hólyag-, gyomor-, petefészek-, tüdő- és májdaganatokat is.

A kutatók konklúziója egyértelmű:

„A leggyakoribb diagnosztikai CT-k sugárdózisa jóval magasabb és változékonyabb annál, mint amit korábban gondoltunk. Sokkal szigorúbb szabályozásra lenne szükség.”

Amerikában idén már szigorítottak a CT-gépekre vonatkozó szabályokon, és a kórházaknak jelenteniük kell, hogy pontosan mennyi sugárzásnak teszik ki betegeiket. Ha nem tartják be, súlyos bírságot kapnak.

Magyarországon egyelőre nincs hasonló szigorítás, így továbbra is lutri lehet, mekkora dózist kapunk egy-egy vizsgálat alatt.

A szakértők azt tanácsolják: a betegek bátran kérdezzék meg az orvosuktól, valóban szükséges-e az újabb CT-vizsgálat, vagy elegendő lehet egy másik, kevésbé kockázatos vizsgálati eljárás is.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Felháborodtak az emberek, nőkre és férfiakra nézve is degradáló lett ez a magyar mosógépreklám
Mikor tűnnek már el a szexista és leegyszerűsítő sztereotípiák a hirdetésekből?
Sassy - sassy.hu
2025. március 13.


Megosztom
Link másolása

Kiakadtak a kommentelők egy közösségi oldalon egy nemrég megjelent reklám miatt.

A hirdetésben egy férfi küszködik az ajtó kinyitásával, már feszítővasat ragad, amikor egy nő odalép és egyszerűen kinyitja az ajtót a kilincs lenyomásával.

"Nem csak szép és okos, de meg is éri"

- ez a fő üzenete a reklámspotnak, nagyjából ez hangzik el benne.

A hirdetés, amely egyébként mosógépet reklámoz, így gyakorlatilag egy mosógéphez hasonlítja a nőket, a férfiakat pedig ostoba fajankónak nézi, akiknek annyi eszük sincsen, hogy önállóan kinyissanak egy ajtót.

Íme:

A "Nem tehetsz róla, tehetsz ellene" Facebook-oldalon a kommentelők többsége szóvá tette, hogy nem csak a nőkre, hanem a férfiakra is káros ez a személet, hiszen hülyének nézi a férfiakat is. Azt is írta az egyik hozzászóló a hirdetés azt sugallja, ami nem működik, azt inkább lecseréljük ahelyett, hogy megjavítanánk...


Megosztom
Link másolása


FONTOS
OKFŐ: nem történt szakmai mulasztás a kistarcsai horrorszülések ügyében
Lapunk munkatársát az OKFŐ úgy tájékoztatta, a belső vizsgálatot lezárták annak a két kismamának az ügyében, akiknek szülése tavaly decemberben majdnem tragédiával végződött. A válasz elképesztő.

Megosztom
Link másolása

Két nő ugyanazon az estén majdnem belehalt a szülésbe 2024. decemberében a Kistarcsai Flór Ferenc Kórházban. Mindkét nő esetében sürgősségi császármetszést alkalmaztak, de a kismamák kérését figyelmen kívül hagyva csak az utolsó pillanatban hajtották végre a műtéteket. Az egyik kismama méhe megrepedt, a másik esetben állítólag a kisbaba is maradandó sérülést szenvedett - írta akkor a Válasz Online.

Az anyák szerint kis híja volt a tragédiának

A két eset az után kavart óriási port, miután a két kismama a lapnak nyilatkozott.

"A szobatársammal lélegeztetőgépre kerültünk, de csak ekkor tudatosodott bennem, hogy tényleg majdnem meghaltunk"

- idézte fel a lapnak az egyik anyuka, Lázárné Sélley Szandra, aki méhrepedése után közel egy liter vért kapott.

Orosz Szintia a másik páciens, akin a kérése ellenére nem hajtották végre korábban a császármetszést.

"Ugyan anyuka, működjön együtt, én is megszültem három gyereket, menni fog"

- mondta a szülést levezető orvos Szintia szerint.

Szintia eközben a szomszéd szobában vajúdó Szandra üvöltését hallgatta, míg ő maga órák óta fájdalmakkal küzdött, a baba nem jött, és még a mellette álló férje szerint sem lehetett normál szülésről beszélni. Majd este megjelent egy másik doktornő, aki

az édesapa szerint Szintia feje mellé térdelve az asszony hasát nyomta, és ki akarta préselni belőle a gyereket.

"Az utolsónál vér lövelt ki a feleségemből. Próbáltam volna nyugtatni őt, de olyan pánikban voltam, hogy hangosan sírtam, és könyörögtem, hogy császározzák már meg. Szintinek elmondhatatlan fájdalmai voltak" - mondta el a férj a lapnak, miközben felesége szerint az orvosok és a padló is csurom vér volt.

Ekkor vitték a nőt a műtőbe. A császármetszés gyorsan zajlott, és

bár látszólag jól volt a nő, a hasa mégis tele volt vérrel a megrepedt méhe miatt.

A szervet végül sikerült megmenteni.

Szandra is ugyanennél a doktornőnél szült. A kismama többször kérte órákon keresztül, hogy hajtsanak végre rajta császármetszést, mert az ő szülése sem indult egyszerűen. Órák múlva vették észre, hogy a baba a szülőcsatornában van már nem megfelelő pozícióban. Ekkor rendelték el a császármetszést.

A baba végül megszületett, de nem sírt fel, és a gyomrából is ki kellett mosni a lenyelt, szennyezett magzatvizet.

Az anya is rossz állapotba került.

"Szandra a zárójelentések szerint izomsérülésből fakadó vérzéses sokkot kapott, lerepedt a méh mellső fala, lélegeztetőgépre került"

- írja a Válasz Online a zárójelentések elemzését követően.

Szandráék babájának feje hetekkel a születése után is hiperérzékeny, a szülők szerint ez az őt ért fizikai nyomás miatt van.

OKFŐ: lezárult a belső vizsgálat

A párhuzamos kálváriák ügyében az Országos Kórházi Főigazgatóság vizsgálatot indított, amíg le nem zárták ezt, nem nyilatkoztak. Mint kiderült, azóta ez a helyzet változott, és az OKFŐ nem talált problémát a két ügy kapcsán.

"Az említett esetekben a belső vizsgálat lezárult, az szakmai mulasztást nem tárt fel, a szakma szabályai szerint járt el az intézmény"

- írta munkatársunknak szűkszavű válaszát az OKFŐ március 10-én, hozzátéve, hogy "további személyes adatokat" nem közölnek. Mint írták, a császármetszés szükségességéről az orvosok mindig a "szakmai irányelvek és protokollok szigorú betartásával, a várandós anya és a magzat egészségét szem előtt tartva hoznak döntést."

Kerestük a két édesanyát is, de cikkünk megjelenéséig nem válaszoltak.


Megosztom
Link másolása