FONTOS
A Rovatból

„Segítség, megfullad a gyerek!” – Mi túléltük a gyerekkorunkat, ők nem

Gyereknek nem egyedül kell lenni. Gyereknek úgy kell lenni, hogy az anyád, vagy a nevelőanyád ott van, vagy látótávolságban van, és figyel.

Megosztom
Link másolása

Apám mindig vicces ember volt. Viccesen mesélt a gyerekkoráról is. Ezt a sztoriját is mindig úgy mesélte, hogy hangosan röhögtünk rajta. Életrevaló, rosszcsont kisgyerek volt, Zalában nőtt fel egy pici faluban, ahol az udvaron volt egy esővizes dézsa, ahogy az minden valamirevaló falusi háznál szokott lenni. Apám pici volt, a dézsa nagy. Belenézett az esővizes dézsába, talán meg akarta nézni, milyen mélyen van a feneke. Az esővizes dézsa visszanézett rá, és talán azt gondolta, gyere. 

Apám belezuhant fejjel előre, a lábai kifelé kalimpáltak, a nagyanyám épp kinézett az udvarra a konyhából, és amikor meglátta gyermeke kalimpáló lábait, eszeveszett ijedtséggel rikoltozni kezdett, és elfutott a másik irányba, hogy segítséget hívjon.

„Segítség” - rikoltotta állítólag, apám ezt a vastag vízréteg alatt is hallotta - „Megfullad a gyerek!” Apám mindeközben úgy döntött, kiissza a dézsa tartalmát, mert akkor egyszer csak biztosan elfogy, és ő kiszállhat.

Végül mégsem ez történt. Nem állt ott senki stopperórával, pontosan mennyi időt töltött a víz alatt, de gyanúsan sokat, és a szerencsének köszönheti, hogy életben maradt.

A legtöbben valamiféle ilyesminek, szerencsének - vagy hívjuk bárminek - köszönhetjük, hogy életben maradtunk. Hogy miért nem fúrta át a belemet egy évesen az a két centis szög, amit ügyesen kiszedtem a kiságyam melletti falvédő lécéből, most nem lényeges. Apám - ugyanaz, akinek az anyja észrevette, hogy kalimpálnak kifelé a lábai, bár segíteni már nem rohant oda - akkor észrevette, hogy hiányzik egy szög a falvédőből, elvittek anyámmal az orvoshoz, majd a kérdésre, hogy mi a panasz, szokásos humorával azt felelte, hogy hiányzik egy szög a falból. De nem ezen, és nem az orvosokon múlt, hogy a szög és pelenkás énem is simán és épségben megúsztuk az ügyet (apám biztosra ment: felszedte a padlószőnyeget a szobámban, tényleg nem volt meg a szeg, illetve ott volt, ahol a röntgen mutatta, a mit sem sejtő gyerekben). 

Egy csomó balesetet túlélünk, mire felnövünk. Egy csomó baleset kivédhetetlen. Az a legfeldolgozhatatlanabb.

Egy csomó baleset azért történik, hogy tanuljunk belőle, később ezért nem lesz nagyobb. Egy csomó baleset meg ki tudja, miért történik, de megtörténik, és később ezekről sztorizunk a gyerekeinknek és az unokáinknak. A lányom egyszer egy játszótéren, egy mászóka sötét belsejében verte be a fejét. Nem láttunk be oda, fából volt a játék, szétnyílt a bőr a koponyáján. Csak szerencséje volt.

Annak a kétéves kisfiúnak, aki pár napja meghalt, nem volt szerencséje, hogy pontosan mi történt vele, még nem tudni. De attól még az evidens: szülőként (nevelőszülőként) akkor is ott kell lenni. Minden tragédiának megvannak a körülményei, a gondatlanság, az elhanyagolás azonban nem kimagyarázható. Mi is írtunk annak idején az egyik legmegrázóbb, a szándékos elhanyagolást és bántalmazást a legmélyebb szinten bemutató dokumentumfilm-sorozatról, amely egy halálig kínzott kisfiúról szólt. Ha beírjuk a kulcsszavakat a keresőbe, könnyen rájöhetünk, hogy nem kell Amerikáig elmennünk ahhoz, hogy számos hasonló esetet találjunk itthon is.

Elhanyagolt, nem etetett-itatott, fatális baleseteket szenvedő gyerekek, akik belehaltak a gyerekkorba, és abba, hogy azokban a pillanatokban egyedül voltak gyerekek. 

Gyereknek nem egyedül kell lenni. Gyereknek úgy kell lenni, hogy az anyád, vagy a nevelőapád ott van, vagy látótávolságban van, és figyel.
 

És ha figyel, feltehetően nem nyeled mellé a csirkecsontot, vagy nem is kerül a szádba, remélhetőleg nem borulsz bele egy medencébe fejjel lefelé, vagy ha igen, időben kihúznak.

Nem megyek bele a szakmai részébe, mert nem tisztem, de egyszer azt olvastam, kábé 11 éves kor körül már egy ideig magára hagyható egy gyerek. Mondjuk lemehetsz a boltba. Ha visszamész, nagy eséllyel még mindig ott ül a tévé előtt, maximum egy újabb csomag chips van a kezében. De egy kettő, három, négy, akár öt éves kisgyerek magára hagyva, elhanyagolva még önveszélyes. Addig az a dolgunk, hogy megmentsük az életét, - illetve hogy mentsük a lakást, bár annak mindegy -  ironikusan: hogy folyamatosan megmentsük a gyereket a nem szándékos öngyilkosságtól. Ez a minimum. Hogy a gyerek fizikailag biztonságban legyen. Ez a mi felelősségünk. Baromi nehéz, sokszor szinte megvalósíthatatlan, de nyilván hálás felelősség. 

A gyermekjogok egyik alapvetése: az élethez és az életben maradáshoz, illetve a fejlődéshez való jog.

Komolyan, 2023-ban el kell mondani, hogy egy agyonéheztetett gyermek alultáplált lesz, aminek komoly egészségügyi következményei lesznek, és hogy a szülői kötelezettség megetetni?! Fájdalmas olvasni arról, hogy milyen körülmények között élnek és halnak meg ma gyermekek. 

Az elhanyagolásnak és a gondatlanságnak számtalan változata létezik, olyan színes a paletta, ahány eset eddig megtörtént a világban. A tragédiák változatosak és önismétlőek egyaránt. A kis faházat magukra gyújtó gyerekek édesanyja joggal kérdezheti, hol a határ az ő felelőtlensége és a sorsszerű tragédia között. Hol van az az elmosódó vonal, ami erről az oldalról közelebbinek, arról messzebbnek látszik? Van ilyen vonal? Vagy vannak egyértelmű tragédiák és egyértelműen felnőtt, azaz felelősséget vállaló gondozó emberek rossz döntései között? 

Felelős emberek is lehetnek figyelmetlenek. Figyelmes szülőkkel is történnek tragédiák. Nincs lehetőség arra, hogy általánosítsunk és ujjal mutogassunk, kivéve egy esetben.

A szándékos oda nem figyelés, elhanyagolás és a szándékos bántalmazás esetében. Olyankor nincs mentség. Aki gyereket vállal, akár biológiai, akár örökbefogadó, akár nevelőszülőként, hatalmas súlyt vesz a vállára. Onnantól fel kell nőni. Egész anyai életemben szorongó anya voltam, vállalom, bár fejlődőképes vagyok: már kiengedem az udvarra a gyerekem úgy, hogy csak néha nézek rá, már van annyi idős, hogy nem eszik meg egy csigát. Nyilván nem vagyok mintaszülő, mert senki sem az, néha úgy érzem, még annyira sem, sokszor vagyok fáradt, kiabálok, ha nem áll meg az utca végén rendesen a rollerrel. Én máshogy fogom rosszul kezelni, mint ahogy engem kezeltek rosszul, mert ezt senki nem úszhatja meg, ugyanis mindenkinek emberből vannak a szülei. Egyet remélek, hogy nem annyira. De igyekszem figyelni. És remélem, mindig akkor nézek oda, amikor kell.

És ezt az egyet tudjuk tenni. És még akkor is megtörténhet a baj. Úgy látom, legtöbb szülő próbál a maga módján jó szülő lenni, legalábbis próbálkozik. Nem haragszom a nagyanyámra, az anyámra, az apámra, annyit tettek, amit tenni tudtak. A mi generációnknak több segítsége van: könyvek, szakemberek biztatnak önreflexióra. Rengeteg lehetőségünk van így az önmarcangolásra, de a fejlődésre is. Az érzelmi szükségletek ugyanakkor már egy másik cikk témája.

Etess meg, itass meg, legyek érzelmileg és fizikailag biztonságban, ennyit kér egy gyerek, hogy túlélje a gyerekkorát.

Aki gyereket vállal, egy életre vállalja, hogy figyel. A gyermek minden életkorában a szülőnek minden érzékszervét hegyeznie érdemes(szem, fül, szaglás (!), szív), de az első években mégis a szem a leghasznosabb. Amúgy nem nehéz: csak használni kell, és figyelni. Aztán amikor kell, ugrani. A gyerekért, vagy a telefonért, és hívni a mentőt. És ehhez fel kell nőni. Még most sem késő megtanulni, ha már van gyereked. És a következő pillanatban sem késő jobban csinálni.

Apám anno humorral fedte el a felismerését, hogy egy kritikus pillanatban elhanyagolták. A baleset után rengeteg víz jött ki belőle. Lehet, hogy ezért nem szerette felnőttként a vizet, sosem ivott eleget. Mert ötévesen megivott egy életre valót. A halál rejtélyes dolog, a gyerekhalál értelmetlenül rejtélyes. A szög ott figyel valahol anyám szekrényében, az meg egy másik rejtély kulcsa, az életé.

Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


FONTOS
Vigyázat! Az Európa-szerte kapható összes tonhalkonzerv hatalmas egészségügyi kockázatot jelenthet!
150 mintából 148 bizonyult egészségre ártalmasnak. Mondjuk, mi a probléma velük.

Megosztom
Link másolása

Figyelmeztetést adtak ki a tonhalkonzervekkel kapcsolatban, amelyek egy olyan anyagot tartalmazhatnak, ami „óriási közegészségügyi kockázatot” jelenthet.

150 Európában véletlenszerűen tesztelt konzervből 148-ban higanyt találtak, amely bizonyos ráktípusokkal is összefüggésbe hozható.

A termékek több mint fele meghaladta az EU-ban engedélyezett 1 mg/kg határértéket.

A toxikus fém különösen veszélyes lehet várandós nőkre, mert károsíthatja a magzati agy fejlődését és tüdőkárosodást okozhat.

Anglia, Franciaország, Olaszország, Spanyolország és Németország tonhalkonzervjeit is megvizsgálták; Párizsban egy konzervben például rekordmagas, 3,9 mg/kg higanyszintet mértek.

A Bloom a Foodwatch France-szal közösen végezte a kutatást, és sürgős felhívást intézett a kormányokhoz az eredmények alapján. Felszólították az országokat, hogy „aktiváljanak egy védelmi záradékot” a 0,3 mg/kg feletti termékek értékesítésének megakadályozására.

Emellett kérték, hogy minden tonhalkonzervet távolítsanak el az iskolai menzákról, bölcsődékből, szülészetekről, kórházakból és idősotthonokból.

Karine Jacquemart, a Foodwatch France vezetője hozzátette:

„Ami végül a tányérunkon landol, egy óriási közegészségügyi kockázat, amelyet nem vesznek elég komolyan.

Nem adjuk fel, amíg nem lesz egy szigorúbb európai szabvány.”

Egy átlagos európai évente körülbelül 25 tonhalkonzervet fogyaszt, ami jelentős higanykitettséget jelenthet.

A higany különböző emberi és természetes forrásokból, például szén égetésével kerül a légkörbe. A higany mintegy 80%-a az óceánba jut, ahol a tengeri élőlények fogyasztják el. A tápláléklánc csúcsán végül olyan ragadozókban halmozódik fel, mint a tonhal.

A magas higanyszint kevésbé ismert hatásai közé tartozik a látás, a vesék és az idegrendszer károsodása is.

Patkányokon és egereken végzett kísérletek azt mutatták, hogy a higany fogyasztása különböző daganatokat is kiválthat - írja a The Sun.

A higanymérgezés különösen azok körében okoz aggodalmat, akik évek óta nagy mennyiségnek vannak kitéve.


Megosztom
Link másolása

FONTOS
Reagált a szülni készülő nőket vasalásra, főzésre buzdító írásra az államtitkár, aki maga is „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit"
Kijelentése nem csillapította a közhangulatot.

Megosztom
Link másolása

Ahogy mi is megírtuk, felháborító üzenetet közvetítő prospektus terjed a kismamák körében. Egy újdonsült anyuka a védőnői szolgálattól kapott kismamapakkjában fedezte fel a kiadványt, ami az alábbi kijelentést tartalmazza:

„Gondokodjunk előre Apáról is! Nem árt felkészülni otthonra több napi étellel és néhány kivasalt inggel.”

Ezt a nőket lekicsinylő és férfiakat is megalázó prospektust a Nem tehetsz róla, tehetsz ellene Facebook-oldalon osztotta meg egy felháborodott olvasó.

A hír futótűzként terjed azóta a neten. Nem rég pedig Takács Péter egészségügyi államtitkár is reagált a leírtakra.

Kommentjében kiemelte, ő, mint „egy 5 gyerekes apuka, aki maga vasalja az ingjeit" szintén felháborítónak tartja, hogy ez a kijelentés nyomtatásba került, és több kismamához eljuthatott.

Állítása szerint ez egy magáncég kiadványa, az abban leírtak „semmilyen formában nem tükrözik az egészségügyi kormányzat álláspontját” – szemlézte a 444.hu.

Hozzátette, ő maga is mindent megtesz, hogy „csak szakmailag korrekt, üzleti érdektől mentes, családbarát szempontoknak megfelelő kiadványokat” kapjanak a védőnők.

Halász Noémi, a Momentum szegedi alelnöke nyílt levélben reagált Takács Péter hangzatos ígéreteire:

„Ahogy Ön is írja, ez egy tájékoztató anyag, mely egyelőre nem tiszta milyen úton, hány nőhöz jutott el. […] Felmerül ugyanakkor az, hogy hogyan juthat egyáltalán el a kismamákig egy ellenőrizetlen anyag! Önök, mindent központosítottak, a védőnői hálózatot sorra rombolták az elmúlt évek során. Nem elvárható, hogy a túlterhelt védőnők ellenőrizgessenek minden továbbadásra kapott anyagot! Az Önök feladata lenne, hogy szabályozott keretek között tartsák a kiadványokat, és csak szakmailag megalapozott, minden hasonlóan soviniszta megjegyzéstől mentes anyagokat juttassanak el a kismamákhoz! Mi lett volna, ha kifejezetten káros, veszélyes tanács van az anyagban?”

A képviselőnő kifejtette továbbá, hogy ha a kormánynak arra van kapacitása, hogy a gyerekvédelem jegyében könyvek tucatjait fóliázza be, akkor, hogy történhet meg, hogy a kismamáknak átadott anyagokat nem ellenőrzik?!

Halász továbbment az ügyben, egyenesen a prospektust kiadó cég ügyvezetőjét kereste fel. Ők készségesen vállalták, hogy a kiadványból az ominózus mondatot eltávolítják, sőt az egész kiadványt újraszerkesztik - derül ki a politikus legutóbbi Facebook-posztjából.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Te, aki röhögő fejet teszel mások halálhíre vagy tragédiák híre alá, áruld már el, mi ilyen „vicces”
Nem érzed, hogy gáz, amit művelsz? Nem tudod, hol a határ? Akkor én most elmondom.

Megosztom
Link másolása

Gyakran futok bele a közösségi oldalakon egy érthetetlen és ijesztő jelenségbe.

Nem csak nekem tűnt fel, és nem csak engem háborít fel.

Vannak, akik Facebookon mások halálhíre, tragédiákról, katasztrófákról, balesetekről szóló hírek alá röhögő fejet tesznek. akkor is, ha gyerekek haláláról van szó.

Sőt.

Akad, aki e hírek alatt poénkodni szokott.

Most ezekhez az emberekhez szólok.

Nem szégyellitek magatokat? Nem tanultatok illemet? Egy csepp emberség, tisztesség, empátia sem szorult belétek? Amúgy is, áruljátok már el, mégis mi ilyen "vicces" a tragédiákban?

Ha ne adj' Isten a ti családotokkal történne baj, nektek hogy esne, ha azon röhögnének mások? Ha azon poénkodnának? Ha kommentekben osztanák rólatok az észt és az idióta mémeket?

Felfogjátok egyáltalán, mennyire gáz, amit műveltek? És senki sincsen a környezetetekben aki rátok szólna, hogy mennyire bunkók vagytok?

Ha eddig senki nem szólt, akkor én most megteszem. Ti pedig kérlek, tegyétek már meg, hogy inkább nem reagáltok semmilyen módon ezekre a hírekre, ha képtelenek vagytok az empátiára.

És kérlek, tartsátok be az egyik közösségi aranyszabályt: ha nem tudsz segíteni, akkor legalább ne árts.


Megosztom
Link másolása


FONTOS
Ez a 3 szokatlan figyelmeztető jel egy héttel is megelőzheti a stroke-ot!
A stroke világnapja jó ok arra, hogy arról beszéljünk, amiről senki nem szeret.

Megosztom
Link másolása

A stroke életveszélyes állapot, de vannak figyelmeztető jelek, amelyek hetekkel korábban megjelenhetnek, és a gyors közbelépés segíthet elkerülni a szélütést. Egy The Lancet-ben megjelent kutatás szerint a stroke-ok túlnyomó része elkerülhető.

A stroke egy életveszélyes roham, amely akkor következik be, amikor az agy egy részének vérellátása megszakad.

Magyarországon évente közel 30 000 ember kap stroke-ot, és sokan közülük maradandó fogyatékossággal élnek tovább.

A stroke kockázata 55 év felett minden évtizedben megduplázódik, így idősebb korban különösen fontos a figyelmeztető jelek észrevétele.

A figyelmeztető jelek, amelyekre figyelj:

1. „Fura érzés”

Sokan „kis stroke”-ként vagy „figyelmeztető stroke”-ként emlegetik ezt az állapotot, amely orvosilag átmeneti ischaemiás rohamként (TIA) ismert.

Ez egy átmeneti érelzáródás, amely átmeneti tüneteket, például arcgyengeséget, karzsibbadást vagy zavart beszédet okozhat.

A TIA nem okoz maradandó agykárosodást, de azok, akik átélnek egy TIA-t, gyakran később teljes stroke-ot is kapnak. Magyarországon évente mintegy 10 000 embernél fordul elő TIA, és minden tizenkettedik érintett súlyosabb stroke-ot kap egy héten belül.

2. Brutál fejfájás

A fejfájás legtöbbször ártalmatlan, de bizonyos esetekben a stroke előjele is lehet. Egy 2020-as, a The Journal of Headache and Pain folyóiratban megjelent tanulmány szerint bizonyos esetekben fejfájás léphet fel akár egy héttel a stroke előtt.

550 stroke-ot szenvedett felnőtt vizsgálata során a kutatók azt találták, hogy az esetek 14,7%-ában fejfájás előzte meg a szélütést, amit „előjelző fejfájásnak” neveztek el.

A fejfájás típusait vizsgálva kiderült, hogy az esetek közel felében tenziós fejfájásról volt szó, egyharmaduk migrénes fejfájást tapasztalt, néhányan pedig hirtelen, robbanásszerű fájdalmat éltek át.

A fejfájások gyakran addig tartottak, amíg a stroke tünetei meg nem jelentek, bár néhány esetben a fájdalom néhány óra alatt elmúlt.

A kutatók arra a következtetésre jutottak: „Az ilyen fejfájások hirtelen megjelenése figyelmeztető jel lehet.”

3. Ijesztő szívritmuszavarok

A pitvarfibrilláció, az egyik leggyakoribb szívritmuszavar, ötszörösére növeli a stroke kockázatát. Ismerjük meg a saját pulzusunkat, hogy időben észrevegyük a rendellenességeket! A normál pulzus 60 és 100 ütés percenként, de pitvarfibrilláció esetén ez akár 140-re is felmehet. Ha szokatlan szabálytalanságot érzékelünk, forduljunk orvoshoz!

Hogyan ismerjük fel a stroke jeleit?

- Arc – Ha az egyik oldal lefittyed vagy zsibbad, kérjük meg az illetőt, hogy mosolyogjon. Ha nem szimmetrikus, sürgős orvosi segítségre lehet szükség.

- Kar – Kérjük meg a személyt, hogy emelje fel mindkét karját. Ha az egyik kar lefelé süllyed, hívjunk segítséget.

- Beszéd – Ha a beszéd zavart vagy összefolyó, az stroke-ra utalhat.

- Idő – Ha ezeket a jeleket észleljük, késlekedés nélkül hívjuk a mentőket (Magyarországon a 112-t).

Mi okozhat stroke-ot, és hogyan lehet megelőzni?

Az ischaemiás stroke, a leggyakoribb típus, egy olyan vérrög miatt alakul ki, amely elzárja az agy vérellátását. Az artériák természetesen szűkülhetnek az életkor előrehaladtával, de bizonyos tényezők – például

a dohányzás, az elhízás, az alkohol, a magas vérnyomás, a magas koleszterinszint és a cukorbetegség – felgyorsíthatják ezt a folyamatot.

A ritkább a vérzéses stroke, amely az agyban bekövetkező vérzéssel jár, ezt gyakran a magas vérnyomás okozza.

A stroke kockázatának csökkentése

A dohányzás mellőzése, az egészséges testsúly megőrzése, a vérnyomás és a koleszterinszint rendszeres ellenőrzése, valamint az alkohol mérséklése mind segíthet a stroke megelőzésében.

Megosztom
Link másolása