INSPIRÁLÓ
A Rovatból

„Nem kell tudnod festeni ahhoz, hogy működjön!” – a festés mindenkit képes meggyógyítani

Önmagaddal együtt könnyebben megérted a környezeted, nagymértékben csökkented a szorongásod, még a traumafeldolgozásod is hatékonyabb lesz és fittebbé, éberebbé válsz ecsettel a kezedben.

Megosztom
Link másolása

A mentális leterheltség társadalmi szintű jelenség, kritikus fontosságú kezdenünk ezzel valamit. A pszichoterápiától kezdve különböző tevékenységekig sok minden segíthet, de borsos áruk miatt nem mindenki indulhat az irányukba. A művészet viszont lehet ingyen is, mert már a bottal a sárba firkálás is csökkenti a stresszt. Ha pedig találunk egy ceruzát meg egy cetlit a kupis fiók mélyén, ezekkel könnyen hadat üzenhetünk a szorongásnak.

Egész jól festesz!

A művészet terápiás hatású, és a legjobb, hogy nem kell hozzá tehetségesnek lenni. Akár egy egyszerű színezés is aktiválhatja a jutalom érzéséért is felelős homloklebenyt, és

nagymértékben csökkentheti a stresszt még azoknál is, akik soha azelőtt egy percig sem fogtak ceruzát a kezükben.

Bár legtöbben úgy gondoljuk, hogy ha alkotunk, a végeredménynek minimum tökéleteshez közelinek kell lennie ahhoz, hogy jónak mondhassuk, de ez távolról sincs így. A művészet terápiára különösen igaz a klisé, miszerint a megtett út a lényeg, nem a végcél.

A művészeti alkotások elkészítése közben ugyanis maga a folyamat az, ami segít például a traumák feldolgozásában, és a festészetet alapul véve a színek használata, azok erőssége, az árnyékok és fény hatása, a vonalvezetés mind-mind árulkodó azt illetően, milyen lelkiállapotban vagyunk. Ha például egy terapeuta segít ezeket értelmezni, könnyebben megismerjük a saját folyamatainkat. A folyamat maga minimum egy mozgó meditációval ér fel, mert az alkotás áramlásába kerülve a külvilág zajai alig jutnak el hozzánk.

A terápiás festés tudományos háttere

Több tanulmány is készült arról, hogy a művészet jótékony hatással van az agyi tevékenységre és a stresszkezelésre. A színezés, a firkálás, a rajzolás és a festés is aktiválja az agy érzelmekért és együttérzéshez felelős részét, és boldogsághormonokat szabadít fel.

Így mindenképpen sikerélményt él át az ember - más kérdés, hogy az esetlegesen évtizedek alatt bebeszélt szégyenérzetünk bekapcsol-e ilyenkor, és annullálja-e a boldog folyamatainkat.

„A szégyen a legnehezebb morális érzelmünk, amely a kutatások alapján számos mentális zavar hátterében fellelhető.

A rajzolással, festéssel kapcsolatban általában az jellemző, hogy meg van róla győződve a személy, hogy ő csak pálcikaembert tud, nem képes a rajzfeladatok végrehajtására, nem tud rajzolni. Lebecsüli a képességeit, készségeit. Ezek többségében abból erednek, hogy túlzó elvárásokat támaszt maga elé, úgy gondolja, neki tudnia “kell” rajzolni. Ezeket a gátakat például az Art is Therapy program tégláról téglára bontja le.

A fokozatosság és a cél részcélokra való felbontása átlendíti az önmagában kételkedőt,

és a feladat sikeres megoldása erős pozitív visszajelzést ad. Ezeket az élményeket kibontva, átbeszélve analógiaként használva rámutatnak arra, hogy a berögzött sémák felülírhatóak, a ”képes vagyok” megtapasztalása rendkívül támogató élmény” - mondta el Koday Zsuzsanna klinikai szakpszichológus, a hazai Art is Therapy terápiás festőműhely alapítója.

Kutatók megfigyelték, hogy egy laza

háromnegyed órás alkotás a kortizol nevű stresszhormon szintjét jelentős mértékben csökkenti.

Személyes tapasztalat, hogy aki az alkotás flowjába kerül, vajmi kevés eséllyel áll meg 45 percnél. Ez alapján mit okozhat egy három órás festés!

A kreatív folyamatok az érzelmi és fizikai jóllétre egyaránt hatással vannak, konkrét traumafeldolgozásban segítenek, bizonyos esetekben az étkezési zavarok helyreállításában, demencia csökkentésében is megfigyelték jótékony hatásukat, de néhol a skizofrénia kezelésének is aktív része, és az akut pszichotikus epizódok során javít a páciensek állapotán.

Depressziós és szorongásos tünetek csökkentésében pedig igencsak eredményes eszköz a művészet, egyszerűen megadja a hétköznapokhoz szükséges pszichológiai stabilitást. Koday Zsuzsanna, aki maga is terápiás festő-rajzoló foglalkozásokat tart, saját tapasztalatok mentén világít rá ennek működésére.

„A programban a rajzolás, festés mellett a stresszkezelő technikákra és a pszichoedukációra fókuszálunk. A rajzolás tudatos jelenlét gyakorlatnak is felfogható, hiszen a tevékenységben való elmerülés, a flow élmény a jelenben tart, így

elménk nem kalandozik el sem a múltba (mi lett volna ha - depresszív tünetek), sem a jövőbe (mi fog történni a holnap megbeszélésen - szorongásos tünetek).

 

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

 

ART IS THERAPY (@__artistherapy__) által megosztott bejegyzés

Ezzel az esetlegesen fennálló tünetek is enyhíthetőek, kezelhetőek. A pszichoszociális kapcsolatokat a csoportélmény fejleszti, nyitottabbá teszi a résztvevőket, az élmények megosztása lebontja azt a hitet, hogy egyedül vagyunk a problémáinkkal.”

A festés, mint kommunikációs eszköz

Van, aki nehezebben fejezi ki magát verbális kommunikációval, de azt ne felejtsük el, hogy rajzokkal, festményekkel is lehet beszélni, ez nagyjából a legősibb kommunikációs formánk a barlangrajzok tanúsága szerint.

Hihetetlen önkifejező eszköz, ami magunk és a külvilág számára is egy kézikönyv lesz a szívünkhöz.

„A terápiás festés alatt rá lehet jönni, hogy ha képes vagyok megrajzolni egy színészportrét, amiről egy nappal ezelőtt még azt gondoltam, lehetetlen, akkor belegondolva akár képes lehetek arra is, hogy az érzelemszabályozási, problémakezelési megküzdési módjaimat fejlesszem, gazdagítsam. Ugyanis minél gazdagabb a megküzdési módjaim köre, annál valószínűbb, hogy előremutató stratégiát választok. Tehát sikeres viselkedésváltozáshoz arra van szükség, hogy új készségeket, stratégiákat tanuljak” - mutat rá a szakember.

A rajzolás és a festés reflexió is, segít feldolgozni a külvilágból érkező ingereket, miközben harmonizál és elmélyít. Kicsit kiszakít a mókuskerékből, amire valljuk be, sokunknak van szüksége. Akinek szüksége van az életében egy kis kikapcsolódásra, de képtelen kiegyensúlyozni a szimpatikus-paraszimpatikus idegrendszerét, és

még a nyaralásán is a munkán jár az esze,

vagy mondjuk social media függőséggel vagy más addikcióval rendelkezik, annak érdemes megfontolnia a festés hétköznapokba emelését, de igazából mindenkire jó hatással lesz.


Megosztom
Link másolása

Címlapról ajánljuk


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Meglepő, mi történt idén a bécsi újévi koncerten – ez nem a nagyik újévi eseménye volt: friss, vidám, érzékeny lett Bécs 2026-ban
Bécs felrobbant az örömtől: mindenki erről a karmesterről beszél.

Megosztom
Link másolása

A bécsi Musikverein Aranytermében ma délelőtt (január 1-jén) lefutott a világ egyik legfurcsábban stabil, mégis évről évre kockázatos élő hagyománya: a Bécsi Filharmonikusok Újévi Koncertje. Stabil, mert a Strauss-dinasztia waltz–polka–galopp háromszögéből ritkán enged; kockázatos, mert a műfaj lényege a hangulati egyensúly, amit a közhelyesség és a túlkomolykodás felől is könnyű elrontani.

2026-ban viszont épp az történt, amit ettől a koncerttől mindenki remél, csak ritkán meri kimondani: friss lett, derűs lett, jókedvű lett, és közben meglepően érzékeny is.

Ennek a kulcsa a debütáló kanadai karmester, Yannick Nézet-Séguin volt, aki most először vezényelte a Neujahrskonzertet. (Wiener Philharmoniker) A „frissesség” itt nem azt jelenti, hogy hirtelen techno szólalt meg a Radetzky helyén, hanem azt, hogy a jól ismert bécsi gesztusok mögött volt levegő. Nézet-Séguin látványosan

nem „ráült” a tradícióra, inkább mozgásban tartotta: a tempókban volt rugalmasság, a karakterekben volt játék,

és mindez anélkül, hogy a zenekar legendás csillogása bármikor is giccsbe csúszott volna.

A program maga is ezt a „tágítás” logikát követte. A nyitány Johann Strauss (ifj.) Indigo és a negyven rabló című operettjéből jött, de a koncert nem ragadt bele a biztos slágerekbe: 5 darab volt újdonság az Újévi Koncertek történetében, és két női szerző is helyet kapott. Josephine Weinlich Sirenen Lieder című polkája és Florence Price Rainbow Waltz-a nem „kvóta-pillanatként” működött, hanem organikusan:

mintha a bécsi könnyedség hirtelen kapott volna egy, a 21. század felé nyitott, szégyenkezés nélküli arcot.

Közben persze megmaradt az a fajta ünnepi koreográfia, amiért ezt a koncertet a fél világ nézi: a Diplomaten-Polka finom üzenetként (diplomácia és béke – nem rossz kombó 2026 elején), a Rosen aus dem Süden nagyvonalú eleganciája, az Egyptischer Marsch egzotikus villanása,

a végén pedig a kötelező rítusok. És mindezt úgy, hogy a „világszínpad” ténye nem nyomta agyon az intimitást:

a közvetítés továbbra is több mint 150 országba megy, nézők tízmillióival, de a hangulat mégis képes volt felszabadult maradni.

A legjobb pillanatokban az egész olyan volt, mintha Nézet-Séguin nemcsak egy koncertet vezényelt volna, hanem egy kollektív hangulat-átállítást: hogy

lehet egyszerre könnyednek lenni és nem felszínesnek; ünnepinek lenni és nem üresnek; vidámnak lenni és közben figyelni a világra is.

Ezért volt ez a 2026-os Újévi Koncert nemcsak jó, hanem kifejezetten jóleső.


Megosztom
Link másolása

INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Katalin hercegné megtörte az udvari hagyományokat: csilivili portréfotó helyett szokatlan videóval jelentkezett
A walesi hercegné az „Anyatermészet” sorozatának utolsó részével köszöntötte a rajongókat. A meghitt felvétel a tél csendjéről és a belső békéről szól.
Sassy - sassy.hu
2026. január 15.


Megosztom
Link másolása

A rajongók lélegzetvisszafojtva várták, idén milyen fotóval köszönti a palota a walesi hercegnét.

Katalin mindenkit meglepett:

tökéletes, csilivili portré helyett a lelkébe engedett bepillantást.

Január 9-én, 44. születésnapja alkalmából ugyanis nem új fotót, hanem „Anyatermészet” című videósorozatának befejező részét osztotta meg, ami sokkal személyesebb, mint bármi, amit eddig láthattunk tőle.

Ezzel a lépésével tudatosan szakított azzal az immár tradíciónak számító szokással, hogy a királyi család tagjait egy friss, hivatalos portréval köszöntik jeles napjukon.

A tavaly tavasszal indított, évszakokra tagolt sorozat a természet és az alkotás jótékony hatását járja körül.

„Ez a sorozat a gyógyulásomban is segített, mert a természet és a kreativitás mindannyiunk számára gyógyító erővel bír”

– üzente Katalin hercegné a videó kísérőszövegében. A most megosztott „Tél” című záróepizód a befelé fordulás és a csend fontosságáról szól. „A tél csendje, a türelem és a belső béke mindannyiunkat feltölthet” – hangsúlyozta a hercegné, aki a videóval a természet regeneráló szerepére hívta fel a figyelmet.

A hercegné azonban nemcsak az interneten volt aktív. A jeles napot megelőzően, január 8-án Vilmos herceggel váratlanul felkeresték a londoni Charing Cross kórház dolgozóit, hogy megköszönjék a munkájukat. A The Guardian szerint Katalin a nagy napon édesanyjával és nővérével egy hungerfordi bisztróban, a The Funghi Clubban egy meghitt ebéddel ünnepelt. A személyes hangvételű videóval Katalin egyértelműen új fejezetet nyitott a kommunikációjában; a születésnapi finálé egyszerre volt egy mély gesztus a közönség felé és egy új irány kijelölése.

Via The Prince and Princess of Wales


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
„A legjobban égni szeretek” – Gavalda Kinga, a kaszkadőr, aki a Trónok harcában Emilia Clarke helyett állt a tűzbe
Olyan sztárokkal dolgozott, mint Anthony Hopkins és Kate Winslet. Férje is a szakmában van, sőt, már a gyerekeik is kaptak filmszerepet.

Megosztom
Link másolása

Amikor Emilia Clarke a Trónok harcában épp fenségesen nézett a tűzbe, egy magyar csaj, Gavalda Kinga ténylegesen lángolt helyette. Mert van az a szakma, ahol a munka csúcsa az, amikor felgyújtanak, és Kinga az a kaszkadőr, aki állítja: „a legjobban égni szeretek”. Tizenhat évesen, egy lovardában csöppent a kaszkadőrök közé, akikkel hamar megtalálta a közös hangot, tizennyolc évesen pedig már egy reklámfilmben repült – írta a Meglepetés magazin.

A szülei arra nevelték, hogy a sport az élet része, és ha valamibe belekezd, csinálja egy évig.

Ebből lett úszás, tenisz, foci, küzdősport és lovaglás. „Mindez adott egy nagyon jó alapot ahhoz, hogy végül kaszkadőr lehessek” – mondja. Bár az Állatorvosi Egyetemen zoológusként végzett, a filmipar nem eresztette.

A specialitása pedig pont az lett, amitől a legtöbben pánikrohamot kapnának. „Amit sokszor csináltam és nagyon szerettem, azok az égések. Sok filmben »égtem«, a leghíresebb a Szabadság, szerelem, abban Szávai Viktória úgy hal meg, hogy megég. Azt én csináltam helyette.” Aztán jött a csúcs, a Trónok harca.

„A Trónok harca első évadában a főszereplő Daenerys Targaryen, akit Emilia Clarke alakított, bemegy a tűzkörbe, mert ott vannak a sárkánytojások – az is én voltam.”

A dolog persze nem annyiból áll, hogy valaki leönti magát benzinnel. „Nem félek, mert ugyan engem ér a tűz, de fantasztikus csapat áll mögöttem. Több réteg védőruha van ilyenkor rajtam, és speciális gélt kennek rám, hogy ahol a ruha nem fedi a testem, ott se égjek meg.” Minimum két oltóember, profi tűzoltók a háttérben – ez nem hazardírozás, hanem kőkemény szakma.

És ha már Hollywood, akkor jönnek a sztárok, akiknek a viselkedése a kellemes meglepetéstől a szikár profizmusig terjed. Anthony Hopkins például „rendkívül kellemes ember”. Emily Mortimerrel a Spectralt forgatta, és mivel a színésznő alkatilag inkább egy kedves titkárnő, mint akcióhős, Kinga csinált helyette mindent.

„Ő az egyetlen, akitől a forgatás végén ajándékot kaptam, és egy levelet, hogy mennyire hálás. Nagyon jólesett.”

Ryan Gosling a Szárnyas fejvadászban eléggé magának való sztárnak bizonyult. A Homelandben pedig a várandós Claire Danes helyett mászott ki egy ablakon a budai Várban, ment végig a párkányon, majd be egy erkélyre. A Lee című filmben Kate Winslet dublőre volt, aki producerként is szívén viselte a film sorsát. „Ő is elismerte a munkámat.”

De van egy sztár, aki mindent visz.

„Engem egyetlen sztár hoz izgalomba, a Brad Pitt. Ha ő jön Magyarországra, drukkolok, hogy újra találkozhassak vele.”

A World War Z forgatásán dolgoztak együtt, de a közös jelenetüket kivágták. Aztán Angelina Jolie filmjében is felcsillant a remény. „Ő persze berakta Pityut egy jelenetbe – mi ugyanis Pityunak hívjuk Brad Pittet –, és egy pillanatig úgy volt, hogy nagyon közel kerülhetek a kedvencemhez, de aztán sajnos lefújták ezt a részt.”

A szakma a magánéletét is átszövi: férje Kósa László kaszkadőr-koordinátor, két gyerekük pedig már szintén belekóstolt a filmezésbe. Kinga ma már inkább a háttérben segít, mert a forgatások tizenkét órás napjait nehéz összeegyeztetni a családdal.

„Azért szültem a gyerekeimet, hogy én nevelhessem őket, és nem egy bébiszitter. Nekem ők a legfontosabbak, a filmek csak utánuk következnek.”

Via Meglepetés


Megosztom
Link másolása


INSPIRÁLÓ
A Rovatból
Túlélte a Don jegét, de a háborút nem: egy magyar katona története, aki hazajött meghalni
A Don-kanyar évfordulóján nem hadmozdulatokra és veszteségszámokra emlékezünk, hanem egyetlen emberre. Egy fiatal férfira, aki hazajött a frontról – meghalni, és egy menyasszonyra, aki várt rá.

Megosztom
Link másolása

1943. január 12-én, a Don partján indult el az a hadművelet, amely a magyar hadtörténelem egyik legsúlyosabb tragédiájává vált. A Don-kanyar nemcsak hadosztályokat és számokat temetett maga alá, hanem embereket, szerelmeket, ígéreteket.

Ez a történet nem csak a frontvonalról szól, hanem arról is, ami otthon történt: egy fiatal férfiról, aki túlélte a Don jegét, de a háborút nem élhette túl:

Dohánytermesztő kisbirtokosok voltak, mégis bekerült a keleti frontra induló 2. Magyar Hadseregbe Hegedűs Ferenc. Ő már a második testvér volt a családban, akit besoroztak. Fiatal volt és erős, Rozália, a menyasszonya alig-alig engedte el, de nem volt mit tenni. Menni kellett.

Ritkán jött posta felőle. Anyja és szerelme együtt lesték a híreket, hallották, hidász lett, műszaki alakulat, na, ott biztos jó sora lesz. Teltek a hónapok, a két asszony egymásba kapaszkodva várta haza a legényt. Nagyon. Ő tudta ezt, és megfogadta, hogy hazamegy hozzájuk.

Éhezett és fázott. Árkot ásott, befagyott pontondarabokat pucolt. Aztán egyszer csak történt valami. Gyorsan kellett cselekedni ott a Don partján, kellett a híd, de azonnal. Nem volt idő mérlegelni, és a jég nem bírta el. Beszakadt. Nem egyedül süllyedt el a jeges árba, de csak kevesen tudták elkapni a kötelet, amit a társaik dobtak a partról. Míg a fagyott kötél marcangolta a tenyerét, Rozália arcát látta maga előtt. Ki kell kecmeregni. Nem maradhat most itt. Megígérte. Várják.

Ráfagyott a ruha, ropogott a jég a cipőjében. Gyorsan vetkőzött, dörzsölték hóval, aztán lilára fagyva vissza kellett vennie a deres-jeges egyenruhát. Hogy milyen rettenetesen fázott! Már másnap belázasodott. Félrebeszélt. Hátraküldték a hadi kórházba. Teltek a hetek, végül egy jószívű orvos azt mondta neki: Ferenc, menjen haza.

Haza! Hosszú volt az út, de végül megérkezett. Hogy örültek neki! Anyja, menyasszonya, az egész család összeszaladt, de ő csak kapkodott a levegőért és a szobába vágyott.

Jártányi ereje sem volt. Köhögött, fulladt.

Tüdőbaj - mondta a doktor és csak ingatta a fejét. Összesúgtak az asszonyok, előkerültek régi gyógymódok, de ő napról napra keskenyedett. Hétről hétre gyengébb lett. Rozika mellette töltötte minden idejét. Cserélte a borogatást, felrázta a párnáját és arról mesélt neki, milyen szép is lesz az esküvőjük. Hogy reggelig táncolnak majd, csak gyógyuljon meg!

Aztán egy nap a Ferenc keze már nem szorította vissza a Rozika kezét. Hazajött hozzánk meghalni - mondta az anyja, és vigasztalni próbálta az özvegy menyasszonyt.

Gyász borult a házra.

De ilyen temetést nem látott még a világ! A koporsó mögött hófehér menyasszonyi ruhában Rozika ment, egyedül, kezében egy gyönyörű virágcsokor. Mögötte feketében a gyászoló család, végig a falun, egészen a sírig.

Rozál így lett örökre Ferenc menyasszonya. Sosem ment férjhez, nem fogadott udvarlót. Még 65 évig élt, míg szeretett Ference mellé temették.


Megosztom
Link másolása